A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-12-16 / 51. szám
HÉT Wyatt Ear p Hirtelen össze sem tudom számolni, hogy ilyen rövid időn belül hányadik westernfilmet vetítik a mozik. Még nem is olyan régen a Rosszlányok vágtattak a vásznon, előtte pedig a Tombstone című westernt láthattuk, s most itt a "párja", a Wyatt Earp. Ebben az új filmben is az Earp-fivérekről meg a Clanton-bandáról van szó. Igaz, ezúttal a filmet nem George Pan Cosmatos, hanem Lawrence Kasdan rendezte, és ő úgy döntött, hogy a történetet Wyatt kamaszkoránál kezdi, a záró képsorokban pedig az öregedő Wyatt búcsúzik tőlünk — az alaszkai aranymezők felé tartva szerencsét próbálni. Wyatt Earp, a törvény embere az amerikai történelem legdrámaibb és legérdekesebb időszakának volt az egyik központi alakja. Testvéreivel együtt a maguk alkotta törvények szerint tartotta fenn a rendet a városukban, s a bandák közti összezördülések bizony nemegyszer csúnya lövöldözésekkel végződtek. Kétségtelen, hogy Wyatt Earp Kevin Costner a legendás Wyatt Earp szerepében határozott egyéniség volt, ám a kutatók, a történészek még a mai napig is azon vitatkoznak, hogy hős volt-e Wyatt, vagy éppen ő adta le az első lövést O.K. Corralnál. (Trombstone-ban, az O.K. Corralnál zajlott le 1881. október 26-án a tűzpárbaj a rend őrei és a Clanton-banda között.) Lawrence Kasdan persze nem először rendezett westernt, a Silverado és a Grand Canyon rendezőjeként jól ismert, és természetesen sokat tanult a western igazi mestereitől is — elég, ha csak Sergio Leone és Clint Eastwood nevét említem. Kasdan tehát szinte mindent megmutat, amit a Vadnyugatról tudni kell. így a jellemábrázolásokon kívül azt is nyomon követhetjük, milyen lázasan építették az emberek a vasutat, hogyan éltek a koszos kis porfészekben, miközben a szórakozást a kocsma, a kártya, a nők, a párbaj, a lövöldözés jelentette, egy újabb operatőri vágásnál meg már egy hatalmas bölénycsorda dübörög át a színen, és beindul a vadászat... Kevin Costner színészi játékát (és rendezését) egyebek között a Farkasokkal táncoló, több Oscar-díjas filmben már megcsodálhattuk. Wyatt Earpként nem sikerült túlszárnyalnia akkori alakítását, ráadásul — véleményem szerint — bármilyen jól játszik is, a több mint háromórás (!) film alatt szinte állandóan a színen van, s ez azért már túlzás. Persze meglehet, hogy a Costner-rajongók csak őmiatta ülnek be megnézni a filmet, és egyáltalán nem unják majd, hogy három órán át látják szeretett színészüket. Nagyon kellemesen meglepett viszont Dennis Quaid alakítása — a tüdőbeteg, alkoholista, végnapjait számlálgató, cinikus gyilkossá váló Doc Hollyday szerepében igazán lenyűgöző teljesítményt nyújt. Már-már döbbenetes, ahogy azonosul a figurával — Quaid megváltoztatta a beszédét, a járását, a tartását, és a szerep kedvéért lefogyott vagy húsz kilót. Lawrence Kasdan rendező az apa, Nicholas Earp alakját Gene Hackmame bízta. (tóth) Fotó: Gemini KÖNYV A Görgey-kérdés története Az aktuális politikai nézetek — sajnos — többé-kevésbé mindig is befolyásolták a történetírást: a különböző történelmi események "naprakész" átértékelése mostanában a szemünk láttára történik, s olykor döbbenten tapasztaljuk, hogy amit az utóbbi években az iskolai történelemórákon tanultunk, azt az újabb történelemírás ha nem is hazugságnak, igen gyakran mesének minősíti. Az emberben olykor felmerül a kérdés: van-e értelme egyáltalán az iskolai történelemoktatásnak, s ha igen, nem kellene-e csupán az események évszámokhoz kötött puszta felsorolására, regisztrálására szorítkoznia? Hiszen ugyanaz az esemény pozitívan és negatívan egyaránt értékelhető, attól függően, honnan, melyik oldalról nézzük. Görgey Artúrról annak idején — ha egyáltalán tanították az ötvenes-hatvanas-hetvenes évek iskolásainak — azt tanították, hogy mikor Világosnál "letette a fegyvert", tulajdonképpen elárulta a magyar szabadságharcot, azaz "áruló" volt. Pedig már akkor is a történelemtanárok rendelkezésére állt Kosáry Domokos 1936-ban könyvalakban is megjelent doktori disszertációja, amely lényegében ugyanolyan fényben tünteti fel Görgey Artúrt, mint a közelmúltban megjelent nagymonográfiája, A Görgey-kérdés története: Görgey — aki jó ideig Kossuth legbizalmasabb emberei közé tartozott — nem politikus, hanem kiváló katona volt, s a cári intervenció után világosan felismerte, hogy Magyarországnak, a magyar szabadságharcnak immár semmi esélye a győzelemre. "Árulása" tehát csak az volt, hogy józanul felmérte: hogyan lehetne kevesebb veszteséggel "kikeveredni" az eseményekből, s tudomásul venni az elkerülhetetlent... Kosáry Domokost olvasva visszatér az ember történetírásba vetett bizalma. Csak az a baj, hogy igen kevés a hozzá hasonló történetíró. Megússzuk a világvégét? Hogy különféle próféták a világvégével ijesztgetnek bennünket, már évszázadok, sőt évezredek óta megszoktuk, s eddig még minden megjósult "világvégét" ép bőrrel megúsztunk. Ha azonban komoly természettudósok vetik fel az emberiség és — ne adj’ isten! — az egész Föld pusztulásának lehetőségét, azon már érdemes elgondolkodni, s ha módunkban áll, megtenni a szükséges elhárító intézkedéseket. Ha meg nem áll módunkban, nem marad más hátra, mint hogy szorongva s valamely isteni beavatkozásban reménykedve bevárjuk az elháríthatatlant... Mivel a csillagok fele kettesével vagy hármasával keletkezett, néhány évvel ezelőtt felvetődött egy olyan hipotézis, hogy Napunknak is van egy "vörös törpe" párja, amely elnúlyt ellipszispályán 30 millió éves keringési idővel kering a Nap körül, s 30 millió évenként súlyos zavarokat, sőt katasztrófákat okoz a Naprendszer belső részében. Ezt a vörös törpét Nemeszisznek nevezték el, s mivel senki sem tudta megmondani, hogy éppen hol tartózkodik, rettegni illett tőle. Újabban a Harmadik szem című, magát a "csodák magazinjának" valló folyóirat novemberi számában olvastunk róla, s az olvasottak alapján olvasóinkat is gyorsan igyekszünk megnyugtatni: úgy tűnik, a Nemeszisz okozta világvégét is megússzuk. Lukács Béla Van-e jövőnk című cikkében ugyanis a következőket olvassuk: "... néhány éve egy ideig a légkör fölött keringett az IRAS infravörös megfigyelő mesterséges hold. Átnézte infravörös fényben az égbolt 98 százalékát, 95 százalékát kétszer is. Megvizsgálták a felvételeket: a Nemezisnek nyoma sem volt. Természetesen mindenki gondolhatja, hogy a csillag minden ismert vörös törpénél halványabb. Minden lehet, de mindenesetre nem találták meg a bajkeverő csillagot. Egyelőre úgy látszik, nincs."- er -18
