A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-12-09 / 50. szám
HÉTMINERVA REAGAN BETEGSÉGE — az Alzheimer-kór A Los Angeles Times másfél kilónyi (!) 1994. november 6-i, vasárnapi számát lapozgatom. Címoldalának sztárja két "nagy öreg". A színes kép azt a pillanatot örökíti meg, amikor az ökölvívósport oldmanje, George Foreman, jobbegyenesével a szorító padlójára küldi a tőle jóval fiatalabb Michael Moorert. S aki felfigyel e képre, annak akaratlanul is szemébe ötlik a kép bal oldalán kezdődő cikk címe: Reagan Says He Is in Early Stages of Alzheimer's. A cikk az USA egykori, 40. elnökének a nemzethez intézett levelére hívja fel a figyelmet — a levél fénymásolata az újság 26. oldalán látható. Ronald Reagan, az egykori hollywoodi színész, később Kalifornia állam kormányzója, 1981 és ‘89 között az USA elnöke, Fehér Ház-beli megbízatása letelte után szeretett államába, Kaliforniába költözött vissza. A ma már 83 éves egykori elnök november 5-én keltezett, kézzel írott levelében, Kalifornia s egyben az Egyesült Államok egyik legtekintélyesebb napilapját postásnak használva, tudatja az amerikaiakkal, hogy Alzheimer-betegségben szenved. Reagan bejelentésére bizonyára felfigyelnek az emberek. Még akkor is, ha sokan — főként Reagan egykori ellentáborának, a demokratáknak hívei — úgy vélik, e bejelentés csupán önreklámozás: a volt elnök s egykori színész nem akarja, hogy még életében elfeledjék. Nos, ha Reagan személye nem is, a most nevéhez társított betegség azonban mindenképpen megérdemli a publicitást. Nem ritka s nem könnyű betegségről van szó: csupán Reagan hazájában, az USA-ban másfél-két millióra becsülik e bajban szenvedők s százezer körülire a miatta évente elhunytak számát. Régóta tudjuk, hogy éveink számának növekedésével nemcsak testi, hanem szellemi teljesítőképességünk is csökken. Feledékenyebbé válunk, gondot okoz az új dolgok, ismeretek megjegyzése. Ha az emlékezés, tanulási képesség romíása oly nagyfokú, hogy az a mindennapi élet feladatainak megoldását veszélyezteti — például az utcára kikerülő idős ember nem talál haza vagy az egykor ügyes háziasszony sorozatosan nyitva felejti a tűzhely lángját — elbutulásró\, orvosi nyelven demenciáról beszélünk. (A latin mens szó gondolkodási tehetséget, értelmet jelent, ebből a 4**±*-\ *+**+•IU.W« v*juuí •jf* wt»« Jmu««. , XI- Jj feovv’»* V <*•*•>C*H**a-K ,í*-JkJC JLeSXX. w -«y .. •HJEti ^..1 ^ VA». Er*'*» »»»■; ____ iuA -f»”* 4*^**” V— A>*~*~-*y* de-fosztóképzővel keletkezett az elbutulás orvosi szakszava.) Régebben úgy tartották, hogy az idős ember elbutulása törvényszerű velejárója az agy öregedésének. Ma már azonban nyilvánvaló, hogy a demenciá nem szükséges jele az öregedésnek, hanem betegség okozta tünetegyüttes (szindróma). S ha betegség — akkor gyógyítani is lehet! Persze a gyógyítás előfeltétele, hogy alaposan ismerjük meg a kór okozóját s azokat a normálistól eltérő folyamatokat, melyet a kórokozó hatására a szervezetben, esetünkben konkrétan az agyban lejátszódnak. A demenciá, mint már erre utaltunk, nem egységes megbetegedés, mint például a kolera, hanem több különböző ok által létre jöhető tünetegyüttes. Sokáig az agyi erek elmeszesedését, az arterioszklerózist tekintették az időskori elbutulás leggyakoribb okának. Az elmúlt húsz év intenzív agykutatása azonban kimutatta, hogy a demenciá leggyakoribb okozója az Alzheimer-kór — különösen, ha az elbutulás már a 60. életév előtt jelentkezik. Még 1907-ben egy német orvos, A. Alzheimer olyan betegség leírását közölte, melyre tünettanilag a 60. életév előtt kezdődő s egyre súlyosbodó szellemi leépülés, azaz elbutulás, szövettanilag pedig az elhunyt agyában jellegzetes fehérjefonalak kimutathatósága volt jellemző. Alzheimer ismeretlen eredetűnek tartotta az új kórképet, melyet később kollégái az ő nevével kapcsolatban kezdtek emlegetni. S bár az első tudományos leírástól majdnem 90 óv telt el, a kórokot illetően még ma sem világos a kép. Holott az utóbbi években, főleg az "Agy évtizede" kutatási program beindulása után, számos új felismerés, bizonyíték került napvilágra, 1994-ben még mindig csak á hipotézisek, feltevések szintjén beszélhetünk az Alzheimer-betegség okáról. Az is régi megfigyelés, hogy bizonyos családokban gyakrabban betegszenek meg az emberek Alzheimer-kórban. A több nemzedéken át halmozottan előforduló elbutulás örökletes, genetikai okot sejtet. Az is ismert, hogy a Down-kórban (mongoloidizmus) szenvedők agyszövetében már életük harmadik-negyedik évtizedében az Alzheimer-kórra jellemző fehérjeelváltozások figyelhetők meg. A Down-kór leggyakoribb oka az, hogy a sejtekben a normális kettő helyett három 21-es kromoszóma — a genetikai anyag, a DNS hordozója — van. Amerikai kutatóknak sikerült is a 21 -es kromoszómán az Alzheimer-kórt hordozó géneket azonosítani. Rejtély azonban, miért csak idősebb korban okoz tüneteket az Alzheimer-betegség, s nem már csecsemőkorban, mint a Down-kór? Nagyon valószínű, hogy a genetikai zavar önmagában nem elég a betegség kifejlődéséhez. Lehet, hogy valamilyen az évek során a szervezetbe jutó külső tényező kell ahhoz, hogy az örökletes hiba "megszólaljon". E külső tényező mineműségétől megoszlanak a vélemények. Mivel az utóbbi években több, addig ismeretlen erede-20
