A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-12-09 / 50. szám
HÉJ ELŐ MULT Gyógynö vény-történelem i. A gyógynövények nevéhez és használatához számtalan legenda, mese és furcsábbnál furcsább történet fűződik. Az ürömfű (Artemisia), jobban mondva fekete üröm (Artemisia vulgaris L.) az antik időkben olyan magasra megnőtt, mint egy fa. Minden ürömfű első tudományos neve Artemisia. Vajon honnan kapta a nevét? A versírók, de maga Dioszkoridész is (Dioszkoridész Anazabból származó katonaorvos volt. Néró császár idején működött. Az első században írta a De materia medica — A gyógyító szerekről című művét. Ez a mű egészen a 17. századig befolyásolta a tudományos szemléletet, s a botanika, a zoológia és a mineralógia alapjává vált.) Artemisz istennővel kapcsolják egybe, aki a sebesült Mausola királyt ezzel a növénnyel gyógyította. Plinius római történész, utazó és orvos azt állítja, hogy az ürömöt gyógyításra használják, ezt a latin neve fejezi ki, mert "artemés" görögül "egészséget" jelent. Ezért Plinius mindenkinek ezt ajánlotta, sőt azt állította, hogy ha a vándor fekete ürömöt hord magával, főleg, ha a cipőjébe teszi, nem érez fáradtságot. Lehet, hogy egyszer egy biotronikával foglalkozó tudós leméri, hogy valóban igaz, ha valaki fekete ürömöt hord magával, semlesegíti a föld negatív magnetikus hullámzását, és ezért jobban fogja magát érezni. Ne csodálkozzon ezen a kedves olvasó, a fokhagyma és a vadgesztenye is ilyen hatással rendelkezik. A németek is hittek abban, hogy ha az ürömfüvet a cipőbe helyezik, ez enyhíti a fáradtságot, és ezért Beifussnak hívták. A középkorban a fekete ürömöt nagy tiszteletben tartották, a görcsöket gyógyították vele, és izzadásra is alkalmazták. Dioszkoridész különleges faját említi az ürömfűnek, éspedig az "absinthion thalassion"-t, amely valójában a tenger melletti sziki ürömfű (Astemisia maritima), amely bőségesen terem a Földközi-tengernéi, és valamikor az Ős-Egyiptomban Izisz istennő tiszteletére használták. Később Hippokratész is alkalmazta a fekete ürömöt, borban való főzetét a szülés utáni tisztulási időszakban ajánlották alkalmazni. Matthioli arról ír, hogy a nép fekete ürömfüvet kötött a derekára Szent János ünnep előestéjén, mert abban hitt, hogy ez megvédi őket a boszorkányok és a rossz démonok ellen. Abban is hittek, hogy az ilyen rituális használat az egész elkövetkező évben mindenféle betegségtől megóvja őket. Keserűségének magyarázata is megvan elődeinknél. Azt állítják az őskeresztények, hogy a fekete ürömfű Krisztus kereszten való szenvedése miatt nőtt ki a földből, amikor a Megváltó izzadsága a földre hullt. Ez akkor történt, amikor a víz helyett epét ecettel adtak neki inni. Később a fekete ürömfű majdnem minden háztáji kertben megtalálható volt, mert a levelét vagy a fiatal hajtásait a liba- és a kacsamájba keverték, amikor a lakomákra töltött libát vagy kacsát készítettek. Ma már így nem használják, csak a néphagyományban szerepel. A következő történelmi gyógynövényünk az ezerjófű (Centaurium minus), igazán olyan keserű, mint az epe. A legrégibb gyógynövények egyike. A régi elnevezése ezért Fel terrae (epe) volt. Az antik irodalomban szerepeltek a kentaurok. A legenda szerint ezek harcosok voltak, akik megunták a háborúskodást, letelepedtek, megokosodtak, és tudományokkal foglalkoztak. Innen ered az ezerjófű (Centaurium) neve. A legdicsőségesebb kentaur Chiron volt, akinek a szemét Fleraklész átlőtte nyíllal. A kentaur mint öngyógyító, kivette a nyilat a szeméből, és növény segítségével meggyógyította magát. A valódi történet szerint Aesculap mester és tanító gyógyította meg a sebet egy növénnyel, amelynek a Kentaureinon nevet adta. Egy másik Chiron-tanítvány, Achilles szerint viszont a cickafarkot nevezték el (cickafark: Achillea millefolium). Ez az Achilles nem azonos a trójai háború Akhilleuszával, csak névrokona. A Chiron-féle tanítvány, Achilles ezzel a növénnyel gyógyította ki a súlyosan megsérült Telepha nevű barátját. Nem is csoda, ha figyelembe vesszük, hogy a cickafarknak kb. 12-féle javallata van, és az egyik éppen kitűnő gyulladásgátló hatása. De térjünk vissza még az ezerjófűhöz. Elődeink azért nevezték ezerjófűnek, mert azt tartották róla, hogy ezerféle betegséget tud egyszerre gyógyítani. A régi időkban ha egy növény — ebben az esetben az ezerjófű — gyógyította a gyomor- és epebántalmakat, és helyrehozta az emésztést, s jobban érezték magukat az emberek, akkor már tiszteletben tartották, túlzottan hittek abban, hogy igazán ezer betegséget gyógyít. Ma tudjuk, hogy ez nem igaz. A fecskefű (Chelidonium május) körül is mindenféle mendemonda keringett, és ez megtévesztő használatra adott okot. Görögül a chelidon fecskét jelent, a fecskefű akkor virágzik, amikor megjelennek az első fecskék. Plinius hibája, hogy az elnevezést szó szerint vette a kezelésre is, mert azt állította, hogy a fecskék a fiókák szemét a fecskefű levélrészével nyitják ki, hogy lássanak. A Plinius-féle tévedés sokáig uralkodott a gyógyászatban, és sajnos ha az emberek alkalmazták, épp az ellenkezője történt, az illető ahelyett, hogy jobban látott volna, megvakult. A mérgező sárga fecskefű nedvének ugyanis maró hatása van. Az alkimisták saját maguk számára akarták ezt a növényt felhasználni, a nevét így magyarázták: chelidonikum, coeli donum = az ég ajándéka, és azt magyarázták, hogy a fecskefű sárga nedve mind a négy elemet tartalmazza, amely segítségével megtalálják a bölcsek kövét, és ezzel majd aranyat tudnak varázsolni. Az alkimistáknak természetesen ez nem sikerült, de akkor sem mondtak le erről a mákhoz hasonló hatást gyakorló mérgező növényről, és "életelixírt" főztek belőle. Ma a fecskefű nedvét külsőleg alkalmazzák, el lehet vele távolítani a szemölcsöket. Ezzel már 1896-ban foglalkozott Robinson, és később 1929-ben Stickl, aki a fecskefű nedvével a bőrrákot kezelte. Később a tudományos kutatás bebizonyította, hogy a fecskefű egyik alkaloidja citosztatikus hatással bír. Ezzel magyarázható tehát, hogy a szemölcsöket gyógyíthatjuk vele. Dr. Nagy Géza (Folytatjuk) 11
