A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-12-09 / 50. szám
HÉTELŐ MÜLT Lucát hoztam kenteknek... Milyen szép is volt, amikor még a falusi lányok és legények utcahosszat énekelték a szebbnél szebb népdalokat. Az időszaki népszokások évről évre megismétlődtek a karácsony, újév, farsang, húsvét ünnepkörein belül. Az alkalmi népszokások pedig a lakodalmakkal kapcsolatos időszakokban, a fonókban, a kukorica- és tollfosztókban, s nyáron a falu végi réteken vagy az utcán végigénekelt kiszehajtások, aratási- és szüreti felvonulások alkalmával... Ezek egyike volt a Luca-naphoz, azaz december 13-hoz kapcsolódó több népszokás is. Az elsők már a Luca-nap előestéjén, a továbbiak Luca reggelén, majd az utána következő napokban zajlottak. Nálunk, Ipolyság környékén a XIX. századból átnyúlva a XX.-ba, az 1930-as évekig főleg ezek a népszokások éltek: A Luca-estékre már előre készültek a lányok és legények, de az idősebbek is. A fonókban az asszonyok már oktatták a serdülő lányokat, mit és hogyan kell csinálniuk. Persze, Luca estéjén tilos volt a fonás és varrás, ruhafoltozás, mert ezzel a tyúkok alfelét bevarrják, és a következő évben keveset fognak tojni. Tehát az előestén a fonókban tollat fosztottak, mert így éppen ellenkezőleg, ama nyílást széjjeltépik, és akkor sok lesz a tojás. Továbbá fokhagymát kellett enni, fokhagymával bekenni az ajtófélfát meg a tyúkólak ajtaját s a tyúkok fenekét is, hogy a fokhagymaszag elűzze a háztól az ártó lelkeket, az ördögöt és a betegségeket. Tehát, a lányok, asszonyok tollat fosztottak — és várták a legényeket, akik majd a Lucával megjelennek. Nálunk a Luca nem a Szent Lucia nővér képmása volt, hanem férfi, azaz Luca püspök. Az erre kiválasztott legényt — aki ezt a szerepet éveken át is végezhette — felöltöztették püspöki ruhába, ily módon fehér alsószoknyát, azaz "pentőt11 vett föl, a derekára kötve, mint az asszonyok. Egy másikat pedig felsőtestére, így ezt a nyakán húzták össze. Ez volt a püspöki ruha. Fejére nagy püspöki süveget tettek, kezébe pedig vastag kukoricaszárból készült keresztet adtak. Ráültették egy szánkóra, és húzták végig a falun. Akkor még Luca táján mindig volt hó! Betértek aztán a fosztókba, ahol a püspök nagy vidámság közepette sorra gyóntatta a lányokat, menyecskéket. Palócosan ezt akkor úgy mondták: "gyivontatta". "A lányoknak gyivonnyi költött" meg a menyecskéknek is. Ezeket persze már előre betanították az idősebb asszonyok a mondókára, azaz a gyivonás szövegére. Kedves lelkiatyám! Aggyon az Isten kenteknek őrök nyughatatianságot: kilenc sor kelisbö' piros lajbicskákot. Ha ezek a kelísek egymást megláttyák, lelkiatyámot a nehessígek az égtö a tőgyig hagyigájják! Ilyeneket mondtak az iskolából kimaradt serdülő lányok, a nagyobbak meg a következő mondókát: Édes lelkiatyám! Jaj, nagy az ín vítkem, a múltkor a bukorba' rajtakaptak engem. Egy leginy karjába' de jó szórakoztam, annyira, hogy bizony én "úgy is" marattam. Mi lesz, ha kisfijam rí majd a karomba? Kinek mondhatom el, hogy kend neki az apja? (A lajbicska kis mellényt jelent, a kelís a fekélyt vagy kelést, a nehessíg nehézséget jelent, a hagyigájják azt, hogy dobálják, a kentek pedig azt, hogy maguk.) Luca estéjéhez más népszokások is fűződtek. A lányok ezen az estén gömböcét főztek, s minden darabba egy papírszeletet gyúrtak, melyre egy legény keresztneve volt felírva. Bedobálták a forró vízbe megfőni, s amelyik legelőször jött föl a víz tetejére, azt kivették, kibontották, és leolvasták róla, hogy milyen nevű legény lesz az illető lánynak a szeretője, férje. Persze kis turpissággal, ha a lány vékonyabb tésztából kisebb gömböcébe tette a szeretője nevét, akkor az hamarább főtt meg, jött föl a fazékban. Szokás volt még az ólomöntés és egyebek is. Luca reggelén korán reggel a fiúk lucázni mentek. Környékünkön ezt a versikét mondták el a házban. Lucát hoztam kenteknek! Cin legyen táljok, vas legyen fazékjok, ólom legyen kanaljok, bornyazzon meg a tehenjek, csikózzon meg a lövök. A gazdának bort és búzát, a gazdasszonynak meg egy bőcső gyereket! így heverjenek a tyúkjaik, e‘... S ekkor a földre hemperegtek. Ez a mondóka még oly régi időkből származik, amikor a tál és a fazék még cserépből, a kanál meg fából volt. A módosabbaknál már előfordult az öntöttvas fazék, ólomkanál. Sok esetben a gyerekek a versikét összekeverték: ...csikózzon meg a tehenjek, bornyazzon meg a lövök, a gazdasszonynak bort meg búzát, a gazdának meg egy bőcső gyereket. A bőcső volt Tompán a bölcső, amit Gyerken böjcsőnek mondtak. A jókívánságokért a gyerekek fizetésképpen diót, almát, pár krajcárt kaptak. Luca napjától karácsonyig 12 nap van. E naptól kezdve mindennap fel szokták jegyezni az időjárást, mert a következő évben, az egyes hónapokban olyan időjárás lesz, mint ezeken a napokon. Luca napján kezdték készíteni a Luca székét. Ez egy négylábú kisszék vagy székecske volt. Mindennap kellett rajta dolgozni, hogy karácsony estéjére elkészüljön. Minden része más-más fából készült. A hiedelem szerint, aki a széket magával viszi az éjféli misére, s erre feláll, meglátja a szellemeket. Hazajövet nagyon kellett sietni, mert ha a szellemek utolérték, a széket elvették, s a gazdáját megverték. Otthon aztán rögtön a kemencébe kellett dobni és elégetni. így a gondosan készült Luca-székekből az utókor számára nem maradt fenn. S azt sem mesélte senki, hogy valaki valóban látta a szellemeket. T1PARY LÁSZLÓ 10
