A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-15 / 29. szám
FIGYELŐ Garam-völgyi lakodalom Túlzás lenne, ha azt mondanám, hogy egy "paraszti", a régi szokásokkal ékesített Garam-völgyi lakodalomba kaptam meghívót, amikor még vőfélyek, "dorozsbák" járták a falut, és hívták, szólították lakodalomba a rokonokat, még a lakodalom napján is, nehogy a meghívottak közül megfeledkezzen valaki rokoni "kötelességéről". A meghívó Felsőszecsére szólt, történt ugyanis, hogy a lévai Garammenti Néptáncegyüttes két tagja: Magdika és Tibor úgy döntöttek, hogy májustól már nem "idegenekként" táncolnak együtt, hanem kimondják a boldogító "igent", és egybekelnek. Szép májusi szombat délutánon gyülekeztek Szobiék portája előtt a lakodalmas vendégek gépkocsijai. Most már nem hintón jár a "szerelem" és a vendég. Szóval talpon volt az utca is, mert ugye ki ne lenne kíváncsi a "menyasszonyra", nemrég még aprócska, picike lányra és a másik dolog, hogy az utcabelieket, kíváncsiskodókat régi jó hagyomány szerint illik megkínálni süteménnyel, egy-egy pohárka borocskával vagy torokcsiklandozó "papramorgóval". Ám nem sokáig bámészkodhattunk csak úgy üresen, mert jött a vőlegény csapata, elöl a vőfély, Juhász Sándor, az együttes vezető táncosa, és imigyen fordult a szülőkhöz: Kedves násznagy uram, tisztelt vendégsereg. Engedjék meg, és rám figyeljenek! Az örömszülokhöz volna egypár szavam. Mivel most kedves lányuk lakodalma van. Eljegyezte Zsiga Tibor, aki őt szereti, és ma kíván vele házasságot kötni. Tisztelt örömszülők, engedjék meg nékem, a vőlegény megbízását híven teljesítsem! Kedves lányukat Magdikát maguktól kikérjem, és mint vőfély az esküvőre híven elkísérjem. A menyasszony nevében szépen megköszönöm én a szülők szeretetét és a felnevelést, a vőlegény nevében; ő is hálásan és szívből köszöni, hogy kedves lányukat odaadják neki. Az ifjú párt kísérje szülői áldásuk, hogy boldogok legyenek, mindnyájan kívánjuk. És most induljunk cl az esküvőre, a menyasszony és vőlegény egybekelésére. Kísérjük el őket illő szeretettel, hallgassuk meg esküvőjüket kellő tisztelettel... A menyasszonykikérő után még tartott néhány percig a két vendégsereg közti ismerkedés, természetesen pohárcsengés kíséretében, majd elindult a menet a székváros, Léva felé, ahol megtörtént a szertartás. A menyegző utáni lakoma nem a lányos háznál vagy az ifjú férj szüleinél zajlik manapság, hanem arra alkalmas vendéglőt, kultúrházat, konyhával ellátott tágasabb helyiséget bérelnek. A mi násznépünk a járási hivatal — most már privatizált — üzemi konyhájába vonult, ahol már szólt a zene. Ám egy pillanatra megtorpantak még a zenészek is, tányér csörrent a bejárat előtt, amit az ifjú férjnek illett gyorsan összesepemi. Az újdonsült férj jelesre vizsgázott, és vihette aráját a vendégasztalok fő helyére. Miután minden kedves vendég megtalálta a maga helyét, a násznagy emelkedett szólásra, és mondott pohárköszöntőt, amelynek a vége imigyen hangzott: Kívánok sok víg esztendőt, esztendőre keresztelőt, Orítsük hát a poharat, az iijú házaspárra, utána pedig az estet töltsük el víg mulatságban! Kedves egészségünkre!... A köszöntő után összecsendültek a poharak, a linóm nedű után mindjárt könnyebb volt a tánc. A lányok körbe, karikába vitték a menyasszonyt, illetve már ifjasszonyt, és megkezdődött a víg mulatság. Úgy éjfél tájban aztán eltűnt az ifjú menyasszony, de keresésére indultak ám, mígnem megjelent újra: csinos, tűzrőlpattant menyecske formájában. És megkezdődött a menyecsketánc: pénztárcák nyitódtak, megindult a násznép — már aki bírta még a táncot —, és forgatták a menyecskét. A menyecsketáncra ügyelő másik menyecske, a kedves barátné arra figyelt, nehogy valaki blicceljen, és pénz nélkül vigye táncba a menyecskét. Végül az ifjú férj nem bírta már kivárni a tánc végét, és pénztárcáját dobta a tálba, hogy kiváltsa fáradni látszó csinos feleségét... Szóban és képben megpróbáltuk leírni a Garamvölgyi lakodalmat, ahol a múlt és jelen ötvöződött. Azt mondják, egy-egy lakodalomkor újabb szerelmek szövődnek, fiatal párok találnak egymásra, amelyből sokszor komoly kapcsolat kerekedik, és az oltárnál végződik a hirtelen jött májusi szerelem. Azt mondják, a lakodalomban csak az nem érzi jól magát, aki beteg vagy a gyomra bántja. A lakodalomban illik enni, inni mindenből, egészen virradatig, de módjával! Szót fogadtunk; a régi szokást betartottuk: ittunk, ettünk, daloltunk és táncoltunk is — módjával! (felvidéki) Ügyes az új férj, a cserepeket gyorsan összesepertc Menyecsketánc nagyapóval A HÉT 11
