A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-12-02 / 49. szám
HÉT KINCSÜNK AZ ANYANYELV Vigyázzunk jobban az állandó szókapcsolatokra! említett kiállítás megnyitása után került sor. (Megvásárolható v. megrendelhető a köv. címen: Lilium Aurum nám. 1. mája 6. 929 01 Dunaszerdahely.) A cserkészet úttörőinek szentelt emléknap koszorúzással ért véget a losonci temetőben. Scherer Lajos sírját persze nem kereshették fel az emlékezők, hiszen ő az 1945-ös etnikai tisztogatás áldozataként Magyarországra kényszerült, és Szegeden temették el. Szilassy Aladár, a fiatalon elhunyt orvos viszont ősei, a szilasi és pilisi Szilassy család tagjai mellett alussza örök álmát a losonci református temetőben. Sírjánál e sorok írója emlékeztetett arra, hogy a Szilassyak a 18. század végétől jelentős közéleti tevékenységet végeztek mind egyházi, mind politikai vagy gazdasági téren, így ifj. Szilassy Aladár sajnálatosan rövid, de máig élő értéket teremtő munkássága — a cserkészet magyarországi meghonosítása, az első cserkészcsapat megalakítása — a családi hagyományok természetes folytatása volt egy teljesen új térmezőn. A síremlék megkoszorúzása előtt imát mondott Miklós István helybeli ref. lelkész, majd Arató László kívánt "Jó munkát" Szilassy Aladár követőinek. A losonci emlékünnepség megszervezésében a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetségnek segítségére volt a Neo Europa Kft., a Losonci Magyar Tannyelvű Alapiskola igazgatósága, a Kármán Színkör, a Csemadok területi titkársága és alapszervezete. Kép és szöveg: BÖSZÖRMÉNYI ISTVÁN Legnagyobb sajnálatomra ezúttal is kénytelen vagyok nyelvi hibákra felhívni az olvasók figyelmét, bármennyire szeretnék is egyszer már kedvező nyelvi jelenségekről is beszámolni. Az utóbbi időben megint nagyon sok szerkezetvegyítést és szótévesztést hallottam, sőt olvastam is kinyomtatott szövegekben. Ezek közül ismertetnék most néhányat. "Mindenkit szeretettel látunk" — mondta egy kulturális rendezvény ismertetésének befejezéséül az illetékes rendező. Az idézett mondatban két megszokott "formula" vegyült össze. Az egyik: mindenkit szívesen látunk, a másik: mindenkit szeretettel várunk. Ilyen értelemben — tehát meghívásként — nem szoktunk valakit szeretettel látni, illetve szívesen várni. Vagyis a rendezvényen mindenkit szívesen látunk, illetve a rendezvényre mindenkit szeretettel várunk. "A miniszter kérdőre vonta ennek az intézkedésnek a hasznosságát" — az így elhangzott mondat valójában értelmetlen, hiszen a kérdőre von szókapcsolat egészen mást jelent, mint amit itt ki akartak vele fejezni. Kezdjük azon, hogy kérdőre vonni általában csak valakit lehet, valamit csak akkor, ha az a valami például egy testület, amely személyekből áll. És mi a jelentése a kérdőre von — esetleg kérdőre fog vagy vesz — valakit szókapcsolatnak? A következő: erélyes, követelő módon kérdez valakit magatartásának, viselkedésének, cselekedetének okáról, illetve számon kér valakitől valamit. Esetünkben a miniszter nem kérdőre vonta az intézkedés hasznosságát, hanem kétségbe vonta, azaz kételkedett benne, nem tartotta bizonyosnak, nem fogadta el feltétlenül. Itt tehát inkább szótévesztéssel volt dolgunk, nem szerkezetvegy ítésse I. Azt olvastam valakiről: "magabiztos a dolgában". Ez bizony így helytelen; mindjárt kiderül, hogy miért, ha megnézzük, mit jelent a magabiztos melléknév s mit a biztos a dolgában szókapcsolat. Vizsgáljuk meg először a magabiztos melléknevet! Első jelentése: biztos, öntudatos fellépésű személy. Például: A tanító erélyes, magabiztos ember volt. A magabiztos melléknév második jelentése: ilyen személyre jellemző magatartás, megnyilatkozás. Tehát például: magabiztos fellépés, viselkedés; magabiztos válaszaival eloszlatott minden gyanút; stb. A biztos a dolgában szókapcsolatnak is több jelentése van. Az első: érti a munkáját, feladatát, tudja, mit kell tennie. A második: nem kételkedik benne, hogy ügye jól áll, célját eléri. Es végül a harmadik: határozott, magabiztos a fellépése. Aszerint, hogy pontosan mit akarunk mondani, kell megválasztanunk a megfelelő kifejezést. Tehát aki öntudatos, biztos fellépésű, arról azt is mondhatjuk, hogy magabiztos, azt is, hogy biztos a dolgában. Csak azt nem mondhatjuk: magabiztos a dolgában, mert ez így egyszerűen nem fér össze. "A jó ügy érdekében ő is felemelte a hangját" — ez a mondat sem azt jelenti, amit valójában közölni akartak vele. Nem állíthatjuk, hogy nincsen ilyen átvitt értelmű szókapcsolatunk: felemeli a hangját. Van, csakhogy ennek a jelentése: hirtelen nagyobb erővel, magasabb, emeltebb hangon kezd beszélni. Ha például valaki megharagszik valamiért, felbosszankodik valamin, emeltebb hangon közli a véleményét, akkor mondhatjuk: felemelte a hangját. A mi esetünkben azonban nem erről van szó, hanem arról, hogy valaki felszólalt valaki vagy valami mellett, valakinek vagy valaminek az érdekében, tehát helyesen: felemelte a szavát, szót emelt. Ugyanígy valami ellen is lehet szót emelni, illetve felemelheti valaki a szavát valami ellen. Például: A kormányfő felemelte szavát a visszaélések ellen. Ehelyett sem lehet azt mondani: felemelte a hangját a visszaélések ellen. A felemelte a hangját és a felemelte a szavát szókapcsolat nem azonos értelmű, tehát ne cseréljük őket össze. MAYER JUDIT Éppen hat éve annak, hogy Párizsból jövet egy napra megálltunk a legközépkoribb német városban, Nürnbergben. Már erősen sötétedett, amikor a szitáló esőben végre eljutottunk a Hans Sachs nevét viselő apró kis térre, amelyen Sachs szobra is áll, s akinek Richard Wagner örök értékű zenei emléket állított A nürnbergi mesterdalnokok című legnémetebb dalművével. Hans Sachs az egyik legjelentékenyebb német költő, aki a suszterpoéta díszítő jelzőt is büszkén viselte, éppen ötszáz éve született Nürnbergben s ott is halt meg. Apja szabómester volt, s ő miután elvégezte a latin városi iskolát, kitanulta a cipészmesterséget. A kor szabályainak és szokásainak megfelelően cipészsegédként a német nyelvterület nagy részét bevándorolta, s amellett, hogy tökéletesítette mesterségbeli tudását, a "mesterdal" tudományát is elsajátította. Viszszatérve szülővárosába az ottani cipészcéh tagjaként mint "Meister-Hans Sachs 1494—1576 singer" (mesterdalnok) is a legjobbak legjobbika. A mesterdalnokság a 14—16. században dívott Némethonban, lényege az volt, hogy pontos, ám borzasztóan komplikált szabályok szerint egy három versszakos szöveget kellett alkotni, s dallamot kellett hozzá szerezni. Pompás jelenete ez Wagner operájának is, amikor Dávid, a cipészinas, a szabályokat magyarázza a dalnokversenyre készülő lovagnak, Stolzingi Walternak, hogy az elnyerhesse szerelme, Pogner Éva kezét, akit "csak" egy mesterdalnok kaphat meg. Ez a mesterdalnok-költészet tulajdonképpen a céhekbe tömörült városi kézművespolgárság műkedvelő költészete volt, melynek szabályait dalnokiskolákban tanították. A vizsgán az előadó emelvényen ülve énekelte el szerzeményét, vele szemben hallgatósága ült, s egy függönnyel elkerített székben a "Merker", azaz a bíró, aki ellenőrizte a szabályok betartását. Dalnokmester csak az lehetett, aki az "iskolában" fokozatosan elnyerte a tanuló, dalnok, költő rangsorolást és dalát hibátlanul adta elő. Hans Sachs nevéhez rengeteg mesterdalalkotás fűződik. Élete alkonyán leltárt készített műveiből, s ebben mintegy 6000 művet sorol fel, melyek között prózai alkotások is szerepelnek. Sachs Luther-hívő volt, s így rengeteg témájának forrása a Biblia. Nekünk, magyaroknak pedig egy érdekesség, hogy művei között a Bánk bán témájának feldolgozása is szerepel. Persze ezek az alkotások nem képviselik azt a színvonalat, melyet Nürnberg előkelő és tanult humanista költői elértek, ám a német irodalom szempontjából mégis jelentősek. Nem csoda, hogy Sachs alkotásainak utóélete is változatos, mert míg a felvilágosult Lessing, majd az ifjú Goethe elismerőleg nyilatkoztak e művekről, a 19. század irodalomtörténete már meglehetősen lekicsinyli. Wagner viszont, ha némileg idealizálva is, de maradandó értékű emléket állított a mesterembernek, aki mint mesterdalnok pályatársai között a legműveltebb volt. VARGA JÓZSEF 15
