A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)

1994-12-02 / 49. szám

MI HÍRMONDÓ Magyar filmnapok Pozsonyban a várva várt eredményhirdetés és díjkiosztás következett. A tárgyi és könyvjutalmak mellett egy-egy három­napos budapesti kirándulásnak örülhet­nek (a budapesti Tiszavirág című lap főszerkesztőjének, JUHÁSZ JÁNOS­NAK köszönhetően) a legtehetségeseb­bek. Hátra van még a KAPRINAY GUMIDIÓ ZOLTÁN-féle zenés búcsú­est, a találkozó alatt készült videofelvétel megtekintése, sajtótájékoztató, címcse­re miegymás... Hétfőn érzékeny búcsú — a jubileumi (többnapos) banzájon való viszontlátás reményében. Remélhetőleg júliusban az ideinél nagyobb létszámban találkozunk... vagy ki tudja?! Hiszen az első nagycsapat már kinőtt a középiskolákból... vajon lesznek-e tehetséges, az őszinte kriti­kára vágyó követőik??? A szervezők és a zsűritagok jónéven vennék a magyar szakos tanárok ösztönzését (is) — találkozónk népszerűsítését. Köszönjük! A szponzorainknak is, akik nélkül nem valósult volna meg a 3+1. Pegazus-ta­lálkozó! Végül egy titkot is kifecsegek: Balázs F. Attila, az AB-ART kiadó igazgatójának ígéretével összhangban egy válogatást tervezünk megjelentetni az eddigi pályázóink legjobb, műveiből (részleteket jövőre közöljük). Álljon még itt az idei nyertesek névsora: VERS-KATEGÓRIA: 1. nem osztották ki 2. MISKOLCZI ANNAMÁRIA (Érsekújvár) és PÉNZES TÍMEA (Érsekújvár) 3. ÖLLŐS EDIT (Apácaszakállas) PRÓZA-KATEGÓRIA: .1. nem osztották ki 2. NYÁRI ISTVÁN (Dunaszerdahely) 3. PÉNZES TÍMEA (Érsekújvár) Különdíj: FEHÉR KRISZTINA (Vág­­sellye) Dicséret: CSEH IBOLYA (Sárosfa) Szponzorok: Soros Alapítvány, Pozsonyi Magyar Kulturális Központ, Komáromi Nyomda Kft., MISZ, Tiszavirág, Irodalmi Szemle, Magyar Napló, Kalligramm, Lilium Aurum Kiadó, AB-ART Kiadó, Vitaflóra (Komárom), Paris, Gamota, Kombit Office, Tattoo, Madách-Posonium, Gorenje, Frutti, Palatínus, Jopol (Dunamocs) Miskó Ildikó Fotó: a szerző November 15. és 18. között, tehát röpke négy nap leforgása alatt tizenkét magyar filmet ve­títettek Pozsonyban a magyar filmnapok keretében. A Pozsonyi Magyar Kulturális Központon kí­vül a filmnapok rendezéséhez a Magyar Köztársaság Pozsonyi Nagykövetsége, a Szlovák Film­klubok Asszociációja és a Szlo­vák Filmintézet is hathatósan hozzájárult. Ezúttal is — mint újabban minden kulturális ren­dezvény esetében — főleg anya­gi okokból kellett ilyen szűkre szabni az időt, amit csak sajnál­hatunk, hiszen az idén bemuta­tott filmek olyan alkotások, ame­lyek sokkal nagyobb reklámot és visszahangot érdemeltek volna. Előzetesként november 10-én a PMKK-ban sajtótájékoztatóra hívták össze az újságírókat, majd levetítették azt a filmet, amelynek rendezője személyesen is meg­jelent a sajtótájékoztatón. Sunyovszky Sylviának, a PMKK igazgatójának kérésére Kiss Anikó, a Magyar Művelődési Minisztérium munkatársa rövi­den vázolta a magyar film hely­zetét. A filmművészet — mint minden posztkommunista társa­dalomban — Magyarországon is nagyon nehéz időszakot él át. Dubecký úr, a pozsonyi filmar­chívum munkatársa sajnálatát fejezte ki, hogy a Pozsonyba hozott magyar filmeket nem vetíthetik a központban, a pénz­telenség az ő kezüket is gúzsba köti. Dettre Gábor filmrendező, aki­nek A színésznő és a Halál című filmjét a sajtótájékoztató után vetítették, munkásságáról, céljai­ról és azokról a problémákról beszélt, amelyek őt mint magán­embert s egyúttal mint művészt is foglalkoztatják. Dettre Gábor New Yorkban él, az ottani legjobb filmművészeti egyetemen végezte tanulmánya­it. Először producerként dolgo­zott, később egyre jobban érde­kelte a rendezés, s több játék- és dokumentumfilmet készített. Rendkívül szuggesztív egyéni­ség, és — habár többször is hangsúlyozta, hogy közhelyeket kénytelen mondani — senki sem állíthatja róla, hogy sablonokban gondolkodik. A mindennapi élet megnyilvánulásaiban nem a fel­színt látja, hanem sokkal mé­lyebbre ás. A frázisokkal elinté­zett környezetvédelem, az em­berek közötti kapcsolatok az ő nézőpontjából és feldolgozásai­ban a ma és a piac diktátumának álávetett ember számára kényel­metlenek lehetnek, s talán nem is ezek között a kor követelmé­nyeinek minden áron megfelelni vágyó polgárok között keresi közönségét. Témái: a környezetünkkel szembeni közöny, az egymás iránti megvetésünk és a halál, amely elől minden tettünkkel menekülünk, szerinte a világ legfontosabb problémái. A rendező dokumentumfilmet készített a budapesti hontalanok­ról, az öngyilkos fiatalokról, most pedig a cigányság történetét dolgozza fel egy tizenkét részes tévésorozatban, ami a magyar dokumentumfilmesek eddigi leg­nagyobb vállalkozása lesz. Ed­dig már huszonnyolc országban forgattak. Pozsonyban bemutatott filmjé­ről, A színésznő és a Ha/á/ról elmondta: főszereplője a felesé­ge, Kathleen Gáti, magyar szár­mazású kanadai színésznő, aki­nek néhány évvel ezelőtt meg­halt az édesanyja. A film doku­mentumfilm, s amikor ilyen mun­kát készít, a lehető legegysze­rűbb eszközöket használja. Ez a film a mai világban próbatétel lehet a közönség számára — mondta. A film láttán csak igazolhatjuk a rendező szavait. Erről a mun­káról többoldalas tanulmányt, elemzést kellene készíteni. A színésznő, aki ezúttal önmagát játszotta — s ezt sokkal nehe­zebb adekvátan ''eljátszani'1, mint egy betanult szerepet — saját küzdelmét elevenítette meg: a halállal. Hónapokon keresztül élt együtt egy haldoklóval, az édes­anyjával, aki rákbetegként a lányára volt utalva, s szinte az utolsó pillanatig nem akart szem­benézni a halállal. A rendező — férj, szerető, barát — egy nyu­galmat árasztó erdei tisztáson mondatja el a színésznő-feleség­gel ezeket a reményekkel, két­ségbeesésekkel, beletörődések­kel, lázadásokkal teli utolsó hó­napokat. A kamera többször időzik az erdő fáin, a bogarakon, a csörgedező patak tiszta vizén — mintegy a természet törvé­nyeit hozza összhangba az em­beri élettel, és arra figyelmeztet, hogy az ember valóban a ter­mészet része, hiába próbál tör­vényei elől menekülni. A legtöbb­ször azonban a színésznő rend­kívül kifejező arcát látjuk. Ennek az arcnak köszönhetően veszíti érvényét az idő dimenziója: min­den — évekkel ezelőtt átélt — pillanat visszatér, és tükröződik rajta. Ez az ember édesanyja betegségének fázisai nyomán szinte spontánul esett át egy olyan beavatási szertartáson, amelyre mások életében talán sohasem kerül sor. Megtanult küzdeni, kommunikálni a halállal, s végül önzését föladva áten­gedte a halálnak azt az embert, akitől az életét kapta. Nagyon gazdag film Dettre Gábor filmje. Tükröződik benne a századvég emberének minden összetevője. A film kifejező zenéjét Melis László szerezte. (melaj) A KASSAI THÁLIA SZÍNHÁZ DECEMBERI JÁTÉKTERVE Helyszín: Az előadás címe: Kezdés: 1994.12. 1. Kassa Az aranyoroszlán titka 10.00 13.00 1994.12. 2. Kassa — Márai Stúdió Szerep — Családi kérdés 19.00 1994.12. 8. Kassa A makrancos hölgy 19.00 1994.12.10. Buzita A makrancos hölgy 19.00 1994.12.11. Kassa A makrancos hölgy 15.00 1994.12.13. Kassa A makrancos hölgy 19.00 1994.12.14. Kassa A makrancos hölgy 19.00 1994.12.15. Kassa A makrancos hölgy 19.00 1994.12.16. Kassa A makrancos hölgy 19.00 1994.12.17. Görgő Az aranyoroszlán titka 16.00 1994.12.18. Kassa Az aranyoroszlán titka 15.00 1994.12.20. Lice Az aranyoroszlán titka 16.00 1994.12.21. Gömörhorka Az aranyoroszlán titka 16.00 1994.12.22. Buzita Az aranyoroszlán titka 10.00 A sajtótájékoztató résztvevői: (balról) Dubovský, Kiss Anikó, Dettre Gábor, Sunyovszky Sylvia és Agócs Valéria Fotó: Prikler 9

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents