A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-12-02 / 49. szám
RIVALDA MT N agy nevek, ha találkoznak... ... és persze ha a nevek mögött igazi személyiségek, egyéniségek rejtőzködnek, akkor még a csoda sincs kizárva. Ilyen csodára vár a Karinthy Színház közönsége, amely szinte csupa őszhajú, disztingvált nagypapából és nagymamából áll, és a jócskán megkésett kezdés ellenére is türelmesen zsúfolódik az aprócska előcsarnokban. Ez a közönség még ismerte az igazi nagy sztárokat, akik közül az egyik legendává szelídülve most itt van valahol a függöny mögött. Ittott virágcsokrok is megbújnak a reszkető kezekben, és minden * készen áll arra, hogy a magyar mozi egykori csodája, Muráti Lili ismét magyar színpadon szólaljon meg 83 évesen. Spanyolországból érkezett Karinthy haza vendégszereplésre több mint negyven év után. Magas kora ellenére is állandó vitalitással játszik, és magával hozott egy ottani sikerdarabot is, Neil Simon A nagymama soha című színművét. A színpad aprócska, a siker óriási. Az idő kevés, a művésznő érthetően fáradt, mégis szívesen nyilatkozik. — Mi az, ami Magyarországon és Spanyolországban egyaránt fontos Önnek, kedves művésznő? — A siker. Nagyon szeretném, ha ez a darab itt is sikeres lenne. — Nem félt ennyi idő után magyarul magyar közönség elé lépni? Nem izgul? — Nem izgulok, hanem majd’meg halok. Rettentően félek, de nem csak itt, hanem bárhol. A fellépés számomra borzalmas dolog, mert olyan szívdobogásom van, hogy alig tudok beszélni. — Mi jelenti a legnagyobb nehézséget? — Spanyolul gondolkozók, ezért igen izgalmas magyarul fellépni, ugyanakkor borzalmasan félek is. Amikor magyarul beszélek, néha megesik, hogy spanyolul szeretném folytatni... — Spanyolországban is játszott hasonló nagymamaszerepet? — Nem, ez a szerep egészen más, mint amilyenekhez én hozzá vagyok szokva. Még soha nem játszottam ilyen szerepet, de azt mondják, hogy .egy jó színésznőnek mindent tudni kell. Én nem tartom magam olyan jó színésznőnek, hogy mindent tudnom kelljen, de majd a közönség eldönti, hogy tetszik-e a darab vagy sem. — A Karinthy névvel fémjelzett színMárton házba érkezett haza. Mit jelent Önnek ez a név? — Én már a harmadik generáció Karinthyt ismerem. Ismertem a humorista nagypapát, Karinthy Frigyest, aztán a papát, Karinthy Cinit (Ferencet), és most az unoka, Karinthy Márton rendezi ezt a darabot, sőt, részben a színház is az övé. Karinthy Márton Harsányi Gáborral együtt társigazgatja miniatűr színházát. Kulisszatitkokról tőle érdeklődöm. — Nehéz volt rávenni Muráti Lilit, hogy ismét magyarul játsszék? — Egyrészt nagyon nehéz volt, másrészt nagyon könnyű. Nehéz volt azért, mert nagy a távolság, nem ideálisak a körülmények és sok szervezést igényelt, különösen azért, mert nagyon korán volt az első bemutatónk. Könnyű meg azért, mert imádott hazajönni. — Sok gond adódott abból, hogy már régen nem játszott magyarul? — Nem több, mint szokásosan. Néha keresi a szavakat, de hát ez belefér a figurába. — A darab hozta őt, vagy ő a darabot? — A darabba találtuk meg őt, és mivel itt egy bevándorló nagymamáról van szó, teljesen fedi a figurát. — Muráti Lili végleg hazatért, vagy csak vendég? — Húsz előadásra szerződött, és a siker függvénye, hogy játsszuk-e a darabot tovább. — Ön Karinthy Frigyes unokája. Ismerte a nagypapát? — Csak szellemében ismertem, mert ő 11 évvel az én születésem előtt meghalt. Jó dolog egy ilyen őssel a családban élni, viszont fölülmúlni szinte lehetetlen. — Miben különbözik az Önök "maszek" színháza az államitól? — A mi színházunk, úgy érzem, a magyar színivilágban egy kis sziget, mert kimarad a nagy maffiákból meg a nagy állami csatározásokból. Természetesen a produkciókhoz nehéz megteremteni a feltételeket, de lekopogom, hogy az utóbbi két évben ez sikerült. — Feltételezem, hogy a sikerbe belejátszott az is, hogy műsorra tűztek homoszexuális darabokat is, és ebben a pejoratív repertoárban elsők voltak Magyarországon. — Én ezt nem pejoratívnak érzem, hanem előnynek, hiszen olyan darabokat kell játszani, amelyeket más nem játszik. Ha mi is ugyanazt játszanánk, amit a többi színház, akkor minek vagyunk? — Nehéz volt a művészeket megnyerni ilyen szerepekre? — Nem. Egy jó szerepért szerintem a színész Kiskunlacházára is elmegy. Először ugyan volt egy kis ódzkodás, de amikor megismerkedtek a szerepekkel, és látták, hogy jók, elvállalták. — Muráti Lilivel kezdtük, fejezzük be vele. Ön rendezte a darabot, a művésznő hagyta magát rendezni? — Muráti Lili nagy sztár, akinek a korára is tekintettel kell lenni. Csodálatosan fiatalos, bár én lennék ilyen 83 évesen. Természetesen megvan a maga játékstílusa, amit gondolom még a régi Vígszínházból hozott, de olyan jó partnerekkel játszik, hogy ez lecsiszolódik. — Nem volt nagy veszekedés a próbák alatt? — Nálunk nem szokott nagy veszekedés lenni, vagy ha mégis, akkor mindig az ügy érdekében. BEKE ISTVÁN Muráti Lili és Margitai Ági A nagymama soha című színdarabban 5
