A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-12-02 / 49. szám
VÁNDORLÁSOK AMERIKABAN JARTAM (II.) A legország gyenge pontjai Annak idején nagy visszhangja volt az amerikai sajtóban egy bizonyos Edward Donohue nevű lindenhursti lakos perének. A férfi "pedagógiai műhiba" címén ötmillió dollár kártérítést követelt egykori iskolájától. A műhiba abban állt, hogy őt az iskolában nem tanították meg folyékonyan írni és olvasni, s ezért nem tud tisztességes munkát találni magának. A bíróság ugyan elutasította a keresletet, de attól még tény maradt, hogy az illető a saját középiskolai végbizonyítványát sem képes elolvasni. Ez a történet csak az európai ember számára tűnik szokatlannak és talán egy kicsit lehetetlennek is, ám az Atlanti- és a Csendes-óceán között az ilyen és hasonló esetek mindennaposak. Amerikai ismerőseim szerint sok olyan sportoló van, aki csak azért jár egyetemre, hogy az egyetemi sportcsapatot erősítse, s bizony gyakran előfordul, a saját diplomáját sem tudja elolvasni. Az Amerikai Egyesült Államokban az idevonatkozó statisztikai adatok szerint huszonhárom és fél millió írástudatlant tartanak nyilván. Többségük spanyol anyanyelvű, s még konyhaszinten sem beszéli az angolt. Az ENSZ jelentése szerint a világ százötvennégy országa között az Egyesült Államok a negyvenkilencedik helyen áll az oktatás színvonalát tekintve. A demokrata Bili Clinton az elnökválasztáson aratott győzelmét a politikai megfigyelők szerint éppen annak köszönhette, hogy gyökeres változásokat helyezett kilátásba az oktatásügy és a társadalmi biztosítás területén. Egyelőre azonban még az egyik területen sem sikerült látványos, sőt kevésbé látványos eredményeket sem elérnie. A társadalombiztosítás új koncepcióját már kidolgozta az elnök felesége, de azt a tervezetet valószínűleg sohasem vezetik be a gyakorlatba, hiszen már most éles bírálatokat, kemény kritikákat kapott. Visszatérve az oktatásügyhöz, itt még nehezebb a változtatás, hiszen az ingyenes állami iskolákba a szociálisan hátrányos helyzetű családok csemetéi járnak, akiknek a többségük tizenöt éves korára már kipróbálta a kábítószert. Az Egyesült Államokban szinte naponta fordulnak elő erőszakos bűncselekmények, amelyeket iskoláskorú gyerekek követnek el. Kulcsár István Legország című könyvében olvastam, hogy Amerikában az állami iskolákban nem tanácsos megbuktatni a diákokat (s ezt a tanárok nem is teszik), ugyanis egyrészt félnek a diák bosszújától, másrészt nem akarják rontani az amúgy sem túl kedvező statisztikát. így aztán nem csoda, hogy az állami középiskolát végzett diák nemhogy az alapvető számtani műveleteket, de sok esetben még a betűvetés tudományát sem sajátította el. Ezek után persze meglepő, hogy az Egyesült Államok még mindig a tudomány és a technika élvonalában halad. Ez részben a jónevü elitiskoláknak, egyetemeknek köszönhető, amelyek általában magánkézben vannak, és meglehetősen borsos tandíj fejében tanulnak ott a diákok. Ezenkívül az Államokban változatlanul érvényes a "braindrain", azaz a kiváló külföldi agyak elszippantása. Sajnos erre vonatkozóan nem sikerült semmiféle kimutatást találnom, pedig érdekelne, hány külföldi tudományos dolgozó, kutató, oktató dolgozik az Egyesült Államokban. Az Egyesült Államok másik fájó pontja a társadalombiztosítás. A washingtoni magyar nagykövetségen az 1956-os események tiszteletére rendezett fogadáson találkoztam egy,, fiatal lánnyal. Lázár Júliának hívják. Ő már Amerikában született. A szüleitől, rokonaitól és a Budapesten élő nagypapájától tanult meg magyarul, megjegyzem, kitűnően. Julika megdöbbenéssel beszélt arról, hogy a magyarországi nagypapa, amikor "egy kicsit rosszul érzi magát" azonnal bevonul a kórházba, és néha több hetet tölt ott. Én először nem értettem, mi ebben a meglepő. Aztán a lány elmondta: náluk ilyen nincs. Őt például nemrégen műtötték, egy gennycsomót vettek ki az arcrüregéből. A műtét után néhány órával, amikor kinyitotta a szemét, a nővér rögtön kitolta a folyosóra, és azt mondta az édesanyjának, hogy már hazaviheti a lányát, mert a biztosító csak a műtétet fizeti, az azt követő kórházi ápolást már nem, mert az már nem szükséges — a biztosító szakemberei szerint. — Nálunk egy többhetes kórházi kezelés anyagilag teljesen tönkretehet egy családot — mondja. — Egy kórházi ágy a jónevű magánklinikákon egy hónapra 170 ezer dollár között mozog, és ebben nincs benne az ápolónő, az orvos, a gyógyszerek, az ellátás. Ez csak a kórházi ágy ára egy hónapra. Több olyan esetről tudok, amikor egy rákos beteg inkább otthon szenvéd, mert nincsen anyagi fedezete a kórházi kezeléshez. Julika még hozzáteszi, hogy az unokanővérét a szülést követő napon elbocsátották a kórházból és az négynapos (!) csecsemővel együtt ment vissza a munkahelyére. A babát azért kellett magával vinnie a munkahelyére, mert négyóránként szoptatnia kellett. Mi van akkor, ha valaki autóbalesetet szenved és azonnal orvosi segítségre van szüksége? Az amerikai ismerősöm szerint az autóbiztosításban a sürgős orvosi ellátás is benne van. Tehát a sebesültet ellátják, ám ha hosszabb kórházi kezelésre van szükség, s az illetőnek nincs betegbiztosítása, akkor hazaküldik a kórházból. Egyébként Amerikában vannak állami kórházak, de azokat az ott élők szerint tanácsos nagy ívben elkerülni. — Az egyetem elvégzése után egy évig voltam munkanélküli — emlékszik vissza Julika. — Nem volt semmilyen biztosításom. Ugyanis Amerikában, ha valaki dolgozik, akkor a munkahelye bizonyos összeggel hozzájárul a betegbiztosításához, de ha munkanélküli, akkor a biztosítást teljes egészében saját magának kell fizetnie, s ez bizony nem olcsó mulatság. A barátnőm egy alkalommal görkorcsolyázni hívott. Ó már dolgozott, tehát neki biztosítása is volt. Én azonban nagyon féltem, mi lesz ha elesek, és eltörik a lábam vagy a kezem... A barátnőm végül is rábeszélt. Elmentünk görkorcsolyázni, és én ahelyett, hogy élveztem volna, állandóan arra ügyeltem, nehogy elessek. Megúsztam kéz- és lábtörés nélkül, de azt az izgalmat, rettegést, amit akkor átéltem, senkinek sem kívánom. KAMONCZA MÁRTA (Folytatjuk) 4
