A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-11-25 / 48. szám
VÁNDORLÁSOK HÉT A Yosemite park története A Sierra Nevada kaliforniai területén húzódó, nehezen megközelíthető Yosemite erdőrengetegjei, a halban gazdag Merced folyó ideális körülményeket teremtett a múltban az itt megtelepedő indiánoknak. Az utóbbi években 36 településről állapították meg a kutatók, hogy az ahnanehe indiánok által már 3000 évvel ezelőtt is lakott volt e terület. Indián eredetű maga a hegység neve is — a yohamite grizzly medvét jelent. Az itt élő indiánok alig különböztek az Észak-Amerika más területein élő társaiktól. Csúcsos teepee-falvakban éltek, némelyekben egész éven át, máshol csak májustól októberig tartózkodtak. A nők makkból készítettek kenyeret, hozzá legtöbbször húst ettek. Kunyhóik bejárata kelet felé nézett. Legnevesebb ünnepeik egyike az ohomate volt, amelyen szimbolikusan az erdőbe űzték ki a medvét, amelyből a múlt században is bőven akadt e területeken. A fehér emberek megérkezésével számuk rohamosan csökkent, a legutolsót 1885-ben lőtték ki. A kaliforniai aranyláz idején kerültek ide a fehér emberek, akik rövid időn belül kiszorították az indiánokat szülőföldjükről. Első csoportjuk Bonneville tábornokkal érkezett ide, aki jegyzeteket és térképeket készített Amerika addig feltáratlan területeiről. Gyorsan el is készült a munkájával, és a New York-i, valamint San Francisco-i mágnás prémkereskedők anyagi támogatása révén indított el egy csoportot 1833-ban Sierra Nevada-beli expedíciójára. A csapatot aTennessee-beli Joseph Reddeford Walker seriff vezette, ismert kereskedő trapper, az indiánok kíméletlen üldözője. Ő volt az első hírvivő, aki a hegyek szépségéről tudósított. Útjuk során az erdő határához érve új világ tárult eléjük: az alpesi tavak fölé magasodó gránittömbök, a helyi réteket övező hatalmas fenyők. A réteket kőligetek váltották fel, vízesések és mély kanyonok mellett haladtak tovább, míg megpillantották a hatalmas sequoiákat, Amerika azóta híressé vált mamutfenyőit. Ma már tudjuk, hogy e fenyők korát 40 millió évre becsülik. Walker csapatának sikerült átvágnia a veszélyekkel teli erdőrengetegen, ám újabb húsz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy új csapat induljon a hegység felfedezésére. Már a múlt század Amerikájában is akadtak olyanok, akik a természetvédelem szükségességét hangoztatták. Közéjük tartozott John Muir, a kalandvágyó önkéntes amatőr és geológus. Neki köszönhető, hogy a Yosemite park az ország egyik korán védetté vált nevezetessége lett. Muir véletlen folytán került a Yosemite parkba. Nyugtalan lélekkel vándorolt egyik helyről a másikra, meg akarta ismerni a természet törvényeit. 1867-ben egymaga indult el Indianából a Mexikói öbölhöz, s a megtett 1500 kilométer után új felfedezésre vágyott. A kubai hegyeket szerette volna feltérképezni, onnan hajóval akart eljutni Dél-Amerika északi partjaihoz, hogy a szárazföldön át eljusson az Amazonas mocsaraihoz, egészen a tengerig. Elég A Lidé a zemé alapján átdolgozta A Cathedral Peak a Yosemite park egyik nevezetessége erősnek érezte magát terve megvalósításához, a sors azonban másképp döntött. Floridába érve egy pennije sem maradt, ráadásul megbetegedett. Munkába kellett hát állnia, ezért egy ottani fűrésztelepen vállalt állást. Később indult csak el San Franciscóba. Másnap megszólított egy idegent, és a városba vezető útról kérdezte. "De hová akar menni? — kérdezte a férfi. — Valahová a vadonba — szólt a válasz." Az idegen egy Aucklandba induló hajóra mutatott. Muir azonban megváltoztatta tervét, mert a hajón találkozott egy Chilwell nevű londoni kalandorral, aki a Yosemite szépségeiről mesélt neki. El is határozták, hogy gyalog útra kelnek a hegyekbe. A Sierra Nevadán átvágva jutottak el a Merced folyóhoz, és Muir úgy érezte, örökre elveszett. Ezután pillantotta meg a Yosemite völgyet. Nyolc napot töltött itt a völgy tanulmányozásával, rajzokat készített, növényeket gyűjtött és figyelte az állatokat és madarakat. Elhatározta, hogy amint elegendő pénzhez jut, azonnal visszatér. ígéretét be is tartotta, életének hátralevő ötven évét itt élte le. Előbb botanikával, majd geológiával foglalkozott. Rendszeres megfigyeléseket végzett, bejárta a hegység minden pontját. Egy szirtfokot, ahonnan beláthatta az egész völgyet, különösen megkedvelt. Itt, Sunnyside Beachben sokszor heteket is eltöltött, és ezen a helyen fedezte fel a jég eróziós hatását. Erről készített megfigyeléseit és tanulmányait a korabeli folyóiratokban jelentette meg. Többször is előadott az amerikai egyetemeken, de végleg sohasem távozott Yosemite-ből. Barátja, a San Franciscói-i Century Magazine munkatársának tanácsára kérelmezte, hogy nyilvánítsák természetvédelmi övezetté a Yosemite parkot. 1872- től már volt egy ilyen park az ország területén, a Yellowstone. Muir erőfeszítéseit végül siker koronázta. Néhány lelkes pártolója segítségével elérte, hogy 1890. október 1-jén védetté nyilvánították Yosemitet. Amikor később Thedor Roosevelt idelátogatott, Muir volt a kísérője. Az elnök pár napot töltött itt, és hamarosan összebarátkoztak. Nagyrészt kettejüknek köszönhető, hogy a park természeti szépségeit máig megőrizte. Egy szekvojafába az autóút miatt alagutat kellett ásni OROSZ MARTA 13
