A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-11-25 / 48. szám
41ÉT FIGYELŐ színházi holocaust-mementó A Hegedűs a háztetőn Komáromban Hja, az Élet keserédes melódiája! El-elpattanó húrok — disszonáns remegés. Sorstragédiák változó térben és időben. Másságukért bűnhődő menekülők áradata. Melegségre vágyó hontalanok, túlzsúfolt marhavagonok (miegymás), (ki)úttalan utak. Földönfutóvá tett Emberek egyéni és kollektív katasztrófája... ... Például Anatevkában — a gyökereihez, megtartó hagyományaihoz módfelett ragaszkodó, érzelemgazdag, szegény közösség kiűzetése. A zsidóké a cári Oroszországban. (Majd ismét a zsikóké fél évszázaddal ezelőtt Közép-Európában...) Megaláztatásuk felidézése a világot jelentő deszkákon — 1994 őszén a Komáromi Jókai Színházban. A SÓLEM ALÉCHEM regénye alapján készült (szövegkönyv: JOSEPH STEIN, zene: JERRY BOCK, dalszövegek: SHELDON HARNICK, fordítás: REMÉNYI GYENES ISTVÁN, versek: G. DÉNES GYÖRGY) musical bemutatása a színházi társulat és az Ifjú Szivek Magyar Művészegyüttes közös produkciójaként, BOR JÓZSEF m.v. Jászai- és Erkeldíjas művész rendezésében (több rendező visszalépése után). Egy ügyesen, gyorsan variálható játéktérben—VLADIMÍR SUCHÁNEK m.v. díszletei között; az egyéni jellemvonásokat kihangsúlyozó, korabeli kosztümökben (tervezőjük: BOČEKNÉ GESZTES ZSUZSA m.v.). Tevje, a furfangos tejesember családjának története látványos tömegjelenetekkel — az előadás nívóját emelő tánc-, kórus- és zenei betétekkel fűszerezve (koreográfus: MOLNÁR ERNŐ m.v., karnagy: KOVÁCS KÁLMÁN, korrepetitorok: KALMÁR ZSUZSA és ZSÁKOVICS LÁSZLÓ, vezényel: KARABA JÚLIUS m.v.). Színes mozaikkockák a zsidóság életéről — vallási alapozottságú hagyománytiszteletéről, folklórjáról, humoráról, bölcselkedéseiről, küzdelmeiről. Pergő képsorok — üresjáratok nélkül. Néhány mondat a színészi teljesítményekről: DRÁFI MÁTYÁS Tevjéje egy ízig-vérig népi figura — tele furfanggal, a családja, népe, ősei tradíciói iránti tisztelettel, szeretettel, a rámért sorsa szembeni türelemmel. Tevje lelki sokszínűségét, belső csatáit hitelesen érzékelteti Dráfi. A színészi játék tekintetében méltó párja NÉMETH ICA (Golde asszony), kinek énektudását — sajnos — nem illethetem ugyanilyen pozitív jelzőkkel. Viszont kellemesen meglepett HOLOCSY KRISZTI m.v. (Hódéi) tisztán csengő hangjával és csöppet sem rosszabb színészi alakításával. Az öt lány közül hozzá hasonlóan élvezetes játékot nyújtott STUBENDEK KATALIN f.h. (Cejtel) és KISS MARIANN (Chava). VINCZE EMŐKE (Sprince) és NÉMETH ANNA (Bjelka) stúdiósoknak még fel kell nőniük "testvéreikhez". Külön említést érdemel a jámbor Motelt alakító CZAJLIK JÓZSEF és vetélytársa, Lázár Wolf, azaz D. NÉMETH ISTVÁN, továbbá MOKOS ATTILA (Percsik) karakterteremtése; CS. TÓTH ERZSÉBET (Fruma Sára), SZENTPÉTERY ARANKA (Cejtel nagymama) és a színpadra visszatérő TURNER ZSIGMOND (Rabbi) mosolyfakasztó szellemes jelenete; valamint BERNÁTH TAMÁS stúdiós tánctudása, akit sokan a szintén remeklő IFJÚ SZIVEK soraiba kívánnak. Azonban nem tartom helyénvalónak a távozásra kényszerített zsidó közösség megható búcsúzásakor VARSÁNYI MARI (Jente) harsányságát, fölösleges gesztusait. Egy sorstragédia bekövetkezésekor lélekből fakadjon a játék...! Mivel e produkcióban a társulat csaknem összes színésze és stúdiósa szerepelt, ezért nem bocsátkozom további névfelsorolásokba. Tény, hogy minden szereplő többé-kevésbé hozzájárult az előadás sikeréhez — az ének, zene, szó, tánc alkotta harmonikus egész megteremtéséhez. Végül válaszolok HOLOCSY ISTVÁN igazgató színlapban feltett kérdésére, hogy mit tennék, ha én gazdag lennék? Például olyan színlapokat készítenék, amelyek fotóin felismerhetők a színészek, hogy a nézők minőséget (!) kapjanak a pénzükért (Apropó, színlap! Miért éppen egy könyvtári alkalmazott ajánlja a közönségnek a musicalt...?). A saját költségemen énekórákra íratnék be néhány színészt. Esetleg létrehoznám a harmadik hazai magyar színházat, ahol a komáromi társulatból ilyen-olyan okból távozott tehetségeink bizonyíthatnának. E társulat több produkciójában szerepeltetném legjobb műkedvelő művészeti csoportjainkat, csillogtatva-villogtatva ekképp kultúrkincsünket — szegényen is gazdagon. Tiszteletjegyet küldenék a sajtó képviselőinek is, hogy ne a lépcsőn zsibbadva kelljen végigszenvedniük a tollvégre szánt bemutatókat. Ja, és megvennék néhányat a premier előtt kiállított Szkukálek-művekből (No, de ez már magánügy!). A többi ötletemről szóban — esetleg a november 25-i újabb premier (MOLNÁR FERENC: LILIOM) előtt... MISKÓ ILDIKÓ Dráfi Mátyás (Tevje) Stubendek Katalin f.h. (Cejtel) és Czajlik József (Motel) Fotó: Szűcs Jenő 6
