A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-11-25 / 48. szám
OTT JÁRTUNK HÉT ‘56 ÖRÖKSÉGÉVEL Emlékestek, városnézés, Október 21—23. között — az 1956-os véres magyar őszre emlékezve — egy autóbusznyi szlovákiai magyar érdeklődő látogatott el a cseh- és morvaországi szórványmagyarsághoz. E harmadízben megrendezett baráti találkozón többek között részt vett DUKA-ZÓLYOMI ÁRPÁD parlamenti képviselő, dr. BAJNOK ISTVÁN, a Csemadok OV alelnöke, SZŐKE JÓZSEF író, a Szlovák TV magyar adásának stábja — PÉK ZOLTÁN és HÉGER RUDOLF irányításával, a dunaszerdahelyi ISTIGLINC folklóregyüttes, JÉGH IZABELLA főszervező, a Csemadok Pozsony Városi Választmányának titkára és jómagam — sajnos, egyedül a sajtó képviseletében. A főszervező szerint már hagyománnyá vált, hogy a mi magyar küldöttségünk minden év őszén Bohemiába utazik, ugyanakkor a Csehországban élő testvéreink március 15-e apropóján "ruccannak át" Pozsonyba, hogy mindkét nemzeti ünnepünk alkalmából együtt emlékezzenek, és megbeszéljék gondjaikat, kilátásaikat... Természetesen e hagyományos vizitek sora szaporítható, így például kilátásban van egy újabb randevú a február 4-i prágai magyar bálon, továbbá egy tavaszi Ostrava környéki összejövetel is. Lám-lám, a barátság nem ismer határokat...! Kralupy visszavár Szőke Jóska bátyánk humorral fűszerezett "idegenvezetése" során gyorsan repült az idő, így Lednice és Telő nevezetességeinek megtekintése után hipphopp "elvesztett" fővárosunk peremén találtuk magunkat, ahol egy csodálatos virágcsokorral "felfegyverzett" küldöttség várt bennünket. A szálláshelyünk felkutatása után (hja kérem, a nagyvárosi dzsungel útvesztői!) perceken belül átváltoztunk fáradt turistákból ismerkedni-mulatni vágyó "éjszakai baglyokká", hiszen Kralupyba (Prágától kb. húsz kilométerre fekvő hangulatos kisváros) voltunk hivatalosak egy ünnepi fogadásra. PAVEL RYNTH, helybeli polgármester szokásához híven ismét kitett magáért. Vendéglátását apró ajándékokkal és az Istiglinc spontán műsorával viszonoztuk. Miközben folyt a dínom-dánom, az Alsószeliből származó, 1962 óta Csehországban élő GYÖNYÖR JÓZSEFFEL csehországi tapasztalatairól, a környékbeli magyarság nemzettudatáról, igényeikről beszélgettem..Elmondta, hogy tervezőként először Dubnicáról Prágába, majd e tizennyolcezer lelket számláló városkába került, ahol munkalehetőségen kívül lakást is kapott, és családot alapított. Cseh feleségével együtt — a későbbi nézeteltérések elkerülése végett — mindkét nyelven érthető nevet (Olga és Viktor) adtak a gyermekeiknek, akik immár felnőttként jól beszélnek magyarul is. Nem tapasztalnak nemzetiségi ellentéteket sem a rokonságon, sem pedig a városkán belül. Gyönyör úr szerint a magyarok megbecsülését jelenti az is, hogy őt választották meg önkormányzati képviselőnek a helybeliek. Mivel az új választásokon is a polgármester úrral azonos koalícióban jelölteti magát, barátságuk tovább erősödik — ekképp nem jelent gondot a maihoz hasonló összejövetel megszervezése sem. Egyébként a városban — a legutóbbi népszámlálás szerint — harmincöt magyar nemzetiségű polgár él, ám nem ismerik egymást (?). Több aktív magyar polgárnak kellene bekapcsolódnia a Cseh-és Morvaországi Magyarok Szövetségének tevékenységébe, ápolni a magyar kultúrát. A szövetség egyik alapító tagjaként hatékonynak tartja annak munkáját, amely tovább fejleszthető, így a negyedévente megjelenő Prágai Tükör mellett szükséges lenne egy Prágai Látóhatár kiadása, amely több hírt közölne az országszerte élő magyarság életéről, igényeiről, gondjairól. Ez annál is fontosabb, mert a prágai mellett egyre aktívabban működik a brünni és az ostravai alapszervezetük is. Prágában legnagyobb érdeklődés a nyelvművelő órák (gyermekeknek) és tanfolyamok (felnőtteknek), a hagyományos magyar bál, a Prágai Magyar Kulturális Központ rendezvényei iránt mutatkozik. Hasznosnak tartja a szlovákiai és csehországi magyarok találkozóit is, mivel általuk is erősödnek a kettéválás óta meglazult rokoni-baráti szálak. Az Istiglinc táncában gyönyörködve még kifejtette: jövőre több cseh polgárral is meg kell ismerteni ezt a csodás magyar folklórt. Ugyanakkor érdemes lenne meghívni a következő Jókai Napokra a kralupyi tehetséges amatőr színjátszó együttest! A két nép ezáltal is közelebb kerülhet egymáshoz... Múltidézés, nosztalgiázás Prágában Másnap a száztornyú Prágában csipegettük fel a nyárutó hátrahagyott morzsáit — önfeledten élveztük a kulturális portékájukat lépten-nyomon kínálgató bohém művészek társaságát, elvegyültünk a víg turistakavalkádban, kortyolgattuk a "habos aranyost", majd KAMASZ ANNA kalauzolásával fedeztük fel a cseh—magyar értékeket, műemlékeket. A nap fénypontját a Prágai Magyar Kulturális Központban megtartott '56-os emlékest jelentette. Dr. HAJDÚ HEDVIG megbízott igazgatónő és CSÉMY TAMÁS, a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének volt elnöke (vajon miért nem a jelenlegi elnök, KLUKA JÓZSEF?) kedves üdvözlő szavai után az '56-os eseményeket bemutató film vetítése következet(, amejyhez kapcsolódott SZŐKE JÓZSEF jogos indulatoktól sem mentes történelmi előadása. DUKA-ZÓLYOMI ÁRPÁD a jelenlegi szlovákiai politikai-társadalmi helyzetről nyújtott áttekintést, szólt a jelenlevőkhöz JÉGH IZABELLA, és ismét nagy sikert aratott az ISTIGLINC. Az ünnepi megemlékezést követő pazar fogadás alatt dr. HAJDÚ HEDVIG megbízott igazgatónőtől a kulturális központ tevékenységéről és további terveiről érdeklődtem. Sajnálkozva közölte, hogy a reprivatizáció miatt veszélyben érzi az intézet létét, mivel az épület egyik részét már visszaszerezte a hajdani tulajdonos (tőle bérlik a helyiségeket), a másik házrész tulajdonjogi helyzete pedig egyelőre bizonytalan. Ennek ellenére igyekeznek hasznos munkát végezni — a magyar—cseh szellemi kapcsolatok erősítésén fáradoznak. Bár a jelenlegi kulturális túlkínálat folytán a központ már nem jelenti azt az egyetlen szellemi oázist a városban, amit a társadalmi változások előtt, Vendégségben Kralupyban (Kluka József, Pavel Rynth, Duka-Zólyomi Arpád, Szóke József, dr. Bajnok István és Gyönyör József) Az Istiglinc rögtönzött műsora a vendéglőben 4
