A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-11-18 / 47. szám
4 HÉT FŐZZÜNK OLCSÓN! Rakott zöldbab (50,- Sk) Fél kiló fagyasztott zöldbabot egészben hagyunk; lehéjazunk s karikákra vágunk fél kiló paradicsomot. Három deka vajjal vagy margarinnal kikenünk egy mély tűzálló tálat, alulra terítjük a zöldbab felét, erre rakjuk a paradicsom felét. Majd ismét zöldbab, a tetejére pedig paradicsomsor következik. A rétegeket kevés vajdarabkákkal, kakukkfűvel, összevagdalt petrezselyemzölddel meg finomra szelt hagymával és vegetával szórjuk meg. Aláöntünk egy fél csésze vizet, és fedő alatt, a sütőben, puhára pároljuk. Végül tálalás előtt meghintjük 10 deka reszelt sajttal, amit már nem kell pirítani, elég, ha csak ráolvad a rakott zöldbab tetejére. TE MEG ÉN A KONYHÁBAN Tanácsok nem csak kezdő háziasszonyoknak Mentsük, ami menthető! Az elsózott levest vagy főzeléket — ha jellege megengedi — eresszük fel egy kevés tejjel, tejföllel, de mérsékli a sós ízt az is, ha egy evőkanál ecetet és ugyanannyi cukrot is keverünk bele. Ha a húsleves lett nagyon sós, öntsünk le a levéből (ezt másnap felhasználhatjuk leves, főzelék felöntéséhez), egy nyers sárgarépát reszeljünk meg, egy kávéskanálnyi zsírban pirítsuk néhány percig, majd öntsük fel annyi vízzel, amennyit a levesből leöntöttünk, forraljuk fel, és szűrjük a levesbe. Csökkenthető a sós íz úgy is, hogy a forró húslevest 2—3 simára kevert tojássárgájára öntjük, és úgy tálaljuk. Ha valamilyen húsételt (ragut, pörköltet, tokányt stb.) sóztunk el, akkor keverjünk a levébe, mártásába késhegynyi szódabikarbónát, 1 nyers paradicsomot vagy 1 kanálka lecsót, zöldséges raguba konzerv zöldborsót leve nélkül, és 1—2 kanál vízzel feleresztve újra forraljuk fel. Ha valamilyen főzelék, mártás, esetleg édes krém lekozmál, azonnal öntsük át egy másik edénybe, borítsuk be tiszta, nedves ruhával, amelyet — ha szükséges — kiöblítve, kicsavarva többször válthatunk. Az égett szag hamarosan eltűnik. Ha a savanyúság tetején szürke hártya képződik, az üveget állítsuk egy tálba, a hártyát egy kis részen óvatosan húzzuk félre, és ide öntsünk megfelelően ízesített salátaecetből annyit, hogy az üveg teljesen megteljen, mert így a szürke rész lefolyik a tetejéről. Az így "megjavított" savanyúságot azonban mielőbb fogyasszuk el! A beszáradt, régi lekvárt kevés víz hozzáadásával főzzük fel, sütemény, palacsinta töltésére kiválóan alkalmas. Jóízű csemegét készíthetünk belőle, ha kis kockákra vágjuk, vagy golyókat formálunk belőle, es darált dióba forgatjuk. Gyakran előfordul, hogy a hosszabb ideig tárolt méz megikrásodik, és fakó színű lesz. Ezen úgy segíthetünk, ha a mézesüveget egy fazékba állítjuk, a méz magasságáig vizet öntünk bele, és lassan felmelegítjük. A mézet közben többször megkeverjük. Ha a méz átmelegedett, újra folyékony és aranysárga lesz. Arra azonban vigyázzunk, hogy ne forrjon fel, mert elveszíti zamatát és vitamintartalmának nagy részét. Tapasztalatlan háziasszonyok a túlságosan megsavanyított ételhez sok cukrot adnak, pedig ezzel sokszor végleg elrontják azt. Cukor helyett használjunk egy kevés szódabikarbónát, az leköti a savat, és enyhíti a savanyú ízt. (Folytatjuk) Főzési fortély Gesztenye gondtalanul. Szívesen vásárolnánk héjas gesztenyét, de a tisztítása körülményes. Pedig ez nem boszorkányság. A gesztenye héját a lapos és gömbölyded rész találkozásánál egy éles, hegyes késsel felhasítjuk, vigyázva arra, hogy csak a fényes, kemény részét vágjuk át. Utána forrásban lévő vízbe dobjuk, és kb. öt percig forraljuk, majd a vízből kivéve nemcsak a héját, de a belső, barna bevonatot is azonnal lehántjuk. Ez a művelet a nagyobb szemeknél könynyebben megy, mint a kicsiknél. Az így megtisztított gesztenye a mélyhűtőben egy évig is eltartható. Néha megtörténik, hogy például egy polclapra, szekrényoldalra meggondolatlanul csavaroztunk fel valamit. A csavarhelyek megmaradnak. Hasonló a helyzet a szekrénybe erősített polcok használatlan tartócsapjainak a fészkével is. Ám a lyukakat el lehet tüntetni. Először készítsünk a bútor fájáéhoz hasonló árnyalatú tömítő és egyben ragasztó masszát. Színtelen lakkot keverjünk finom faporhoz (1), s ha a massza tejfölsűrűségű, mártsunk bele a lyukakba illő kis farudakat. A lyukakba is juttassunk kevés tömítőanyagot, majd a fadugókat kalapáccsal üssük a lyukakba (2). A tömítőanyag száradása után a facsapok kiálló szárát éles vésővel metsszük le (3), majd az esetleges mélyedéseket is tapaszoljuk ki. Száradás után a befoltozott részeket finoman csiszoljuk síkba. Portalanítás után pácoljuk be a dugók laposra vágott végét, s vékony, hegyes ecsettel igyekezzük folytonossá tenni a fa erezetét a kijavított részeken is (4). Ezt követően a javított részt fényezzük át (5). VOLT LYUK, NINCS LYUK! 25
