A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)

1994-07-15 / 29. szám

RIVALDAFÉNY Jubileumi tollvonások Először a Komáromi Jókai Szín­házban próbálom utolérni NÉ­METH ICA színművésznőt. A "Mária evangéliuma" próbái alatt azonban nem szeretném zavarni, szabadidejében pedig nem szo­kott a színésztársalgóban ücsö­rögni. A lakótelepi otthonában keresem fel. Szívélyesen fogad, majd miközben egyik cigarettáról a másikra gyújt, zavartan sza­badkozik. Kór, ne haragudjak, de inkább nem szeretne nyilatkozni — egyik lap munkatársának sem. Köszöni, hogy nem feledkeztünk meg az ötvenedik születésnapjá­ról, de szavakba nehezen önthető oka van a jelenlegi hallgatásának. Inkább majd a nyugdíjba mene­telekor készítené el a "mérleget" — "nyílna ki" olvasóinknak. Egyébként sem tartja különös érdemnek, hogy valaki megér egy-egy életjubileumot... Tipikus Rák-ember: visszahúzódik védel­mező páncélja mögé. Zárkózott­ságára többféle okot is találnék, de kivárom azt a pár évet, amíg hajlandó lesz vallani életútjáról, hivatásáról, sebeiről(?)... Tény, hogy az 1993/94-es évadban — leszámítva az említett szabadtéri produkciót — mindössze két darabban (A szecsuáni jóember — Jang asszony, Csibe — Ma­ma) szerepelt. Hozzáteszem: fő­leg az utóbbiban kiválóan. Vi­szont kollégái a színház újdonsült művészeti tanácsának tagjai közé választották. Talán pályájának egy új fejezete kezdődik... Diktafon nélküli magánbeszél­getésünk után kénytelen vagyok a száraz adatokra szorítkozni, íme, a hozzávetőleg három évti­zednyi "játék" — dióhéjba sűrítve. A nagyudvarnoki születésű szí­nésznő 1966-ban szerzett színé­szi oklevelet a pozsonyi Színmű­vészeti Főiskolán. Ezt megelőző­en és a főiskola elvégzése után is a MATESZ komáromi társula­tának tagja volt. 1978 és 1983 között a Csehszlovák Rádió ma­Németh Ica gyár adásának dramaturgjaként, majd ismét a MATESZ színésze­ként dolgozott. Állítólag színészi pályája első szakaszának legsi­keresebb alakításának Éva (Az ember tragédiája — 1973), Mimi (A rabló — 1974) és Emília (Othello — 1975) bizonyult. A rádióból való visszatérése után az addig életre keltett fiatal nők rendkívül sokféle típusát felváltot­ták a sokszínű asszonyszerepek (pl.: Suzanne — A legyező, Anya — Tűzijáték, Ranyevszkája — Cseresznyéskert, Gertrudis — Bánk bán, Doris — Jövőre veled ugyanitt, Nő — Keringő a pók­hálóban, Lollia — CAliguLÓ stb.). A hatvanas évek elején az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Tánc­­együttesben kóristaként tevé­kenykedett. Színésznőként közel száz hangjátékban és egyéb műsorban szerepelt a pozsonyi rádió magyar adásában. 1980— 90 között viszontláthattuk a TV képernyőjén — a Rakéta, a Karolin házasságai és az R.S.S. című szlovák, valamint az A segéd című magyar—szlovák ko­produkcióban készült filmben... Saját bevallása szerint szep­tembertől a nagymama szerepét (is) fogja "játszani". Ám ez már Gertrudis a Bánk bánban Keringő a pókhálóban című darabban Boráros Imrével a művésznő magánéletének egyik nagy alakítása lesz. Hiszen a számtalan színpadi anya-sze­rep után férjével, Skreko Ferenc­cel együtt boldogan várja egyet­len lánya szerelmének gyümöl­csét — az új családtagot. Még a kisunoka érkezése előtt Németh Icának 50. születésnapja alkal­mából gratulálunk, és kívánjuk vágyai maradéktalan teljesülését — olvasóink és szerkesztősé­günk nevében is! Miskó Ildikó Fotó: archív A HÉT 3

Next

/
Thumbnails
Contents