A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-15 / 29. szám
RIVALDAFÉNY Jubileumi tollvonások Először a Komáromi Jókai Színházban próbálom utolérni NÉMETH ICA színművésznőt. A "Mária evangéliuma" próbái alatt azonban nem szeretném zavarni, szabadidejében pedig nem szokott a színésztársalgóban ücsörögni. A lakótelepi otthonában keresem fel. Szívélyesen fogad, majd miközben egyik cigarettáról a másikra gyújt, zavartan szabadkozik. Kór, ne haragudjak, de inkább nem szeretne nyilatkozni — egyik lap munkatársának sem. Köszöni, hogy nem feledkeztünk meg az ötvenedik születésnapjáról, de szavakba nehezen önthető oka van a jelenlegi hallgatásának. Inkább majd a nyugdíjba menetelekor készítené el a "mérleget" — "nyílna ki" olvasóinknak. Egyébként sem tartja különös érdemnek, hogy valaki megér egy-egy életjubileumot... Tipikus Rák-ember: visszahúzódik védelmező páncélja mögé. Zárkózottságára többféle okot is találnék, de kivárom azt a pár évet, amíg hajlandó lesz vallani életútjáról, hivatásáról, sebeiről(?)... Tény, hogy az 1993/94-es évadban — leszámítva az említett szabadtéri produkciót — mindössze két darabban (A szecsuáni jóember — Jang asszony, Csibe — Mama) szerepelt. Hozzáteszem: főleg az utóbbiban kiválóan. Viszont kollégái a színház újdonsült művészeti tanácsának tagjai közé választották. Talán pályájának egy új fejezete kezdődik... Diktafon nélküli magánbeszélgetésünk után kénytelen vagyok a száraz adatokra szorítkozni, íme, a hozzávetőleg három évtizednyi "játék" — dióhéjba sűrítve. A nagyudvarnoki születésű színésznő 1966-ban szerzett színészi oklevelet a pozsonyi Színművészeti Főiskolán. Ezt megelőzően és a főiskola elvégzése után is a MATESZ komáromi társulatának tagja volt. 1978 és 1983 között a Csehszlovák Rádió maNémeth Ica gyár adásának dramaturgjaként, majd ismét a MATESZ színészeként dolgozott. Állítólag színészi pályája első szakaszának legsikeresebb alakításának Éva (Az ember tragédiája — 1973), Mimi (A rabló — 1974) és Emília (Othello — 1975) bizonyult. A rádióból való visszatérése után az addig életre keltett fiatal nők rendkívül sokféle típusát felváltották a sokszínű asszonyszerepek (pl.: Suzanne — A legyező, Anya — Tűzijáték, Ranyevszkája — Cseresznyéskert, Gertrudis — Bánk bán, Doris — Jövőre veled ugyanitt, Nő — Keringő a pókhálóban, Lollia — CAliguLÓ stb.). A hatvanas évek elején az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttesben kóristaként tevékenykedett. Színésznőként közel száz hangjátékban és egyéb műsorban szerepelt a pozsonyi rádió magyar adásában. 1980— 90 között viszontláthattuk a TV képernyőjén — a Rakéta, a Karolin házasságai és az R.S.S. című szlovák, valamint az A segéd című magyar—szlovák koprodukcióban készült filmben... Saját bevallása szerint szeptembertől a nagymama szerepét (is) fogja "játszani". Ám ez már Gertrudis a Bánk bánban Keringő a pókhálóban című darabban Boráros Imrével a művésznő magánéletének egyik nagy alakítása lesz. Hiszen a számtalan színpadi anya-szerep után férjével, Skreko Ferenccel együtt boldogan várja egyetlen lánya szerelmének gyümölcsét — az új családtagot. Még a kisunoka érkezése előtt Németh Icának 50. születésnapja alkalmából gratulálunk, és kívánjuk vágyai maradéktalan teljesülését — olvasóink és szerkesztőségünk nevében is! Miskó Ildikó Fotó: archív A HÉT 3
