A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)

1994-07-15 / 29. szám

OTTJÁRTUNK Balassi Bálint hazatalált Hosszú időnek kellett eltelnie, hogy Balassi Bálint, a reneszánsz magyar költő neve ismét ott ragyogjon a nemesi családi fészek, a zólyomi vár falán, ahol a költő született. Kő Pál alkotása, a kifejező, egyszerűségé­ben is nagyon hatásos dombormű, remél­hetőleg örökös időkig, a vár főbejáratának bal oldalán jelzi, hogy mindnyájan büszkék lehetünk Balassira. 1994. június 15-én, a fél háromkor kezdődő ünnepségen megtörtént a táblaa­vatás. A külső várudvar főbejárati része megtelt emberekkel, és ami a lényeges: sok-sok fiatal érkezett Losoncról, Fülekről, Rima szombatból, Nagykürtösről. Szlovákia nyu­gati, illetve keleti részeibe, mintha nem jutott volna el a táblaavatás híre, most azonban nem erről van szó, hanem arról az örömről, amit Zólyom legidősebb pol gára, a 94 esztendős Hrabovszky János mondott: "Nagyon örül a szívem, hogy ennyi magyar szót hallhatok és magyart láthatok itt egyszerre Zólyomban, soha nem gondoltam, hogy ezt a méltó ünnepet egyszer még megérem." Megható volt a bevezető is, Balassi Bálint versét, Vojtech Kondrót fordításában, Dušan Blaškovič adta elő. Dušan Lizoií Zólyom város polgármesterének köszöntő­jével sem óhajtok vitatkozni, mint mondá valaki: Balassi Bálint nemzetiségi hovatar­tozását lényegében mindig az fogja eldön­teni, hogy milyen nyelven olvassák. Alap­vetően téves és káros lenne figyelembe venni azok nyilatkozatát, akik még egy sorocskát sem olvastak Balassi műveiből, olyanok pedig — talán önhibájukon kívül (?) — nagyon sokan vannak. Ezen próbált enyhíteni a szerény, de annál szebb köny­vecske, amely Balassi Bálint három versé­nek szlovák fordítását tartalmazza (olvas­hatók a versek eredetiben is), a fordító: Vojtech Kondrót bevezető soraival... (Itt említeném meg, hogy nagy szolgálatot tett a Balassi Kiadó, a Balassi-évfordulóra megjelentetett könyveivel.) Visszakanyarodván a zólyomi Balassi­­cmlékrendezvényhez, hozzá tartozott még A 94 éves Hrabovszky János A dombormű — Kő Pál alkotása a vár királyi termében — egyesek szerint kápolnájában — megtartott ünnepi műsor. Fellépett Kuncz László, egy női kamarae­gyüttes és Hórvölgyi Péter, nem hiányzott a Ghýmes sem, ámbár ők a Balassi-emlék­­nap megnyitóján is szerepeltek. Feltétlenül szólnunk kell a Pozsonyi Magyar Kulturális Központ háladatos szer­vezői munkájáról. A sok-sok virágcsokor és koszorú közt ott láthattuk a Csemadok Nagykürtösi, Losonci, Rimaszombati TV koszorúit, a Csemadok országos választmá­nyának nevében dr. Bajnok István és Görföl Jenő koszorúzott. Az ünnepség utáni fogadáson néhány szót váltottam a zólyomi Vármúzeum igazgató­jával, dr. Jozef H e n eš úrral, valamint kedves feleségével, aki Ipoly menti származású lévén tökéletesen beszélt magyarul és mindenben segítette a már előbb érkező magyarországi vendégeket... Végeredményben meggyőződhettünk ar­ról Zólyomban is, hogy a két nemzetnek van még sok-sok egymáshoz vezető, fel nem fedezett pontja, amely összeköt minden nehézségek ellenére, ezeket kell felkutat­nunk és feltárnunk. Zólyomban, a fényes, napsütéses, júniusi Balassi-emlékünnepsé­­gen úgy éreztem megállt az idő, teljes és egységes az öröm, boldog emberek között vagyok. Motesiky Árpád Fotó: Görföl (3) és a szerző Kelendők az, aláírások: balról Kő Pál, jobbról Vojtech Kondrót A zólyomi vár, a költő szülőhelye 2 A HÉT

Next

/
Thumbnails
Contents