A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-15 / 29. szám
OTTJÁRTUNK Balassi Bálint hazatalált Hosszú időnek kellett eltelnie, hogy Balassi Bálint, a reneszánsz magyar költő neve ismét ott ragyogjon a nemesi családi fészek, a zólyomi vár falán, ahol a költő született. Kő Pál alkotása, a kifejező, egyszerűségében is nagyon hatásos dombormű, remélhetőleg örökös időkig, a vár főbejáratának bal oldalán jelzi, hogy mindnyájan büszkék lehetünk Balassira. 1994. június 15-én, a fél háromkor kezdődő ünnepségen megtörtént a táblaavatás. A külső várudvar főbejárati része megtelt emberekkel, és ami a lényeges: sok-sok fiatal érkezett Losoncról, Fülekről, Rima szombatból, Nagykürtösről. Szlovákia nyugati, illetve keleti részeibe, mintha nem jutott volna el a táblaavatás híre, most azonban nem erről van szó, hanem arról az örömről, amit Zólyom legidősebb pol gára, a 94 esztendős Hrabovszky János mondott: "Nagyon örül a szívem, hogy ennyi magyar szót hallhatok és magyart láthatok itt egyszerre Zólyomban, soha nem gondoltam, hogy ezt a méltó ünnepet egyszer még megérem." Megható volt a bevezető is, Balassi Bálint versét, Vojtech Kondrót fordításában, Dušan Blaškovič adta elő. Dušan Lizoií Zólyom város polgármesterének köszöntőjével sem óhajtok vitatkozni, mint mondá valaki: Balassi Bálint nemzetiségi hovatartozását lényegében mindig az fogja eldönteni, hogy milyen nyelven olvassák. Alapvetően téves és káros lenne figyelembe venni azok nyilatkozatát, akik még egy sorocskát sem olvastak Balassi műveiből, olyanok pedig — talán önhibájukon kívül (?) — nagyon sokan vannak. Ezen próbált enyhíteni a szerény, de annál szebb könyvecske, amely Balassi Bálint három versének szlovák fordítását tartalmazza (olvashatók a versek eredetiben is), a fordító: Vojtech Kondrót bevezető soraival... (Itt említeném meg, hogy nagy szolgálatot tett a Balassi Kiadó, a Balassi-évfordulóra megjelentetett könyveivel.) Visszakanyarodván a zólyomi Balassicmlékrendezvényhez, hozzá tartozott még A 94 éves Hrabovszky János A dombormű — Kő Pál alkotása a vár királyi termében — egyesek szerint kápolnájában — megtartott ünnepi műsor. Fellépett Kuncz László, egy női kamaraegyüttes és Hórvölgyi Péter, nem hiányzott a Ghýmes sem, ámbár ők a Balassi-emléknap megnyitóján is szerepeltek. Feltétlenül szólnunk kell a Pozsonyi Magyar Kulturális Központ háladatos szervezői munkájáról. A sok-sok virágcsokor és koszorú közt ott láthattuk a Csemadok Nagykürtösi, Losonci, Rimaszombati TV koszorúit, a Csemadok országos választmányának nevében dr. Bajnok István és Görföl Jenő koszorúzott. Az ünnepség utáni fogadáson néhány szót váltottam a zólyomi Vármúzeum igazgatójával, dr. Jozef H e n eš úrral, valamint kedves feleségével, aki Ipoly menti származású lévén tökéletesen beszélt magyarul és mindenben segítette a már előbb érkező magyarországi vendégeket... Végeredményben meggyőződhettünk arról Zólyomban is, hogy a két nemzetnek van még sok-sok egymáshoz vezető, fel nem fedezett pontja, amely összeköt minden nehézségek ellenére, ezeket kell felkutatnunk és feltárnunk. Zólyomban, a fényes, napsütéses, júniusi Balassi-emlékünnepségen úgy éreztem megállt az idő, teljes és egységes az öröm, boldog emberek között vagyok. Motesiky Árpád Fotó: Görföl (3) és a szerző Kelendők az, aláírások: balról Kő Pál, jobbról Vojtech Kondrót A zólyomi vár, a költő szülőhelye 2 A HÉT
