A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-11-11 / 46. szám
LÁTOGATÓBAN HÉT az államtól. Egy kezdő orvos az egyetem utáni első évben 20—30 000 dollárt keres, második évben 40 000 körül, az ötödik év után viszont az évi jövedelme eléri a 200 000 dollárt, amiből aztán már nem gond a tanulásra kapott kölcsön törlesztése. Az USA-ról azt tartják, hogy túlságosan is pénzcentrikus ország. Ez mennyire érezhető az egészségügyben? — Valóban minden a pénz körül mozog. Amikor Arizonában voltam, a biztosítótársaság éppen figyelmeztette az egyik kórház igazgatóját, mivel náluk a vakbélműtétet drágábban végzik, mint a két utcával arrébb lévő kórházban, ezért a biztosító a jövőben a vakbélgyulladásos betegeket a másik kórházba irányítja majd. Egy ilyen levél után a kórházigazgató gondolkodni kezd, hogy miként érhetné el a vakbélműtétek olcsóbbá tételét. Ez csak egy példa a sok közül, ami azt bizonyítja: Amerikában valóban a pénz az úr. Ott az orvosok fizetnek ún. műhiba-biztosítást. Ha bebizonyosodik, hogy a beteg az orvos hibájából halt meg, akkor nem ő, hanem a biztosító fizeti a családnak a kártérítést. Egyébként Amerikában nagyon szigorúan figyelik a műhibákat. Külön társaságok foglalkoznak azzal, hogy figyelik az orvosokat és számontartják, milyen hibákat követett el a praxisa alatt, s e szerint nő vagy csökken az orvos értéke. Véleménye szerint mit érdemes átvenni az amerikaiaktól? — Sok mindent. Az orvosképzés terén például azt, hogy nálunk is több figyelmet fordítsanak a gyakorlatra. Nálunk a kezdő orvos meglehetősen egyedül érzi magát, habár ez nagymértékben függ attól, hogy milyen kollektívába kerül. Amerikában viszont minden kezdőtől megkövetelik, hogy folyamatosan továbbképezze magát. S erre minden lehetősége meg is van. Gondolok itt jól felszerelt kórházra, könyvtárakra. Nálunk általában a kórházak anyagi helyzete nem engedi meg, hogy például külföldi szaklapokat járassunk. Ott nagyon racionálisan gazdálkodnak a hospitációs idővel, hiszen náluk ez elsősorban pénzkérdés. Gyorsabb a diagnosztizálás. Mindezt nálunk úgy lehetne megvalósítani, ha meglennének hozzá a kellő műszaki feltételek. KAMONCZA MÁRTA A TÁRTÁL KOK? — A Harvardon egy orvostanhallgató évfolyamonként 2200 dollárt fizet. Ez négy év alatt 8800 dollár. Ezt a diák kölcsönként megkapja dett 1962-ben. Fia, dr. Filakovsky János junior a következőkben azt mondja el, mit jelent kezdő orvosnak lenni a kilencvenes évek elején. — Két részre osztanám ezt a kérdést: az első, hogy az egyetem mennyire készített fel a pályára, a másik pedig az a kollektíva, ahová a kezdő orvos kerül az egyetem elvégzése után. Az utóbbival kapcsolatban szerencsésnek mondhatom magam, hiszen az újvári kórház ideggyógyászati osztályán sok a jó szakember, és készségesen segítenek a kezdő orvosoknak. Ami az egyetemet illeti, ott véleményem szerint túl sok a teória, és kevés a gyakorlat. Ön hat és fél hónapot töltött az Amerikai Egyesült Államokban. Ott hogyan folyik az orvosképzés? — Az USA-ban az orvosi egyetem négyéves, míg nálunk hat. Ott az első évfolyamban elméleti tantárgyak vannak, a következő évfolyamok alatt viszont már kórházi gyakorlatra járnak a medikusok. Nálunk lényegesen kevesebb a gyakorlat, hiszen itt egy orvostanhallgató az első két-három évfolyam alatt csak elmélettel foglalkozik. Ott nem az a cél, hogy az orvos minél több adatot tanuljon meg, hiszen erre vannak a számítógépes programok. Az Egyesült Államokban vannak kimondottan gyakorló kórházak. Egyébként ott valamennyi tantárgyból — a kórbonctan kivételével — írásbeli vizsgát tesznek. A kórbonctanból úgy zajlik a vizsga, hogy a diák az első nap kap egy mintát, egy metszetet, amit alaposan megnéz, majd hazamegy. Otthon felkészül belőle, és másnap lefelel. Itt a tanár arra kíváncsi, mennyire tudja a diák alkalmazni az irodalmat. Az egyetem elvégzése után hároméves kötelező kórházi gyakorlat következik. A kezdő orvos előre tudja, hogy melyik hónapban milyen szakterületen fog dolgozni. Az orvosok ilyen gyakorló kórházakban csoportosan dolgoznak. Egy csoportban öt orvos van. Ebből három alorvos, akik egy-két éve végezték el az egyetemet, van egy "kisfőnök", aki négy éve végzett és a "nagyfőnök", aki nálunk főorvosnak felel meg. Érdekes az is, hogy ott egy kezdő orvosnak maximum öt-hat betege lehet. Amerikában egyébként nagy hangsúlyt fektetnek az orvostovábbképzésre. Hogyan telt egy napja Amerikában? — Reggel fél hatkor keltem. Fél hétre bementem a kórházba, megnéztem az öt betegemet, és az állapotukról beszámoltam a "kisfőnöknek11. Fél nyolckor az egész társaság levonult reggelizni. Fél kilenctől fél tízig volt betegbemutatás az előadóteremben. Déltől egyig naponta volt egy előadás, amelyet általában más kórházban dolgozók tartottak. Ez alatt volt az ebéd is, valószínűleg az idő racionális kihasználása miatt. Lényegében délután egytől foglalkoztunk a betegeinkkel. Ez eltartott este nyolcig. Amerikában havonta két szabadnap vagy egy egész hétvége, vagy két szombat, esetleg két vasárnap jár. Ezenkívül van tíz nap, amit az orvos különféle szakkonferenciákon tölthet el. Minden kezdő orvostól, így tőlem is megkívánták, hogy hetente egyszer kiselőadást tartsak. Ha a kezdő orvos az egyetem elvégzése után három évet kötelezően a gyakorló kórházban tölt, utána akár magánklinikán is elhelyezkedhet? — Nem. A kötelező hároméves gyakorlat után további három évet már azon a szakterületen tölt, amelyben a jövőben dolgozni kíván. Ezután olyan vizsgát tesz le, ami hasonló a mi szakvizsgánkhoz. Ha mindezt elvégezte, akár magánklinikát is alapíthat. Amerikában mennyibe kerül az orvosképzés?
