A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-11-11 / 46. szám
HÉT R é g i tö rté n e te k A disznóból a legjobb a csülök... Ipolyságon és környékén közismert és népszerű ember volt az első világháború idején Mangold Fülöp. A szakmáját nem lehet meghatározni, hiszen ő sok mindennel foglalkozott, amiről úgy gondolta, némi pénzt hoz a konyhára. Azt is el kell mondani róla, hogy zsidónak született, majd valamikor az élete delején kikeresztelkedett, és katolikus ember lett belőle. Akkor már sok kétes történet, üzleti húzás keringett róla. Az emberek már nem is csodálkoztak rajta, hiszen akik ismerték, tudták, hogy nem ismert lehetetlent. Nem csoda hát, ha egy ipolysági zsidó így jellemezte pálfordulását: "A zsidók nem veszítettek vele, de a keresztények sem nyertek semmit.'1 Ő azonban, minden szóbeszédre fittyet hányva folytatta üzleti és egyéb vállalkozásait. És ugye, semmiben nem ismert lehetetlent! Nem volt költő, azaz poéta, csupán bohém, pénzköltő, mégis megírta ARS POETICÁJÁT. Ez pedig így hangzott: A disznóból legjobb a csülök, én vagyok a Mangold Fülöp, a fenekemen ülök és úgy fütyülök. Ezek után vessük papírra néhány kalandját, üzleti vállalkozását, melyeket évtizedek múltán is meséltek az Ipolyság környéki emberek. rosszat egymásnak. Mégis ezt kellett tenni! Ez volt a királyok és császárok parancsa. S ezt teljesíteni "hazafias kötelesség" volt. Ám szerencséjükre az "ellenség" katonáiból olykor egypáran hadifogságba estek. A hadifoglyokat nem volt szabad bántani — így írta elő a nemzetközi katonai etikett. A hadifoglyokat elszállították a hátországba, s kiadták őket mezőgazdasági munkára az egyes községekbe. Kellett a munkaerő azoknál a családoknál, ahol a családfő vagy a fia a fronton, vagy pedig ugyancsak hadifogságban volt. Ipolyság környékén minden faluban voltak orosz, olasz és más nemzetiségű hadifoglyok. Szántottak, vetettek, arattak a gazda helyett. Persze, fiatalok is voltak a hadifoglyok között — a falukban meg lányok. így esett meg, hogy egy olasz hadifogoly Szalatnyán beleszeretett egy helybéli lányba, Stolcer bácsi lányába. Mivel a vonzalom kölcsönös volt, mielőtt véget ért volna a nagy világégés, össze is házasodtak. A háború után a mi hadifoglyunk hazatért Olaszországba, s magával vitte ifjú nejét is. Nemsokára a messzi idegenbe került leányuktól szomorú levelet kaptak a szülők. Nagyon sanyarú körülmények között éltek, ócska viskóban laktak a falu szélén. A fiatalasszony könyörgött, hogy szabadítsák ki, hozzák haza! De ki tudja ilyen messziről "hazacsempészni"? Hiszen már új határok alakultak: önálló Ausztria, új Jugoszlávia. Végül Stolcer bácsinak valaki Mangold Fülöpöt ajánlotta. Tudták, hogy ő az egyedüli, aki ezt megteheti, mivel előtte nincsenek akadályok. Meg is egyeztek, Mangold elvállalta a menyecskeszöktetést. Megírták levélben, hogy ekkor és akkor... egy este a kertük alatt fognak találkozni Mangold Fülöppel, aki majd hazacsempészi. így is történt. Mangold Fülöp elutazott, átkelt a határokon. Hogy milyen úton-módon, ezt ma már nem lehet megállapítani. A lényeg az, hogy megtalálta Olaszországban a keresett falut. A leírtak alapján nappal szemügyre vette a házat. Többször elsétált előtte. Lehet, hogy a menyecske is észrevette. Este aztán a megadott helyen találkoztak. Megszöktette, s hazahozta a póruljárt menyecskét. Hogy miként? — Mangold Fülöp volna csak a megmondhatója, ha élne még szegény... A könyvárus Természetesen Mangold Fülöp a főszereplője a következő igaz történetnek is. Az első Csehszlovák Köztársaság idején történt. Ipolyságon könyvnyomdája, könyv- és papírüzlete volt Tóth és Brza üzlettársaknak. A nyomda a Salkovszky udvarban, a könyv- és papírüzlet az Ipolysági Takarékpénztár mögött, a templom felé vezető utcában volt. Az 1920-as években történt az eset, hogy Tóth és Brza Stampai János-féle ima- és énekeskönyveket rendeltek. Száz darabot akartak rendelni, de valahogy elcsúszott az indigó a megrendelésen és ezer darab lett belőle, amit a kiadó le is szállított. Az üzletben éppen azon sopánkodtak, hogy mikorra fogják tudni eladni ezt a nagy mennyiséget? Éppen akkor benézett hozzájuk Mangold Fülöp, aki máskor is meg-megtisztelte üzletüket látogatásával. Az arcukról lerítt, hogy valami bánatuk van. Meg is kérdezte, hogy mi bántja őket? Elmondták hát szaporán a tényállást. Mangold azonnal felajánlotta segítségét: ő majd eladja a könyveket. Meg is kérdezte, hogy mennyi jutalékot adnak egy-egy példány eladásáért? Legyen az egész haszon a magáé, csak adja el őket — hangzott a válasz. Mangold akkor még zsidó vallású volt, de ez nem jelentett akadályt. Vette hát a könyveket, áttanulmányozta, s betéve tudta, hogy milyen imádságok és énekek találhatók benne, s melyik oldalakon. Faluról falura járva árulta a könyveket. Betért a házakhoz és mindenütt elmondta, hogy hányféle imádság meg ének van a könyvben, és hogy ezek melyik oldalakon találhatók. S fogyott az áru... Újabb példányokat vett át, és folytatta a falujárást. Egyik alkalommal Horváti község volt soron. A házakat járva betért Pólyák Guszti bácsiékhoz, aki templomatya volt a községben. Persze mint ismerőst, mint úriembert Mangoldot is fogadták. Az itt is előadta a betanult „szöveget, s két darabot sikerült eladnia. Ő pedig ment tovább. A szomszédok is vásároltak. Onnan kijövet látja, hogy Guszti bácsi közben befogta a lovakat, s kikanyarodott szekerével az udvarból. Szántani ment a földjére. Visszament hát hozzájuk, és azt mondta a gazdasszonynak: — Juhan néni! Guszti bácsi visszaküldött, hogy vegyen még öt darabot az imakönyvekből. A gazdasszony elcsodálkozott, meg is jegyezte: minek lesz nekünk ennyi egyforma imakönyv? De hát, ha az ura rendelte akkor átvette mindet, és kifizette az árát. Mangold Fülöp pedig házalt tovább... Rövic Menyecskeszöktetés Az első világháború idején a katonákat arra buzdították, hogy lőjék le az ellenséget, pedig nem voltak haragosak, soha nem tettek 10
