A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-11-04 / 45. szám
HÉT CHRIS POLLACK Nem szerethetünk mindenkit A gyilkosok is egyszerű, halandó emberek. Miért állítjuk ezt? Tartsunk sort. Vegyük példának Luke Brown esetét. Példás családfő, három gyermek apja. Hű az élettársához, s mégos Luke segítette át a másvilágra Denzel Durningot. Egy baljós napon a vállalat igazgatója magához hívatta Luke-ot, és megkérdezte: — Mi a véleménye Denzel Durningról? — Hát... hm... van üzleti érzéke. — Denzel Durning hónapok óta egy rozsdás szöget sem adott el! A háziasszonyok panaszkodnak. ízléstelen tréfákkal zaklatja őket, és olyan unalmas, mint a poloska. Mondja meg neki, hogy szedje a sátorfáját, még ma hagyja el az irodát. Hosszú percek múltak el, amíg Luke összeszedte magát. Végül behívatta az irodájába Durningot, aki nem sokat teketóriázott. — Tudunk mindent, Luke. Megint megmossák a fejemet. Az utóbbi hónapokban nem adtam el egy gombostűt sem. De engem nem vádolhatsz semmivel. A felelősség közvetve és közvetlenül téged terhel. Befeketítettél. Mindenki előtt! Hát nem azt mesélted a nagyfőnöknek, hogy beszámíthatatlan vagyok? — El kell hagynod a vállalatot, Denzel. — Végre sikerült rábeszélned az öreget, hogy rúgjon ülepen! A nagyszívű Luke! Mindenki szereti, mindenki becsüli... megyek, megyek, de még találkozunk, öregem! Másnap Luke a szünetben lement a sarki bárba. — Luke — szólította meg az idős bármixer —, mit vétett neked az a szerencsétlen Denzel Durning? Mindenfelé azt meséli, hogy gyűlölöd, üldözöd, mert nem tetszik a bajsza. O azt állítja, hogy mindig gyűlölted a bajszosokat. — Csacsiság. Az édesapámnak is volt bajsza. — Na és... sokat verekedtetek? Luke otthon valamelyest magára talált, de a neje aggódó arccal várta. Megmondta, hogy valami Durning kereste telefonon. — Nem értettem, hogy mit akar. Mondta, adjam át neked az üzenetet: nincs szándékában leborotváltatni a bajszát. Mit akar ezzel mondani? — Ez az alak rögeszmés... a bajusz... — Emlékszel arra a bajszosra, aki egy partin... — Csak arra emlékszem, hogy meg akart táncoltatni és olyan bajsza volt mint Hitlernek. —Te ma is féltékeny vagy arra a bajszosra! Luke-ot másnap egy postaküldemény várta. A doboz alján néhány álbajusz hevert. A mellékelt szöveg: "A nagy szívű Luke-nak. D. Durning!" — Denzel — mondta Luke a telefonba Durningnak, akit azonnal feltárcsázott —, ha azt merészeled mesélni valahol, hogy én bocsátottalak el, csak azért, mert bajszos vagy, megöllek! — Mondd, Luke, miért nem szereted a bajszosokat? Másnap este vendégei voltak a házban. Derűs hangulatban múltak a percek. Végül megcsörrent az ajtón a csengő. Luke bocsátotta be a rendőrt. — Luke Brown? — kérdezte a hekus. — Letartóztatási parancsot kaptam. Velem kell jönnie a rendőrállomásra, sajnálom. A rendőrállomáson a hadnagy megkérdezte: — Ez az ön hangja? A magnószalag elkezdett forogni. Luke bólintott. Durning magnószalagra rögzítette a telefonbeszélgetést, és átadta a hatóságnak. — Nem gondoltam komolyan — hebegte Luke. — Durning azt állítja, hogy állandóan zaklatja. Szálljon le az úriemberről, Brown, ráfizethet. Egyébként: Miért nem szereti a bajszosokat? Luke hallgatott. Össze volt törve. Sokáig az utcán sétált. Durning most a szobájában ücsörög, és a markába röhög. Luke Brown pedig egy bohóc, aki terített asztal mellett hagyta a vendégeit. Az igazgatóját is, akitől az előmenetele függött. Mit mondjon a nejének? Holnap mindenki megtudja, hogy megfenyegette Denzel Durningot, s emiatt előállították. Hekus a házban! A nagyfőnök is megtud mindent. Durning megmérgezi az életét. Újabb és újabb csomagok érkezhetnek bajszos sztárok fotóival. Tom Selleck, Charles Bronson és a többiek. Maga sem tudta, mi ment végbe a lelkében-szívében, s már ott ácsorgott Denzel Durning ajtaja előtt. Becsöngetett — s nem habozott, amikor megpillantotta Durningot. Másnap az újságokban mindenki elolvashatta, hogy Luke Brown puszta kézzel megfojtotta Denzel Durningot, volt munkatársát. Nem ítélték el. A pszichiáterek véleménye szerint Luke Brown mániákus. Utálja, gyűlöli a bajszos urakat. Emiatt zárt intézetbe dugták, de a bajszos orvosok messze elkerülik a celláját... írók a szerelemről Az ember hű maradhat házastársához, mert hű akar maradni. Akarattal kívülrekeszthctjük házunkon a hazugságot, csalást és hitványságot. Elfojthatjuk a csúnya, méltatlan jeleneteket s a keserű, gonosz szavakat — ha akarjuk. Csak a szerelmen nem fog az akarás. (Sigrid Undset) A zene olyasmi, mint az imádott forró fürdő: pihenés, álmodozás, valami, ami néha boldoggá, néha pedig szomorúvá teszi az embert. (Vicki Baum) A nő sokkal jobban érzi, mint a férfi a véletlen szülte kis szerelmi ügyek alacsonyrendűségét. Mindig önmagát adja, az adományban nemcsak test, hanem egyénisége is benne van. Szegényes egy szerelem az bizony, amikor az emberek nem adják át egymásnak magukat. (H.G. Wells) Csak a gyönge embernek van szüksége rá, hogy szeressék. Az erős megáll a maga lábán. (Phyllis Bonomé) A szerelem minden és minden más semmi. (Herman Löns) A szerelem nevetségessé válik, mihelyt leírják. (H.G. Wells) Szeretjük egymást, és rút dolgokat vágunk oda egymáshoz. Szóval igyekszünk eltávolodni egymástól, és úgy leplezzük a komiszságokat, amiket egymással szemben érzünk, hogy hamisan édes szavakat mondunk. Sajátságos, hogy a szellemi élet, úgy látszik akkor virágzik a legjobban, ha gyűlölködésben, kimondhatatlan, feneketlen gyűlölködésben vannak a gyökerei. így volt ez mindig. (D.H. Lawrence) Válogatta: O.Á. 26
