A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-11-04 / 45. szám
Hatezer lengyel zsidó menekült Japánba SZÁZ BEUTAZÁSI ENGEDÉLY NAPONTA Egy amerikai történész olyan japán kormánydokumentumra bukkant, amely Csiune Szugihara, egykori japán diplomata által a náci holocausttól megmentett lengyel zsidók névsorát tartalmazza. Hillel Levin, a bostoni egyetem professzora a Reuter brit hírügynökségnek adott interjújában elmondta: a 31 oldalas iratot a japán külügyminisztérium levéltárában találta meg, amelyben 1944 olyan zsidó neve szerepel, akik 1940-ben Litvániában, Japán kaunasi konzulátusán japán beutazóvízumhoz jutottak. — A névsor semmiképpen sem teljes, de ez az első írásos bizonyíték Szigihara emberbaráti tetteiről — nyilatkozta Levin. A történetet Japánban a II. világháború után sokáig titokban tartották. Csak azután vált ismertté, hogy Litvánia 1991 -ben elnyerte függetlenségét, és Vilniusban, a mostani fővárosban utcát neveztek el a japán diplomatáról. 1940 nyarán a német megszállás elől egy évvel azelőtt elmenekülő lengyel zsidók a szomszédos balti államban rekedtek. Még az Egyesült Államok sem volt hajlandó beutazási engedélyt adni nekik, így a menekülés egyetlen lehetőségét, a transzszibériai vasutat sem tudták kihasználni. Szugihara azonban, Tokió kifejezett tiltása ellenére, több ezrük útlevelébe pecsételte be a beutazási engedélyt. Ekkortájt Japán Németország mellett elkötelezett hatalom volt, de nem volt szövetségese. Tokió háborús menekülteknek hivatalosan nem adhatott vízumot. Izraeli becslések szerint mintegy hatezer lengyel zsidó érkezett így Japánba. A közülük még élők egy 1992-ben készített interjúban elmondták, hogy tisztességesen bántak velük Japánban, annak ellenére, hogy a hatóságok tisztában voltak a vízumkiadás szabálytalanságával. — Szugihara többször említette nekünk, hogy országa kötelezettségvállalásai tiltják Japánba való beutaztatásunkat. Azt is nem egyszer elmondta, hogy őt Tokióból utasítják. Nagy bátorság volt a részéről — nyilatkozta 1992-ben Zerah Warhaftig, a menekülők csoportjának egyik vezetője. A Mirrel Jesiva, a holocaustot télélő egyetlen Lengyel—Zsidó Talmud Intézet minden munkatársa a menekültek között volt. A ma a New York állambeli Brooklynban székelő intézet 1991- ben emberbaráti posztumusz díjat adományozott Szugiharának. A dokumentum arról tanúskodik, hogy Szugihara átgondoltan cselekedett, nem pedig ösztönösen. 1940 júliusában még csak nagyon kevesen kaptak tőle vízumot. De amint a Szovjetunió — bekebelezése céljából — nyomást kezdett gyakorolni Litvániára, a diplomata már mintegy napi száz beutazási engedélyt adott ki. Röviddel azután, hogy a balti állam 1940 augusztusában elvesztette függetlenségét, beszüntette ezt a tevékenységét. A diplomata következő állomáshelye Berlin volt, s tudta, hogy a németek előtt a mentelmi jognak nincs nagy tekintélye. Családjával együtt a nácik áldozatává válhatott volna, mint sokan mások, akik próbálták menteni a zsidókat. Szugihara Litvánia után több kelet-európai japán nagykövetségen teljesített szolgálatot, mielőtt a háború végén, 1945-ben visszatért Tokióba. Azonnal elbocsátották. 1986-ban halt meg. Özvegye későb elmondta, hogy a japán külügyminisztérium azzal vádolta, hogy semmibe vette a vízumügyekre vonatkozó utasításokat. Eltávolítása azonban, számos kollégájához hasonlóan, annak köszönhető, hogy az amerikaiak által megszállt Japánnak jóval kevesebb diplomatára volt szüksége. MN H U M Q R II Ondrej Krug: Ürkačaj (Sei ifi) • Az anya felháborodva korholja a lányát: — Ilyen ez a mai fiatalság! Még nincs tizenhat éves, s már barátja van, de az anyja harminckettedik szünnapjáról bezzeg megfeledkezik! • A gróf rajtakapja ifjú nejét. Nagy mérgében rámordul a komornyikra: — Johann, adja ide a puskám! Itt helyben lepuffantom őket! — De gróf úr — próbálja csitftani a komornyik —, mint igazi vadásznak tudnia kell, hogy párzás idején tilos a vadászat! • — Azonnal mondd meg, hol szedted fel ezeket a trágár kifejezéseket — mondja anyuka felháborodva a kis Tominak. — Hát... az adóhivatal előtt, anyu. • — Na, fiam, milyen volt az első napod az iskolában? — Egészen jó, anyu. De holnap vissza kell mennem, mert ma nem fejeztünk be mindent. Az Egyesült Civilizáció Nagytanácsa előtt álltam, és a Föld üdvözlő üzenetét olvastam. Az első ember vagyok, akinek lehetősége nyílott rá, hogy földönkívülieket lásson. Most, hogy visszhangként hallom beszédem tolmácsolását ezernyi ismeretlen nyelvre, az utazásom előtti viharos földi viták jutnak az eszembe. Mennyi gőg rejlett bennük! Túl hosszú ideig hittük, hogy mi vagyunk a természet egyedüli urai, és a kizárólagosság érzete nagyon beképzeltekké tett bennünket. Sokszor hallottam, hogy a Nagytanács tagjai közönséges szörnyek, képtelenek az érzelmekre, nem ismerik az örömöt, a bánatot, a szerelmet, a kacajt. Mily nagyot tévedtetek ki, akik azt hittétek, hogy ők mit sem tudnak nekünk nyújtani, hogy számunkra lealázó lenne elfogadni a segítségüket. Ha látnátok, mennyire csupa élettel teli lények ezek, akiknek nincs szükségük új ideálokra, amiket a mi, látszatra nagyszerű civilizációnk testesít meg. És mindenekelőtt — önfeledten tudnak kacagni! Tapasztaltam ezt akkor, abban a pillanatban, ahogy kimondtam üzenetünk utolsó mondatát: "... ezért úgy gondoljuk, legfőbb ideje, hogy az Egyesült Civilizáció gazdagodjék a Föld lakóinak bőséges tapasztalataival és óriási lelki gazdagságával." Higgyék el, olyan őszinte és viharos kacajt, mint amilyet az én beszédem váltott ki, már rég hallottam. Vércse Miklós fordítása REJTETT TÁRGY Ebben a nagy összevisszaságban tizenegy azonos tárgyat rejtettünk el. Megtalálja őket? A "MÚLTIDÉZŐ" történelmi vetélkedőnk 23. fordulójának helyes megfejtése: 1 Géza idejében a nagyfejedelemnek már állandó pénzjövedelme (vámok, sóbányák) volt, és a köznéptől az állatadó is hozzá futott be. 2. A katonai kíséret a szabad köznépből állt. Volt a központi hatalomnak állandó elit hadserege is. Ebben elsősorban idegen elemek szolgáltak (orosz-varég harcosok, nándorok, besenyők, fehérhorvátok), s a század végén már megjelentek a sváb lovagok is. A kérdés helyes megfejtéséért könyvjutalomban részesül Mag Katalin Újbástról. 27
