A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-08 / 28. szám
SZABADIDŐ Werner Well: A bankrablás nem gyerekjáték A rajtaütést a legapróbb részletekig kidolgozták. A lopott autó is megvolt már, az ifjú pár mégis nyugtalankodott. Jenny fel-alá rohangált a gyéren világított, kopottas bútorokkal berendezett szobában, és idegesen ismételgette: — Remélem, hogy mindenre gondoltam. Elvégre ez az első eset, hogy bankrablásra készülünk. Ilyet nem csinál az ember mindennap. Remélem, hogy mindenre gondoltam... Bruno a törékeny lány elé lépett, erősen megmarkolta a vállát, és gyengéden nézett a riadt szemekbe: — Sikerülni fog, kicsikém — mondta. — Csak bírnunk kell idegekkel. Ha ez a húzás sikerül, eltűnünk ebből a koszfészekből, és új életet kezdünk. Bruno és Jenny az egyik hangos lebujbán ismerkedtek meg, amelyek jellemzőek arra a negyedre, ahol laktak. Düledező öreg házikók, koszos udvarok, kóbor kutyák és macskák. Mindkettőjük a jobb életről ábrándozott. Jenny imádta a gyors kocsikat, Bruno a gyorsan szerzett pénzt. És éppen ez volt az, ami összehozta őket. Az autóügy egyszerű volt. Az egyik őrizetlen parkolóból lopták. Nem éppen a megálmodott versenykocsi volt. A tulaj viszont álmos lehetett, hogy elfelejtette bezárni a kocsiját. Néhány napon át furikáztak vele a környéken. Az élet ilyformán egész érdekesnek ígérkezett. Az autót valószínűleg nem kereste senki, mert egyszer sem igazoltatták őket. Egyik útjuk során egy vidéki városkába jutottak. Itt megpillantottak egy bankot, a járási takarékpénztár egyik fiókját. A tekintetük találkozott. Rövid, de sokatmondó pillantás volt ez — s az ötlet megszületett. Jenny ösztönösen megfordult a kocsival, és leparkolt néhány méterre a banktól. Ahogy beléptek a helyiségbe, ifjú házasoknak tűntek. Amíg Jenny a tájékoztatókat böngészte, jól körülnéztek. Bruno az egyik ablakocska mögött ülő férfihez fordult: — Lehet, hogy számlát nyitunk. — Nem rossz ötlet, fiatalember — mondta neki udvariasan az alkalmazott. — Gondolni kell a rosszabb napokra is. — Sötétedés után belevágunk — határozott Bruno. — Ez a legbiztosabb. Alkonyodon, a városka csendes és nyugodt volt. Ahogy Bruno csinos társa csikorgó fékek-Egy spanyol fotóügynökség megszerezte a pletykasajtóban elképzelhető legnagyobb trófeát: emberei lekapták Diana hercegnőt, a brit trónörökös különélő feleségét, amint barátnői társaságában félmeztelenül napozott a spanyolországi Málaga közelében, a Byblos Andaluz tengerparti szálloda területén, ahol csaknem 1000 dollár egy szoba egy napra. Brit sajtójelentések szerint a hercegnő mérhetetlenül dühös, amiért megsértetkel megállt a takarékpénztár előtt, a férfi fekete női harisnyát húzott a fejére, amelyen csak két'nyílás volt a szemének, hogy lásson. Fogta a kis fekete bőröndöt, előhúzta a pisztolyát és berontott a kis ablakocskákkal tarkított helyiségbe. Jenny nem állította le a motort, hagyta, hadd menjen. Sötét szemüveget viselt, és mereven ült a volán mögött. Nem egészen négy perc telt csak el, s a társa már rohant is ki a bankból. Jenny nem hallott lövést, sem riasztószirénázást, de még csak lármát sem. Bruno a hátsó ülésre dobta a bőröndöt, beugrott a kocsiba, és lerántotta fejéről a maszkot. — Gázt, és tűnés innen! — sziszegte Jennynek. A kocsi megugrott, és bőgő motorral vágott neki a sötétségnek. — Minden simán ment — mondta Bruno lihegve. — A bőrönd tömve. Te jó ég, igazán gyerekjáték volt az egész! Jenny a visszapillantó tükörben még látta, ték magánszféráját, miközben ő igyekszik visszavonulni a nyilvánosságtól. A spanyol Europa ügynökség állítólag egymillió dollárért kínálja Diana meztelen fotóit, de egyelőre nem akadt brit lap, amely meg merte volna vásárolni őket. Hírek szerint a Nagy-Britanniában is megjelenő Holá (Hello) magazin lovagiasan a hercegnő segítségére siet azzal, hogy megvásárolja a képek világjogát, majd megsemmisíti a negatívokat. ahogy néhány ember hadonászva kirohan a bankból. Ahogy elhagyták a települést, biztosak voltak benne, hogy senki sem követi őket. Bruno már nyugodtabban szedte a levegőt, amikor ismét megszólalt: — Jenny, nem akarok túlozni, de lehet félmillió is. — S mindezt velem! — szinte kiabálta a lány. — Nem szúrtam el semmit, mindent jól csináltam, nem feledkeztem meg semmiről! Ez hihetetlen! — ordibálta féktelen örömmel. A növekvő távolsággal nőtt biztonságérzetük is. Csak elvétve találkoztak szembejövő autóval, különben az út szinte kihalt volt. Mikor már vagy két órája száguldottak, a sötétből egy vendéglő fényei bontakoztak ki. — Meginnék egy frissen csapolt sört meg egy kupica rozspálinkát — javasolta készségesen Bruno. — Az idegeimnek nem árt egy kis erősítés. Jenny bólintott. Boldog volt. A zsákmányt a csomagtérbe helyezték, és betértek a falusi kocsma söntésébe. Helyet foglaltak az egyik sarokasztalnál, sört és pálinkát rendeltek, és csendes kuncogások közepette elmondták újra az elmúlt néhány óra izgalmas eseményeit. Mi mindenre telik majd a pénzből! A világot egészen más, sokkal vonzóbb színben látták. Ahogy így ábrándoztak, nyílt az ajtó, két rendőr állt meg néhány pillanatra, aztán határozott léptekkel Jenny és Bruno asztala felé indultak. Bruno abban a pillanatban elsápadt. Ijedtében felugrott az asztaltól, pisztolyt rántott és a közeledőkre förmedt: — Egy tapodtat se tovább! A rendőrök ámulva néztek egymásra. — De kérem, mit jelentsen ez? Mi csak... — dadogta egyikük. Aztán a tekintetük egyre érdeklődőbbé vált. Fiatalok hangos csoportja tódult a helyiségbe, s erre Bruno kissé elbizonytalanodott. A rendőrök kihasználták ezt a pillanatot, és Brúnóra vetették magukat. Jenny sikoltozott, de egy erélyes kéz őt is megmarkolta. Néhány másodpercen belül a barátjához bilincselve találta magát. — Hát még ilyet! — csóválta a fejét az egyik rendőr. — Csupán azt szerettük volna közölni az ipsével, hogy elfelejtette kikapcsolni a világítást, s üres akuval nehezen jutna tovább. Még ilyet! Gyerünk! — fordult aztán Bruno és Jenny felé. — Ez az este másként végződik, mint ahogy elképzeltétek. Vércse Miklós fordítása J. Polák illusztrációja A "Múltidéző" című történelmi vetélkedőnk hatodik fordulójának helyes megfejtése: 1. A magyarság ősei önálló népi életének kezdetén nagy valószínűséggel a Dél-Urál vidékén éltek. A kérdés helyes megfejtéséért könyvjutalomban részesül Jónás Ilona Léváról. Félmeztelen fotók Dianáról 26 A HÉT
