A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-08 / 28. szám
SZABADIDŐ zs Nagy Lajos Rendetlen napló Csalók, szélhámosok E rokon értelmű szavak sok mindent takarnak, hisz a csalók, szélhámosok világa nagyon tarka, sok benne a "frakció", akárcsak a politikában. Csaló az, aki más(oka)t félrevezet, ámít, becsap, tévedést okoz, vagy jogtalan elönyszerzés végett vét a szabályok, törvények ellen. A csalásnak vannak ártatlan változatai is, mint amikor a látszat csal; az emlékezet csal, vagy ha valaki valakinek mosolyt csal az ajkára. A csalás egyik ágazata a csábítás, ami ártó szándékot fed, s ebbe a frakcióba sorolhatók a hozományvadászok, házasságszédelgök; a kockázatos vállalkozásaikkal sikert, pénzt hajszolok a kalandorok. Van, aki "csak" kártyajátékban csal, van, aki a kereskedelemben; van svihák (megbízhatatlan jellemű ember), svindler, hochštapler — a széltolótól a gazemberig, szélhámosig sok "változatról" beszélhetünk. Maga a szélhámos hivatalos értelmezése: mások félrevezetéséből anyagi vagy erkölcsi hasznot húzó személy. Hogy a példákat ne kezdjük az ógörögökkel és rómaiakkal, egy a múlt század végéről: 1898-ban Thomas Wood londoni gyógyszerésznek rosszul ment az üzlet, kevés kliense volt, amíg flop-szörp néven vodkát, halzsír címkével konyakot, krezol felirattal bort nem kezdett árusítani orvosságos üvegekben. A rendőrség leleplezte e titkos kocsmát, s azt is megállapították, hogy azt az egyre jobban menő patikát többnyire a nők látogatták. De legalább tudták miért, mit isznak "orvosságként". Nem mint azok a New York-i lakosok, akik 1912-ben a "Pate di lievre" elnevezésű konzervet fogyasztották, vagyis a franciák kedvelt nyúlpéstétomát: amint a sajtó leleplezte, abban az évben elszaporodtak a kóbor macskák, hatósági utasításra azokat a sintérek fogdosták, de a dögtemető helyett egy konzervgyárba szállították pástétomnak. Vannak, akik a világ szeme láttára csalnak, ami gyakran megtörténik "hivatalos" árveréseken. Közismert, hogy XVI. Lajos francia király (akit a francia forradalmat követően 1793-ban kivégeztek) koponyáját a világ hat különböző helyén árverezték el, s kevés hiányzott ahhoz, hogy hétfejűvé váljon, ha a csalást fel nem fedezik a hatodik licitáció alkalmával. Kevésbé ismert, hogy 1973-ban egy párizsi árverésen többek között egy tangóharmonikát kínáltak eladásra, amelyen állítólag Verne Gyula játszott. A "Jules Verne Társulat" hívei tiltakoztak: az író sohasem játszott tangóharmonikán; anyja emlékirataiból kitűnik, hogy Verne Gyula nagyon tehetséges volt, sokoldalú, de zenei hallásáról jobb nem beszélni. 1973-ban Münchenben kalapács alá került II. Vilmos német császár asztali öngyújtója... nem tudni, hányadik példányban. Napóleon dugóhúzójaként 17 utánzatot adtak el... És úgy látszik, T. Wood londoni patikusnak vannak mai utánzói is: 1989- ben forgalmazták a "Szibériai ananászlé" elnevezésű itókát, ami nem más, mint a homoktövis bogyóival színezett és "ízesített" lé. Ezen leginkább az oroszok csodálkoztak: trópusi gyümölcs Szibériában?! Hogy mik... nincsenek! Betörők, ľijjyelem! Egy jóismerősömnek van egy jólismert és jólmenö büféje a főváros egyik előkelő városnegyedében, körülbelül kétszáz méternyire a körzeti rendőrségtől, az utcán, a büfé környékén is éjjel-nappal rendőrök cirkálnak, ennek ellenére a múlt vasárnap éjjel kirabolták ezt a büfét, méghozzá egészen alaposan, hogy mást ne mondjak: elvittek huszonöt láda sört, egy teherautónyi befőttet, tejet, vajat, túrót, tejfölt, hatalmas szalámirudakat, finom és drága borokat, pálinkákat, a cigarettákat is az utolsó dobozig, egyszóval mindent, ami csak föllelhető volt ebben a boltban. Hogy történhetett meg mindez? A rendőrök, ha egyáltalán jártak arra, valószínűleg azt gondolták, hogy a büfés más tájára költözik a városnak. Hiszen a rablóknak több teherautónyi rakományt kellett elszállitaniok, s az bizony időbe telik. Ugyanaznap azt hallottam a Kossuth rádióban, hogy Budapesten felfedezték, azazhogy feltalálták a betörésbiztos ajtót, a feltaláló elmondta, hogy nincs a világon olyan betörő, aki azt ki tudná nyitni. Nyugodtan elhihetjük amit mondott, ugyanis nem akárki ez a feltaláló, ő maga is híres betörő volt, tizenkét és fél évet ült a váci börtönben, több száz betöréses rablás miatt. A több mint tizenkét esztendő alatt volt ideje gondolkodni, így nem csak azt határozta el, hogy végérvényesen megjavul, hanem azt is, hogy bűneit jóvá teszi, feltalálta hát a betörés-ellenálló ajtót. Ha meggondoljuk, a dolog pofonegyszerű: két acéllemez közé mintegy tíz centi vastag vasbetont öntünk, az így létrejött ajtóra természetesen okos biztonsági zárat is szerelünk, olyat, amilyenek a bankok páncélszekrényein vannak. Most aztán tessék kinyitni ezt az ajtót. Nem lehet. Ha csak vasból lenne, könnyen menne az egész, a vason egész könnyen jó nagy lyukat lehetne vágni, mondjuk lángvágóval, de a betonréteget a lángvágó nem vágja, azt vésni kellene, ami hatalmas zajjal jár, s egy hétig is eltarthat, addig még a legálmalagabb rendőrök is édaérkezhetnek, s lefülelhetik a betörőket. Nos a fenti találmányt ismertettem büfés ismerősömmel, s ő a jövő héten már indul is Budapestre, felkeresni a hajdani betörőt, hogy rendeljen nála egy ilyen pompás ajtót, amit az ügyes vállalkozó méretre is készít, s az ára mindössze nyolcvanezer forint... Süket legények Valamelyik utcát kerestem a városban, megszólítottam egy ifjú legénykét, aki barátságosan, mosolyogva jött velem szembe, ő azonban válasz helyett ajkára tette a mutatóujját, azt mondta, hogy pszt! és tovább sietett. Utána bámultam, s azt láttam, hogy fehér zsinór lóg ki mindkét füléből. Hát ez bizony süket, gondoltam rosszkedvűen. Azután az ötvenhármas autóbuszon utaztam, s ott láttam egyszerre öt ilyen zsinóros fülű legényt, szőke volt mind az öt, s mindnyájan üdvözült arccal mosolyogtak. Mennyi fiatal süket ember van ebben a városban, gondoltam, de hát nem is csoda, hiszen itt mindig nagy a zaj, mert mindig javítanak valamit, légkalapácsok, dömperek dörögnek, s a gépkocsiforgalom is borzalmas. No de miért mosolyognak ilyen boldogan ezek a siketek? Azután kitaláltam: egyáltalán nem süketek ők. A zsebükben rádió, illetve magnetofon van, azt hallgatják nagy áhítattal. Végül még hálás is voltam nekik, hogy nem csinálnak ricsajt, hanem szerényen elmélyednek a műélvezetben... Rnlrmrlne vidám tánccal szórakoztatja a gyümölcsöskert dolgozóit a cigány- Doionaos ióny. A jelenetet megörökítő rajzoló is felvidult tőle, hiszen rajza ra\7 tele van bolondságokkal. A jó megfigyelő tíz furcsaságra bukkan. 1 Melyek ezek? A HÉT 27 (M.N.)
