A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-10-28 / 44. szám
HÉT MINERVA A magyarországi orvosképzés kezdetei 1769-ben alapította meg Mária Terézia a nagyszombati egyetem orvosi karát II. Mielőtt rátérnénk a nagyszombati abszolvensek további sorsának taglalására, kiemeljük, hogy elhelyezkedésüket lényegesen befolyásolta a fakultás alapítólevelének egyik pontja, mely kimondta: a nagyszombati diploma csak Magyarország területén érvényes, szemben a bécsivel, amely a Habsburg Birodalomban bárhol lehetővé tette a praktizálást. E megkötésnek — bár első hallásra negatív, megalázó kicsengése lehetett — volt jó oldala is: a bécsi kormányzat így elérte, hogy a nagyszombati doktorok elsősorban az orvoshiánnyal küzdő magyar megyékben telepedjenek le. S valóban, a 38 újdonsült doktor közül mindössze hárman hagyják el Magyarországot. A német Reineggs Jakab rövid Selmecbányái működés után a közeli Szentantal birtokosának, Koháry grófnak kísérőjeként Törökországba, majd Grúziába utazott. A grúz király udvari orvosaként és tanácsadójaként mélyreható reformokat hajtatott végre a grúz gazdasági és kulturális életben. Később Szentpétervárra került, ahol a sebésziskola főnöke, illetve az orosz orvosok állami kollégiumának titkára lett. Méltóan képviselte tehát Nagyszombat színeit a távoli országokban is. Pancera Gáspár a nagyszombati mellé megszerezte a bécsi diplomát is, és Grazban telepedett le. A cseh Singer doktor visszatért Téšínbe, ahol az ottani hercegség helyettes főorvosának tisztjét töltötte be. A Magyarországon maradottak közül most csak azokat említjük, akik az egykori Felvidéken, tehát a mai Szlovákia területén töltöttek be fontos funkciókat. Mint jeleztük, 1752-től királyi rendelet kötelezte a megyéket, hogy orvost alkalmazzanak. Ennek megfelelően a nagyszombati doktorok jelentős hányada megyei orvosként, fizikusként kezdte meg pályafutását. Kis-Witzay József miután 1773-ban diplomát szerzett NagySTIPSICS FERDINÁND szombatban, visszatért szülőföldjére, ahol előbb Torna vármegye fizikusa, később Kassa város főorvosaként lett Felvidék-szerte ismert orvos. 1789-ben például ő kezelte a súlyos hastífuszban megbetegedett Kazinczy Ferencet. Chernyei vagy Cserny János előbb Trencsénben praktizált, később a megye egyik főorvosa, végül mint Zólyom vármegye fizikusa vonult nyugdíjba az 1810-es években. Nevéhez fűződik az első, alaposabb, szlovák nyelven írt orvosi munka, egy a bábák részére írt német kézikönyv lefordítása. A Zprawa o kunštu babském 1778-ban jelent meg Pozsonyban. Lipszky Pál a doktorátust Erlangenben szerezte meg, ám mivel már a nagyszombati kar működése idején kívánt Magyarországon letelepedni, a Helytartótanács kötelezte, hogy diplomáját Nagyszombatban nosztrifikáltassa. így 1776- ban egy újabb disszertációval a tüdővészről, Nagyszombatban is megszerezte a doktori címet. Ezek után Nógrád megye fizikusa lett — lehet, hogy a korábban említett Perlitzy egyenes utódjaként? —, ahol valószínűleg 1805-ig, haláláig működött. Az ő nevéhez fűződik a szomszédos Hont megyében található szalatnyai (Slatina) víz gyógyerejének orvosi felismerése. A Reineggséhez hasonló kalandos életpályát futott be fiatal éveiben egy Gömör megyei jobbágy fia, Madách Péter. Jobbágy származása ellenére 1770-ben Wittenbergben orvosi oklevelet szerzett, ezt később Nagyszombatban egy kémiai tárgyú disszertációval nosztrifikáltatta. Az akkor még Nagy-Hont megyéhez tartozó Kis-Hont kerület központjában, Rimaszombatban telepedett le, ahol főleg a falusi bábák oktatásával és népnevelői tevékenységével kiérdemelte a protomedikus (országos főorvos) dicséretét. Kollégája s 1802-től, Kis-Hontnak Gömörhöz való csatolásának évétől főnöke volt az a Pillmann István, aki bécsi létére mégis a nagyszombati egyetemen szerzett diplomát 1774-ben. Nemcsak Gömör megye fizikusa, hanem a rozsnyói püspök orvosa is volt — érdemeiért magyar nemességet kapott. Mindketten jól ismerhették a székesfehérLUMNITZER ISTVÁN vári születésű Stipsics Ferdinándot, aki 1774- ben diplomázott Nagyszombatban. Innen került a már említett Nagy-Hont megyébe, ahol hat éven át volt megyei fizikus. Igazi karrierje azonban a honfi évek után kezdődött, előbb Pest város orvosa, majd 1783-tól az egykori alma mater, a közben már Budáról Pestre áttelepített orvosi fakultás professzorává nevezték ki. Háláiéig, 1818-ig az általános kórtant és gyógyszertant adta elő, s közben hétszer volt a kar dékánja s háromszor az egyetem rektora is. A nagyszombati abszolvensek közül magyar földön ő vitte a "legmagasabbra". Kevés adatunk maradt fenn Rodelsperger József Pálról, aki valószínűleg Komáromban született 1754-ben. A Nagyszombatban uralkodott vérhas (dizentéria) járványról írt értekezésével nyerte el az orvosi diplomát 1775- ben. Valószínű, hogy visszatért Komáromba, a Decsy Sámuel által kiadott Magyar Almának 1793-as és '94-es köteteiben ő szerepel Komárom vármegye főorvosaként. Az 1795-ös Almanakban neve már nem olvasható. A znojmói születésű Pfentner Frigyes 1776- ban promovált Nagyszombatban, és 1787-ben még Liptó vármegye főorvosa volt. 1793-ban Decsy Almanakja már nem említi nevét. Megyei fizikusként is működött rövid ideig Nyitra megyében az a Schweger János Nepomuk, aki már a fakultáson kitűnt mély vallásosságával. Ő mondott beszédet a fakultás védőszentjeinek, szent Damjánnak és Kozmának az emléknapján a Keresztelő Szent János-templomban. Pályafutását a kalocsai érsek háziorvosaként kezdte, majd rövid nyitrai kitérő után mint Pozsony város másod-, majd főorvosa működött haláláig, 1811-ig. Nyitra megyei fizikusként működött rövid ideig Czapovszky András is, aki Madáchhoz hasonlóan, szintén jobbágyszármazású lehetett. Decsy Almanakja már mint Selmecbányái orvost említi. Megemlíthetjük még azokat, akik nem megyei fizikusként, hanem városi orvosként töltöttek be hivatalt az egykori Felvidéken. Krieger Krisztián Ernő, az eperjesi patikus VICZAY JÓZSEF 20
