A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)

1994-10-28 / 44. szám

HÉT ♦ TELEVÍZIÓ Rajnán innen, Dunán túl Bevallom, nem tudom, mikor indult a televízióban ez a doku­­mentumfilm-sorozat, hisz eleddig elkerülte figyelmemet. Mindene­setre a Hamburgról készített egyórás filmet nagyon élveztem, mert felkeltette érdeklődésemet Németország második legna­gyobb városa, a hatalmas külke­reskedelmet lebonyolító ipari székhely, önálló tartományi stá­tuszú "városállam" iránt, amely­nek történetén kívül az alkotók­nak úgy sikerült bemutatni a város jelenét, hogy gazdasági, kulturális és természeti adottsá­gairól egyaránt teljes képet kap­hattunk. Az 1,7 millió lakosú város, amelyet naponta legalább még ennyien meglátogatnak, Német­ország kapuja. Az egykori szláv—szász település a vidéki­ek betelepülésének köszönhette fellendülését, felemelkedésén azonban Amerika felfedezése ugyancsak sokat lendített. Az először 1200 körül említett város a legek városa. Kilencven konzulátusával a legnagyobb konzulváros, tárolóváros, a jel­legzetes vöröstéglás épülete­gyüttes pedig a világ legnagyobb zárt raktárlétesítménye. Ki hinné, hogy hidainak száma (2400) magasan felülmúlja pl. Amszter­damét, Velencéét? Az európai nagyvárosok közül itt találunk legtöbb zöldterületet, hisz a vá­ros területének 50 százalékát tavak, parkok, erdők alkotják. A világ legnagyobb temetőjében pedig több mint egymillióan pi­hennek. Médiametropolisz is, itt nyomják egyebek között — he­tente 1,3 milliós példányszámban — a Stern magazint, a háború utáni korszak egyik legfigyelem­reméltóbb német lapját. Német­országon belül itt született meg az első állandó operaház, ame­lyet Gustav Mahler tett igazán ismertté. A híres Magyar táncok szerzője, Johannes Brahms ugyancsak e város szülötte. Hamburgban a hagyományos iparágakon túl új, sikeres ipará­gak is képviseltetik magukat. Képet kaphattunk pl. a húszéves Airbus, a világ második legna­gyobb repülőgyára mindennap­jairól, amely — 8000 alkalma­zottjával — a város legnagyobb munkáltatója. A Lufthansa helyi javítóbázisa a világ legkorsze­rűbb javítási technikáját képviseli, évente kb. 600 gépen végeznek karbantartást és javítást. A Schwarzkopf világhírű hajápolási és kozmetikai cikkeket dob piac­ra, 3000 termékük ma a világ minden pontján fellelhető. A XIX. század végén cégalapítójuk ta­lálta fel a világ első hajmosópo­rát. Aki szeret képzeletben is utaz­ni, annak a lenyűgözően szép városképek és a kapott informá­ció tükrében valóban kellemes szórakozást nyújtott ez a műsor, s bár ezúttal teljesen véletlenül ültem a képernyő elé, a jövőben biztosan rendszeres nézője le­szek a Rajnán innen, Dunán túl című dokumentumfilm-sorozat­­nak. De nemcsak passzív szem­lélője, mert aki jól figyel és válaszolni is tud a film végén feltett három kérdésre, a meg­fejtések beküldésével esélyt sze­rez egy-egy tárgyjutalom vagy utazás megnyerésére. Zsebik Ildikó KIÁLLÍTÁS Magyar Tengerészeti Gyűjtemény Aki érdeklődik a magyar tenge­részeti emlékek, illetve a hajdani magyar tengerészek dicső tettei iránt, okvetlenül látogasson el a dél-komáromi Klapka György Múzeum Magyar Tengerészeti Gyűjteményét elénk táró helyisé­geibe, azaz a városháza épüle­tének oldalsó szárnyába. A Komáromban diákoskodott, jelenleg Bécsben élő Capt. Vit. Ddr. JUBA FERENCZnek, azaz évtizedeken át folytatott szorgos gyűjtő munkájának köszönhető­en 1987-ben nyitotta meg kapuit az azóta már nemzetközileg is ismert múzeum. Mivel kizárólag magyar tengerészeti emlékeket mutat be, így egyedülálló nem­csak magyarlakta vidéken, ha­nem egész Európában. Egy-egy helyiségben tárolt fénykép- és tárgyi anyag bizonyos hadtörté-Capt. Vit. Ddr. JUBA FERENCZ neti-tengerészeti eseményhez, jelentős személyiségekhez kap­csolódik. Például a középkori magyar tengeri hatalom emlékei közül megtekinthetők Nagy Lajos királyunk által újjáépített tengeri hajóhadunk rekonstrukciós ké­pei; az 1358. évi zárai szerződés, amelyben Velence örök időkre lemondott az Adria keleti partjai­ról Magyarország javára; Zára ostroma; a campoformiói szer­ződésben Magyarországhoz visszakerült Dalmácia, illetve a lombard—velencei tengerészet magyar vonatkozású emlékei stb. A múzeumban őrzik a Mária Terézia által Magyarországhoz visszacsatolt Fiúméból származó emlékeket Is: az első tengeré­szeti törvényt, a kis halászkikötő kiépítését világhírű kikötővé, az első magyar tengerhajózási tár­saság szabadalmi oklevelét stb. A XIX. századbeli emléktárgyak közül érdemes megemlíteni Gyújtó Károly, velencei tenger­nagy, továbbá Semsey és Kal­már ellentengernagyok (a lisszai csata résztvevői), valamint gróf Károlyi ellentengernagy értékeit; a fiumei kikötőberendezések ki­építésének bizonyítékait, az ot­tani Magyar Királyi Tengerészeti Hatóság berendezéseit és a haditengerészeti akadémia do­kumentumait stb. Egyedi dara­boknak számítanak a különféle híres tengeri expedícióink (pl.; a Ferencz József Föld felfedezé­sének, Borneo földrajzi felméré­sének, a "Deli" gőzössel folytatott oceanográfiai kutatásoknak, az I. és a II. Adria-kutató ún. "Najade" expedícióknak) erek­lyéi, főleg dr. Leidenfrost Gyula személyi tárgyai. Helyet kaptak a Magyar Adria Egyesület alapí­tójának, Gonda Bélának és az észak-kínai posta felépítéséért kínai császári mandarinná kine­vezett Kompolthy Jób hj. tenge­részkapitány ereklyéi, továbbá a Nyugat-Európától Dél-Ameríkáig terjedt magyar tengeri postaszol­gálat bélyegei, feljegyzései stb. Megszemlélhető a Duna-tengeri hajózásunk teljes kialakulásának illusztrálása, hajóink részvétele a II. világháborúban és világhírű tengeri sporthajósaink világkörüli utazásának bizonyítékai... Az unikumnak számító tárlat kedden, csütörtökön és szomba­ton délután kettőtől öt óráig, vasárnap pedig a délutáni nyit­­vatartáson kívül délelőtt tíztől tizenkét óráig is látogatható. (miskó) Fotó: a szerző Szőnyi-tárlat Szentendrén Bár a századik születésnap dá­tuma az év januárjára esett, a Szentendrei Képtár a nyár folya­mán rendezte meg Szőnyi István nagyszabású centenáriumi kiál­lítását. Hogy jómagam is elza­rándokoltam megtekinteni, an­nak személyes oka is volt. Szőnyi képeivel először a hatvanas évek elején találkoztam azon az élet­művét bemutató emlékkiállítá­son, mely pár hónappal a mester halála után volt látható a Nemzeti Galériában. Stílusát, képeinek atmoszféráját, líraiságát, tájké­pein a fény és a színek csodá­latos játékát már akkor megsze­rettem. Később a családunk tulajdonában lévő egy alig 100 cm-nyi tusrajz, hozzám került. (Zorkóczy Gyula festőművész nagybátyám kapta magától Sző­nyi Istvántól, aki a barátja volt.) E kis vázlaton falusi asszonyok láthatók, amint a vízparton be­szélgetnek, s az egészen a Duna-kanyar és a zebegényi táj tipikus atmoszférája érződik. Sokáig nem tudtam, hogy e vázlatnak lett-e folytatása. Aztán vagy hat-nyolc éve értesültem róla, hogy igenis lett, de a kép ugyancsak magántulajdonban van. Azóta szerettem volna rá­bukkanni a képre, de nem sike­rült. Pedig mintegy három éve Zebegénybe is ellátogattam, ab­ba a domboldalon elterülő és a Duna-kanyarra tekintő kis faluba, mely a festő életének utolsó színtere volt. A ház, ahol lakott és alkotott, ma emlékmúzeum, s műveinek jelentős hányada is itt látható. De az "én" képemet itt sem láttam viszont. A szentendrei tárlatról a Pesti Műsorból értesültem, s mivel Szentendrére, e mesésen idilli­kus kisvárosba mindenkor szíve­sen térek vissza, egyértelmű volt, hogy most is elmegyek. Es a nagy találkozás — végre elérkezett! Maguk a "kiállítóter­mek" — hajdan lakószobák vol­tak — nem ideálisak erre a célra, mert alig biztosítanak rálátást a képekre, és ezt annál is jobban sajnáltam, mert a bemutatott képanyag nagyon gazdag, sok­színű és újszerű volt, mert szinte túlsúlyban magánkézben lévő, s így számomra ismeretlen képek­ből állt. Nagy élmény volt, hogy éppen a bejárattal szembeni falon füg­gött az "én" képem — az Asszonyok a vízparton című alkotás. Sokáig álltam előtte, s nehezen búcsúztam tőle, mert aligha lesz még egy viszontlátás. De tudatosítottam, milyen bonyo­lult folyamat is egy műalkotás születése, mert bár az alaptéma és a koncepció lényege a váz­laton és a festményen szinte ugyanaz, a képen domináló szín­­harmónia varázsa, az arcok jel­lemet formáló megmintázása lé­nyegesen oldottabb, és a táj jellegének jobban megfelelő, élethűbb hangulatot sugároz. Varga József 18

Next

/
Thumbnails
Contents