A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-10-28 / 44. szám
HÉT EGTAJAK Josephus Flavius (kb. 38—110) zsidó rabbi, hadvezér és történetíró; Vespasianus, Titus és Domitianus császár pártfogolja, a római—zsidó együttműködés híve. Görög nyelven írt számos müve közül legfontosabbak: a zsidó háború (66—73) története, önéletrajza és főképpen a zsidók története (Judaiké archaiologia: antiquitates Judaicae). Ebből az utóbbiból való az itt közölt szemelvény. Rómában az Isis-templomban felháborító és gyalázatos esemény történt. Élt Rómában egy előkelő származású, erényekkel ékes, gazdag és igen szép asszony, Paulina; bár éppen abban a korban volt, amikor az asszonyok különösen élvezetre vágyók, ő éppenséggel tiszta és erényes életet élt. Férje, Satuminus minden tekintetben méltó párja volt. Decius Mundus, tekintélyes lovag, szerelemre lobbant az asszony iránt, de hiábavaló volt minden igyekezete, hogy pazar ajándékokkal meghódítsa; végre szenvedélyében odáig ragadtatta magát, hogy kétszázezer drachmát ígért neki, ha egyetlenegy éjszakát vele tölt. De mikor az asszony ezt az ajánlatot is visszautasította, a férfi annyira elkeseredett szerelmében, hogy legokosabbnak tartotta, ha Paulina ridegsége miatt éhhalálra kárhoztatja magát: és nyomban hozzá is fogott szándéka megvalósításához. Volt egy atyjától örökölt felszabadított rabszolgalánya, Idé nevű, mindenféle cselszövések mestere. Ennek sehogy sem tetszett a fiatalember halálos elhatározása, hiszen a vak is láthatta, hogy napról napra sorvadozik. Bement tehát hozzá, megvigasztalta, és azzal a reménynyel kecsegtette, hogy ő majd kimesterkedi találkozását Paulinával. Midőn Mundus örömmel felfigyelt szavaira, a lány kijelentette, hogy mindössze ötvenezer drachmára van szüksége, és hálójába keríti az asszonyt. Miután így felbiztatta a fiatalembert, és megkapta a kívánt összeget, más módszert alkalmazott, mint Mundus, hiszen az asszony sokkal erényesebb volt, hogysem pénzzel meg lehetett volna szédíteni: tudta, hogy Paulina lelkes híve Isis tiszteletének, tehát ilyesmit eszelt ki: elment az Isis-papokhoz, biztosította őket jó szándékáról, és bizonyságul húszezer drachmát mindjárt lefizetett, és még ugyanennyit Ígért nekik, ha terve sikerül; ezután közölte velük a fiatalember szerelmét, és megkérte őket, tegyenek meg minden tőlük telhetőt kívánsága teljesítésére. A papokat elkábította az arany, mindent megígértek, és a főpap el is ment Paulinához; miután bebocsátották, engedélyt kért, hogy négyszemközt beszélhessen vele. Paulina tehát fogadta, és ez elmondta, hogy őt Anubis isten küldte, aki szerelmes belé; az ő parancsára jött ide. Az asszony örömmel hallotta szavait, és hozzátartozói előtt eldicsekedett, mily nagy megtiszteltetésben részesítette őt Anubis. Férjének bejelentette, hogy Anubis isten meghívta lakomára és ágyába. Férje beleegyezett, hiszen jól ismerte felesége szemérmetességét. Paulina tehát elment a templomba, s midőn a vacsora után elérkezett a lefekvés ideje, a pap bezárta a kaput, és a szentélyben eloltotta a lámpákat. Mundus, aki már előre elrejtőzött ottan, bejött az asszonyhoz, és egész éjjel élvezte öleléseit, mert őt az asszony Anubis istennek hitte. Mielőtt felébredtek volna azok a papok, akik semmit sem tudtak erről a cselszövésről, Mundus kiosont; Paulina pedig kora hajnalban visszatért férjéhez, elmondta neki Anubis isten megjelenését, és hozzátartozói előtt is eldicsekedett, mily nagy megtiszteltetésben volt része. Ezek részben hitetlenkedve hallgatták az elbeszélést, részben pedig csodálkozásukat fejezték ki, hogy ily nemes és erényes asszony ilyesmire adja a fejét. Az eset után harmadnapra találkozott vele Mundus, és így szólt hozzá: — Paulina, kétszázezer drachmát megtakarítottál nekem, holott a tied lehetett volna, s te mégis kielégítetted gerjedelmemet. Egyáltalán nem bánt, hogy sértő szavakkal illetted azt, akinek Mundus a neve, inkább nagy gyönyörűség volt nekem, hogy Anubis neve alatt élvezhettem a gyönyörűséget. Ennyit mondott, s távozott. Az asszony pedig, mikor így tudomást szerzett a férfi aljasságáról, megszaggatta ruháját, elmondta a férjének, milyen szégyen esett rajta, és könyörögve kérte, hogy legyen segítségére. Férje az egész esetet bejelentette a császárnak. Tiberius gondos vizsgálatot indított, s végül a papokat és Idét is, aki a gyalázatos tervet kieszelte, és az asszony szerencsétlenségének oka volt, keresztre feszi ttette. Azután leromboltatta a templomot, és Isis szobrát a Tiberisbe dobatta. Mundust száműzte, és ezt a büntetést elegendőnek is tartotta, hiszen a fiatalembert a szerelem sodorta bűnbe. Ez a története annak a szörnyűségnek, amellyel az Isis-papok meggyalázták templomukat. Révay József fordítása 16
