A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-10-28 / 44. szám
HÉTVÁNDORLÁSOK Amerikából jöttem... (Egy tanév a tengerentúlon) Sokféleképpen értékelhetők az 1989-ben bekövetkezett társadalmi változások, egy azonban vitathatatlan: valamennyiünk előtt megnyitották a határokat. Ma már egy tizenéves diák is nyakába veheti a világot, szerencsét próbálhat, akár a népmesékben a szegény ember legkisebb fia, s ha ügyes, megszerzett tudásából egy életen át profitálhat. Sándor egy indián társaságában Czéhmester Sanyi is ilyen szerencsés "legkisebb" fiú, hiszen az 1993/94-es tanévet Pennsylvania legjobb állami középiskolájában, a 170 éves múltra visszatekintő Central High Scool falai között, Philadelphiában töltötte. Sándor talpraesett ember, korához képest hamar felismerte, mit akar elérni az életben. S mert a Soros György támogatta Közép-Európai Egyetemen szeretne továbbtanulni, ahol az angol nyelv ismerete alapvető feltétel, kapóra jött számára az épp Bodrogközben csellengő amerikai fiú, Richard Budd segítsége, aki révén egy jó féléven belül álmai valóra váltak. 1993 júliusában — nyolcórás, szorongásokkal teli út után — érkezett meg a New York-i repülőtérre, ahol egy litván származású amerikai tanár, John Politis várta, aki az elkövetkező esztendőben családja helyett egyszemélyes patrónusa lett. Hatalmas különbség ám egy nyelvet könyvből megismerni, illetve az adott nyelvterületen hallani! — állapította meg Sándor már az első napokban, s bizony jól jött még a tanévkezdésig rendelkezésére álló másfél hónap, hogy megbarátkozhassék új környezetével, megszokja az angol nyelvi közeget. Sokan voltak a segítségére, John is kellemes társaságnak bizonyult, sőt nagyvonalúnak, hisz magánya feloldásáért cserében vállalta Sanyi egyévi teljes ellátását, s egy háromszobás lakrészt is a rendelkezésére bocsátott. Segítségével vendége húsz amerikai tagállamba is eljutott, felejthetetlen élményekkel gazdagodva ezáltal. A legemlékezetesebbnek az orlandói Disneylandban tett négynapos kirándulást tartja, mert a végeláthatatlanul nagy területen kiépített Disneyváros kitűnő szórakozást nyújt felnőttnek, gyermeknek egyaránt. De hát a tizenkét ▼ John, a háziúr hónap alatt Sándort ezen túl is megszámlálhatatlanul sok élmény érte, erről a kilószámra hazahozott fényképek is méltán tanúskodnak, meg az a 33 részes Britannica enciklopédia, amelyre egy év végi nyereményakció keretén belül tett szert. Persze az Egyesült Államokban is a hétköznapok vannak túlsúlyban, ám a Királyhelmecről érkezőnek már az amerikai hétköznapok is ünnepeknek számítanak. Már olyan apróságnak tűnő dolgok miatt is, hogy reggelente metró és autóbusz igénybevételével egyedül tehette meg új otthona és az iskola közötti távolságot, anélkül, hogy eltévedt volna. Minden napja 8 óra 20 perckor, egy hagyományosnak éppen nem nevezhető osztályfőnöki órával kezdődött, amelyen egy minden állami iskolának aktualitásokat sugárzó tv-adás is helyet kapott. Az ekkor összejött társaság egyébként — ebben az összetételben — a nap folyamán már nem találkozott, hisz mindenki individuális órarend szerint dolgozott. A szóbeli feleltetés itt nem volt divatban, az írásbeli számonkérésen túl az órán mutatott érdeklődés a mérvadó. A hazai viszonyainkhoz képest nagyobb szabadságot élvező amerikai diáktársadalom sem engedhet meg magának bármit. Itt is büntetendő például az iskolakerülés, bár Sanyi szerint a High Scool diákjainak ez nem is volt célja, hiszen szinte kivétel nélkül mindannyian egyetemre, főiskolára készültek. Fényesen bizonyítja ezt egy legutóbbi statisztikai adat, mely szerint az 540 végzős diákból 520 tovább is tanulhatott. Tanítás után Sándor általában a könyvtárba sietett, s miközben felkészült a következő nap egy-két órájára, lassan John is végzett munkájával, ilyenkor együtt indulhattak haza. Kezdetben az esték egyértelműen a másnapi felkészülés jegyében teltek, legtöbbször hatórányi tanulásra volt szüksége. A második félévben aztán sokkal több lett a szabadideje, hisz a tanulás időtartama kb. 40 percre zsugorodott. S mert a barátok száma egyre nőtt, velük úszott, teniszezett vagy éppen zenekart alapított. Megszerette az amerikai ünnepeket is. Július 4-én a legnagyobb állami ünnepnek számító napon Philadelphiában az idén Václav Havel nyerte el a Liberty Medált, de a tűzijáték, a hangulatos felvonulás és a koncertek sora egyébként is felejthetetlenné tette ezt a tömegeket mozgósító ünnepnapot. Különösen kedvesnek tartotta a Halloweent, mert ahová a gyerekek ekkor bekopognak, onnan nem illik üres kézzel távozni. Persze Amerikában még a szórakozás is a nyelvtanulás jegyében telt, hiszen az elmúlt egy év során nem volt alkalma megszólalni magyarul. Sándor ma úgy érzi, a tengerentúlon akkora tudásra tett szert, amekkora megszerzéséhez itthon 7—8 évre lett volna szüksége. Ráadásul belekóstolt egy másik kultúrába, hihetetlenül sok barátra és nagy önállóságra tett szert. Bár gimnáziumi tanulmányait ma látszólag ott folytatja, ahol egy évvel korábban abbahagyta, angol nyelvtudása és megszerzett élettapasztalata olyan pénzértékben kifejezhetetlen kincs, amely látásmódját és lehetőségeit egy életre szólóan meghatározza. ZSEBIK ILDIKÓ 12
