A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)

1994-10-28 / 44. szám

ELO MULT

Jó pásztor

Ma már kevesen emlékeznek a Jó pásztor c. keresztyén családi lapra, amelynek első száma 95 évvel ezelőtt, 1899. október 15-én jelent meg Pozsonyban. Szerkesztője Kovács Sándor theol. akad. tanár úr volt.

A reformáció ünnepe alkalmából az evangélikus hívek kedvéért érdemes feleleveníteni néhány érdekes korabeli írást.

"A révkomáromi evangélikus egyház, mely most éppen templomát újítja és tornyot épít hozzá, harangöntésre 2425 kilogramm ágyúbronzot kapott ajándékba a közös hadügyminisztériumtól. Az ágyúk, melyek egykor a csaták mezején halált dörögtek, ezután Isten imádására szólítják a világi gondokba elmerült híveket."

Csemez Miklós selmeci tanárról ezt olvashatjuk:

"Most, hogy élete őszére eljutott, megemlékezett az iskoláról, mely gyermekségében dajkálta, s abból a kevés földi jóból, amit Isten adott neki, 7616 forint alapítványt tett az Evangélikus Theologusok Otthonára."

"Csepreg utolsó prédikátorai" cím alatt egy részletes vallástörténeti korszak elevenedik meg előttünk. Bebizonyosodott újra, hogy "akié a hatalom, azé a vallás." A 17. század elején Eszterházy katonái romokban hagyták maguk után a várost: ekkor — 1621-ben 1223 holttestet temettek egy közös sírba! Később az evangélikus Nádasdy is elhagyta hitét a nádor szép leányának, Júliának a kedvéért, aki mellesleg nagyon gazdag is volt. Ettől az időtől kezdve szomorú idők jártak a nagykiterjedésű Nádasdy-uradalom népére, s különösen a papokra, tanítókra. Első sorban érte a csapás Csepregen a felső nagy templomnak jeles papját, Lethenyei Istvánt: 1643-ban elűzték templomából. Ez a sors várt Gödi Imre későbbi evangélikus lelkészre is.

A földesúr pedig egy vakbuzgó katolikus papot, Szenttamási Mátét állította a csepregi templomok élére, aki "kíméletlen terelte a népet a római egyházba."

Büki Szabó Mihály evangélikus lelkész még megpróbálta a lehetetlent, de három év után neki is nyoma veszett. Utolsó lelkésze Csepregnek Peresznyei András, aki 1652-ben meghalt. Temetésén a nép nemcsak őt, hanem "Csepreg dicsőségének porba hullását is elsiratta."

A temetést jóformán be sem fejezték, előállott Csepreg polgármestere, és a templom kulcsát elvéve megparancsolta, hogy ide többé evangélikus pap nem teheti be a lábát.

Ma nyoma sincs már Csepregen az evangélikus egyháznak. Egy magát "Régi Theológusnak" aláíró szerző a Pozsonyi Theologusok Otthonáról így ír:

"A közintézmény 1896-ban született, s máris érdemes múltja van. Világosan emlékszem, mintha tegnap történt volna. Ezelőtt hét-nyolc esztendővel nagyon szigorú tél volt Pozsonyban, az utcákon valóságos hófalak között jártunk, s erősen metszett az északi szél. Egy kis udvari szobácskábán laktam másodmagammal. Sokat szenvedtünk a hidegtől. A szoba is kicsi volt Éhen haltunk volna, ha pozsonyi konviktus meg nem szán bennünket.

Hála a jó Istennek, most már minden másképp van. A theológusok biztos hajlékot találnak az Otthonban. 1896- ban az új hajlék 18 szegény ifjú számára megnyílt. Ma már 24-en laknak benne, s közülük 8 teljesen ingyen. A szobák világosak, virág is van benne. Van olvasó és társalgó szoba is. A köztisztaságot jól szolgálja a fürdőszoba.

A házba belépőt üdvözítőnk szava fogadja: "Békesség nektek!"

"Halottaink" c. alatt így kezdődik a szomorú tudósítás: "Megnehezült az Úrnak keze mirajtunk. Rettenetes vendéget küldött látogatásunkra: a hatalmasok ijedelmét, a sínylődök szabaditóját, a HALÁLT."

Meggyászolják Pukánszky Bélát, "egyik kidőlt főoszlopukat." Elsiratják Batizfalvy Istvánt, aki "egyházunk régi és érdemes munkása volt, aki egész sereg nemes embert nevelt fel, mint középiskolai tanár".

Érsekújvárról kedvesebb hírt közölnek:

"Az érsekújvári szervezkedő félben levő evangélikus fiókegyházban október 29-én tartotta első istentiszteletét Kovács Sándor, az új misszionárius. A Nagy katolikus fészekben mintegy 130 hívünk van, akikhez még mintegy 80 református testvér számítandó. Az istentiszteleten kb. 140 hívő vett részt, kiknek számára a Balassagyarmati Nyomda Rt. ingyen kinyomtatta az énekeket, 200 példányban."

A Szent-iélek és a vagyon című prédikációt dr. Masznyik Endre olvasta fel Felsőszeliben, A magas színvonalú és erkölcsi tartalmú beszéd megjelent a Pünkösdi Emlék című ottani kiadású füzetben is. Egy bölcs gondolatot kiemelek belőle: "Ma nekem, holnap neked!"

Napjainkban, amikor a templomok újra élni kezdenek, minden evangélikus gyülekezetben megemlékeznek 1517. október 31-ről, amikor is a wittenbergi vártemplom ajtajára Luther Márton kifüggesztette az evangélikus vallás 95 nevezetes tételét. Bátor tiltakozás volt ez a keresztény egyházba becsúszott tévedések és visszaélések ellen. Ennek emlékére — ha máskor nem is — a reformáció ünnepén minden evangélikus templom megtelik, hogy tiszta, bizakodó szívvel énekeljük:

— Erős vár a mi Istenünk...

GÖMÖRI KOVÁCS ISTVÁN

írók az életről

Semmi sem jóvátehetetlen, amíg az ember él.

(Elmer Rice)

Minden élet egy sóhajtással kezdődik, és az egész élet nem ér többet egy szomorú sóhajtásnál.

(Nyíró József)

Az élet nagy dolog, ha gonosz meglepetéseket is tartogat számunkra.

(Francis Brett-Young)

Nehéz dolog a világra jönni, s ha egyszer itt vagyunk nehéz belőle elkotródni.

(Guy de Pourtales)

Két isteni orvosság tud csak segíteni, hogy elviseljük a valóság mérgét és ne haljunk bele idő előtt: az értelem és a közöny.

(Márai Sándor)

Játék az élet, ahol az okosabb nyer.

(Romain Rolland)

Valamennyien — jók és rosszak, bölcsek és boldogok, ostobák és ügyesek — az élet egyazon hajójának vagyunk utasai, ugyanazok a viharok dobálnak bennünket ide-oda, és mindannyian ugyanazon ismeretlen kikötő felé tartunk.

(Upton Sinclair)

Milyen nehéz megérteni, hogy miért vagyunk itt a világon, — örök kínjául önmagunknak és a többieknek.

(Andre Maurois)

Milyen rettenetes valószínűtlen az élet. Azok a dolgok, amelyekkel az ember ezelőtt egyáltalán nem törődött, egyszerre nagyon fontosak lesznek.

(Phyllis Bottome)

Az olyan emberek, akik reményeikből élnek, függnek a napfénytől. Aki azonban tudja, hogy mit kell tennie, az megteszi esőben is; határozott célra lehet törni akár viharban is, de a remény a napfénytől és a melegtől függ, mint csíra a földben.

(Waldemar Bonsels)

Mivel az embernek csak egy élete van, nagyon fontos, hogy azt sikeresen élje le. Sikeres élet-élés az élmények sokfélesége és az, hogy az ember képességeit a legjobban használja fel.

(Soimncrset Maugham)

Elünk, s mi tagadás, szeretjük az életet, gyalázatosán szeretjük, pedig borzalmas az élet, borzalmasabbat elgondolni sem lehet.

(Ilja Ehrenburg)

A nevető ember kiszabadul a földi élet rabságából, föléje emelkedik a gondnak, betegségnek, föléje még a halálnak is.

(Herczeg Ferenc)

Válogatta: O. Á.

11