A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-08 / 28. szám
Weöres Sándor: A vén boszorkányok énekeiből Az oroszlán Éjjel indul az oroszlán vadászni a puszták hosszán. Aki szembekerül vele, megcsapja a halál szele. A bika Lógatja fejét a bika, az orrában vaskarika. Sötét szeme vérben forog, csaholják a komondorok. Csipegetők A mezei csipegetők vígan csipegetnek, messzehangzó csiripjükkel aranyhidat vernek, híd, híd, aranyhíd, aranyhídon csipcsirip. Az alvégi kertek alatt szemérmesen fut a patak, alig csörög, alig börög, bújócskázik a sás között. A boglárkák benne áznak, habos napfényt uzsonnáznak, a rezeda, a pipitér vizes lábbal sertepertél. Csupa napsugár Tavasz van, fölneszeinek a kerték, nagyot nyújtóznak, szellőzködnek, mámoros poszáták énekelnek, csupa napsugár, öröm, ünnep. Ki a völgyben hontalan, , annak szirti trónja vari. Mint gyönyörű rózsaág, "> övezi a gonoszság^ )■ Cirpegj, cirpegj kőhegység. <_ Hajam fáklya, öve rí) jég. _ , Nővéreim póklábat, /<> ' ? hűlt kígyóbőrt próbálnak. Aránytalan égre néz, szárnyam disznóröfogés, fátylam macskanyávogás. ’ rőt uszályom jajgatás. Fut a patak Néha leszáll a poszáta, s belelép a víz sodrába, kortyolgat a langy melegben s borzas tollal tovarebben. Meggyfák új ruhájuk mutogatják, kékeszöld a bürök köténye, ni csak, dugványozzák a hagymát, dúdolva hajladoz egy néne. A mezei csipegetők vígan csiripelnek, hogyha rájuk füttyög a szél, visszafeleselnek, a gólyahír most virít, neki szól a csipcsirip. r^^s~^r\TV\r<' Jánosbogár Jánosbogár ingázik az éjben, csöpp lámpás a hollókék homályban, boldog gyermek, botladozva lépek, csönd lapul a bokrok aljzatában. Fűben, csalitban kergetem a fényt, a zöld lidércet, mely csapongva száll, körös-körül sarjerdő feketéi/, rigó pityeg, szellőcske sírdogál. Dénes György Játék Valami furcsát észlel a cowboy, és felkapja a fejét... Találjátok ki, mi az, amitől megijedt? A HÉT 19
