A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-08 / 28. szám
(Csontváry) Kosztka Tivadar gyógyszerészgyakornok lévai hónapjai MINERVA Csontváry és az egykori Felvidék, a mai Szlovákia kapcsolata igen sokszálú. A történelmi Sáros megyében, Kisszebenben született, az ungvári gimnázium elvégzése után Eperjesen tanult kereskedőnek, a Tátra alján, az iglói patika előtt hallotta meg 1880-ban azt a titokzatos hangot, mely festői pályáján elindította, és az önálló művészléthez a gácsi patikában szorgoskodva teremtette elő az anyagiakat. Ismert művei az 1902-ben festett Selmecbánya látképe és a pár évvel később alkotott monumentális vászon a Nagy Tarpatak a Tátrában. Kevésbé köztudott azonban, hogy Csontváry fiatal korában pár hónapot Léván is eltöltött. A Bars megyei városkában eltöltött rövid idő leendő polgári foglalkozásával, a gyógyszerészi pályával függ össze. Tudatosan nem írtunk hivatást, föltételezhető ugyanis, hogy pályaválasztását nagyon is prózai körülmény s nem hivatástudat, esetleg a gyógyszerész atya példája motiválta. Ha ugyanis megmarad az eredeti kereskedői pályán, háromévi kemény sorkatonai szolgálat vár rá — gyógyszerészként viszont jelentkezhetett egyéves önkéntesnek. Közben családja Szabolcs megyébe költözött, ahol atyja ismét gyógyszertárat nyitott. Ebben a gyógyszertárban kezdi meg Tivadar 1872- ben a gyakornoki éveit. Az akkori képzési rend szerint ugyanis gyógyszertári gyakorlattal kellett az egyetemi tanulmányokhoz felkészülni. Ennek letöltése után a gyakornok ún. tirocinális (tiro kezdőt, újoncot jelent) vizsgát tett, s megkezdhette a kötelező "segédi idő" letöltését. A sikeres tirocinális vizsga amolyan szakmai felvételi vizsgának felelt meg — előfeltétele volt a gyógyszerészeti karra való bejutásnak. Csontváry gyógyszerészi pályájának kitűnő ismerője, dr. Tóth András, nem talált adatot arra nézve, miért éppen Lévára esett az idősebb Kosztka választása. Csontváry önéletrajzában azt írja, hogy az 1873-as bécsi világkiállításon látottakat és tapasztaltakat egészítette ki tanulmányokkal. Mivel a lévai "tanulmányokról" szintén csak az ő emlékeire hagyatkozhatunk, következzen most szó szerint Csontváry szövege: "Az első tanulmányutam gyújtogatással kezdődött. Történt pedig ez olyképpen, hogy 1873. december 1-jén kellett volna a lévai gyógyszertárba belépnem. Én kocsit rendeltem Léváról Párkánynánára, de fogat hiányában utalva voltam a lisztszállító fuvarosokra. Amíg a nap sütött, jól éreztük magunkat a liszteszsákokon, de amikor a nap eltávozott, fáztunk, a bakokról leszállottunk, s gyalogoltunk. Közben nem ettünk semmit, mert pálinkánál egyebet nem kaphattunk; a kocsisok bepálinkáztak — éh meg a lóval fázva, éhezve gyalogoltam. Éjfélfelé a kerekek is megunták a hideget, nyikorogva jeleztek. Zúzmarás hideg, a ruházatunk, hajunk már merevedett. Dideregve jöttünk Zselizre, a Hunyadi grófok fészkébe, ahol a korcsmáros nem akart kinyitni, mi pedig nem bírtuk a hideget elviselni: megfenyegettük a korcsmárost, hogy felgyújtjuk a boglya szalmát, de ő erre sem reagált. A boglyát tehát felgyújtottuk, fagyos testünket átmelegítettük, s azután, mintha Csontváry Kosztka Tivadar: Almát hámozó öregasszony (olaj, 1894 körül) Csontváry Kosztka Tivadar: Festőlegény (olaj, 1898) semmi sem történt volna, tovább vonultunk éhes lovainkkal Kálnáig, ahol tisztességes házra akadtunk, amelynek gazdája az imént a Nyitrához vidralesre ment. Itt szereztem pompás meleg kávét, a kocsisaim számára is — meleg szobát s meleg istállót a lovaknak, amelyek egész nap húzták a nagy terhet, de nem ettek, nem ittak szegények, hanem csendesen, kötelességszerűen meneteltek. Ezután a szíveslátás után Kálnából a napsütéses úton kezdtünk kibontakozni s déltájban Lévára vonulni. Lévai tartózkodásom jelentősége abban domborodik ki, hogy Nagysarlón sorozás alá kerültem, ahol kilátásba helyeződött az egyéves önkéntességem, amit 1875— 76-ban szolgáltam le mint járulnok. A másik kiemelkedő része az volt Léván, hogy ott egy általános gyógyszerkönyvet írtam, s így behatoltam a gyógyszerek ismeretébe, a legszélesebb rétegeibe." E meglehetősen szűkszavú, s szinte csak a Lévára utazás kalandjával foglalkozó visszaemlékezést megpróbáljuk néhány pontosító adattal kiegészíteni. Dr. Alt Ernő 1984-ben kiadott gyógyszerésztörténetében (Dejiny farmácie okresu Levice 1664—1984) idézi Csontváry sorait, s megjegyzi, hogy a leendő festő Boleman Ede gyógyszerésznél volt gyakornok. Boleman az 1664-ben alapított A fekete sashoz címzett gyógytár főnöke volt. Boleman Ede (1835—1884) a Trencsén megyéből származó Dezseri Boleman gyógyszerész-dinasztia legjelesebb 20 A HÉT
