A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-10-14 / 42. szám
FIGYELŐ HÉT Prikler László felvételei JÁTSSZUNK PICASSÓVAL! A pozsonyi Bibiana (a gyerekek nemzetközi művészeti háza) a tavalyi nagy sikerű Arcimboldo-kiállítás után az idén egy újabb rendkívüli attrakcióval rukkolt elő. A párizsi Musée en Herbe-bel közösen olyan kiállítást rendezett, amelynek a gyerekek nemcsak passzív szemlélői lehetnek, hanem a XX. század legeredetibb képzőművésze, Pablo Picasso alkotási folyamatába is betekinthetnek, sőt akár részt is vehetnek benne. Ez így egy kissé misztikusnak tűnik, hiszen Picasso már huszonegy éve halott, ám az életét és művészetét ismerő és értő pedagógusok-művészettörténészek megtalálták a módját, hogy a gyerekek — legalább egy kis időre — valamit megsejtsenek és tapasztaljanak abból a csodából, amelyet képzőművészeti alkotásnak neveznek. A gyerekek jelentik a jövőt. Az örök nyugtalanságot, az új ismeretszerzést, az állandó keresést, az őszinteséget és az elszántságot. De Picassónál is megtalálhatók ezek a tulajdonságok, hiszen minden művész egy kicsit gyerek marad élete végéig. Ne feledjük: Picasso valami olyan forradalmian újat vitt a képzőművészetbe, amely az emberi gondolkodásmódot is át kellett, hogy formálja. A kiállítás összeállítói ennek az új szemléletmódnak és stílusnak a lényegét próbálják meg megértetni a gyerekekkel. A világon csaknem minden valamilyen geometriai formában (kocka, hasáb, gömb, henger stb.) jelenik meg. Picasso művészetének lényege a dolgok elemzése, öszszetétele és ritmusa. A kiállításba tizenkét Picasso-másolatot komponáltak (ezeket az épület 1. és 2. emeletén láthatjuk), s mindegyik kép alatt érdekes kérdések találhatók. A gyerekeknek ezeket kell megválaszolniuk. Egyes helyiségekben egy-egy kép mellett "megelevenednek" előttünk azok a tárgyak, amelyek a festmények modelljei voltak, s a gyerekek akár meg is tapogathatják őket. A munkaasztalokon néhány kép csíkokra, háromszögekre, hasábokra stb. szabdalt részeit találjuk, amelyeket úgy kell egymáshoz illeszteni, hogy kijöjjön a falon lógó kép mása. Nagy keletje van a kiállítás nyolcoldalas katalógusának, amelyben üres képrámákat találunk, s a gyerekek dolga az, hogy a kifüggesztett képek bélyegzőre vésett másolatát belepecsételjék a füzetecskébe. Egy-egy csoport gyereknek naponta műhelyfoglalkozást tartanak a szakemberek. A gyerekek itt tapasztalják meg úgy igazában az alkotás folyamatát. Bizony néha maguk is meglepődnek, mennyi mindenre inspirálja őket Picasso. "Vizitelésem" alkalmával akaratlanul is tanúja lettem egy igen lehangoló dolognak. A kiállítás "közepén" tartottam éppen, amikor megjelent egy negyven körüli házaspár három óvodás korú gyerekkel. A "vezérbika" szerepében apuka tetszelgett, a gyerekek minden mozdulatát követték, lesték minden szavát. Apuka a XX. századi művészeti irányzatokat még hallomásból sem ismerte, és erre igencsak büszke volt. Nézelődő-álmélkodó csemetéit azzal húzta-vonta magával, hogy fura dolog az egész, és hangosan ócsárolta a képeket. A teremőr néni megsajnálta a gyerkőcöket, s még a képek alatti kérdéseket is felolvasta nekik. A gyerekek örömmel bekapcsolódtak volna a játékba, ha apuka nem sürgette volna őket: "Na, gyerekek, furcsa festő volt ez a Picasso, ismerünk nála sokkal jobbakat is. Elég volt a kultúrábóll Kifelé!" S a félig látottaktól-hallottaktól zavarodott emberpalántákat kivonszolta az épületből. Ez is egy nevelési módszer, kétségtelen. Ám fogalmam sincs, milyen élmény maradhatott meg a gyerekekben ezek után a kiállításról. MELAJ ERZSÉBET 7
