A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-10-14 / 42. szám
HÉT MEGEMLÉKEZÉS Az elismerés jele ÉLETFA-DÍJ TAKÁCS ANDRÁSNAK Dr. Takács András az ötvenes évek elején a Szlovák Állami Népi Együttes hivatásos táncosa volt, majd a Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes művészeti vezetője, koreográfusa. 1956-tól 1960-ig az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes művészeti vezetője és koreográfusa. Évekig szervezője volt a Gombaszögi Országos Népművészeti Fesztiválnak és Kulturális Ünnepélynek. Koreográfiái és néptáncgyűjtő munkásságával a szlovákiai magyar önképző népi táncművészet megalapozója. Eddigi munkásságát az idén augusztus 18-án a Magyar Köztársaság Művelődési és Közoktatási Minisztériuma Életfa-díjjal jutalmazta, amelyet dr. Fodor Gábor, a tárca vezetője adott át. Ebben az évben hárman kaptak ilyen kitüntetést a néphagyomány területén végzett munkájukért. Takács Andráson kívül a Magyarországon élő Bandi Dezső és dr. Varga Gyula Erdélyből. Arról, hogy milyen érzés az Életfa-díj birtokosának lenni, Takács András a következőképpen vall: — Nagyon röviden fogalmazva: ez a díj számomra az elismerést jelenti. Ennek a díjnak az odaítélésénél az ember egész életén keresztül, a magyar kultúra terén kifejtett munkáját veszik figyelembe az egész Kárpátmedence területén. Az én esetemben a néptánc területén végzett munkámat értékelték. — Ön hosszú évek óta járja az országot, részt vesz folklórfesztiválokon, táncházakon. Hogyan látja, a fiatalok érdeklődnek a néphagyomány, a népi kultúra iránt? — Én úgy látom, hogy van érdeklődés a népi hagyományok, a néptánc, a népzene iránt. Az ötvenes—hatvanas években egy-egy népzenei fesztivál tízezres tömegeket vonzott, manapság valamivel kevesebben jönnek el a hasonló rendezvényekre, ám akik eljönnek, azok valóban komoly érdeklődést mutatnak a népi kultúra iránt és a néphagyományokat ápolni kívánják. — A közelmúltban került a könyvesboltokba a Gömöri népi táncok című kötete. Ez sorrendben a harmadik ilyen jellegű kiadvány az 1971-ben megjelent Eredeti magyar népi táncok és a Martin Györggyel közösen szerkesztett, 1981-ben kiadott Mátyusföldi népi táncok után. A legutóbbi kötet kapcsolódik az etőzőekhez, vagy teljesen más? Pódiumon a hatvanas években — A Gömöri népi táncok szerkeszt é s b e n , szemléletben tulajdonképpen a Mátyusföldi népi táncok folytatása. Ebben is az előzőhöz hasonlóan egy terület általánosan ismert motívumait tánctípusként mu- Az egyik szabadtéri rendezvényen tatjuk be. Gömörország, azaz a Rimaszombati és az Iglói járással, valamint Észak-Magyarországgal közrefogott Rozsnyói járásban található palóc terület harminchét községéből közlünk táncokat a következő csoportosításban: női körtáncok, eszközös táncok, verbunk, csárdás és egyéb táncok. A lejegyzések hitelességét a gyűjtés ideje, az adatközlők, a gyűjtők és a lejegyzők neve igazolja. A könyvben megjelent fotók többsége színpadi, szabadtéri szerepléseken készült, tehát a népviseletet is szemléltetjük. A kötet anyaga is bizonyítja: a szlovákiai magyarság tánckincse a magyar néptánckultúra része. Megismerése nem csupán a táncfolklorisztikával foglalkozók, hanem a laikusok számára is érdekes lehet. — Ön nemrég nyugdíjba vonult, de gondolom ez nem jelenti azt, hogy nem is dolgozik... — Azzal, hogy nyugdíjba mentem, sok minden megváltozott. Nem kell rendszeresen bejárnom a munkahelyemre és hasonlók. Természetesen a néptáncgyűjtéssel, azok rendszerezésével, közreadásával nem hagytam fel. Éppen úgy dolgozom ezen a területen, mint azelőtt. Es van még egy kedvtelésem: a kertészkedés. KAMONCZA MÁRTA Fotók: archív NAPIRENDEN A SZÓTÁRAK 1994. augusztus 23—26. között az egri Esterházy Károly Tanárképző Főiskolán rendezték meg a magyar nyelvészek VI. nemzetközi kongresszusát A lexikológia és a lexikográfia elmélete és módszertana címmel. A tanácskozás minden eddiginél nagyobb szabásúra sikeredett, hiszen Dobó István városában tizenhat országból 257 résztvevőt üdvözölhettek a szervezők, a három nap alatt hét szekcióban 183 előadás hangzott el a szókészlet vizsgálatával és a szótárírással kapcsolatos szinte minden problémáról. Szlovákiát a kongresszuson népesnek mondható "küldöttség" (öt személy) képviselte: Csuka Gyula a Szenczi Molnár Albert tiszteletére alapított szenei szótárgyüjteményt mutatta be; Sándor Anna a Zoboralján végzett nyelvjárásgyűjtések szókészleti vonatkozásairól beszélt; Telekiné Nagy Ilona A névadási indítékok változása a földrajzi nevekben címmel tartott előadást; Lanstyák István és Szabómihály Gizella közös előadásának témája pedig a szlovákiai magyar nyelvváltozatok standard és köznyelvi szókincse volt. Az előadások nagy számára és tematikai sokszínűségére való tekintettel most csak egyetlen, a közérdeklődésre méltán számot tartó problémát emelek ki: a kongresszuson több előadás is foglalkozott az új értelmező szótár előkészítésével. Az MTA Nyelvtudományi Intézetében az utóbbi években kezdődtek el az új nagyszótár munkálatai, egyelőre a kiválasztott szövegrészek rögzítése van folyamatban, az anyag számítógépes tárolása azonban már most is lehetőséget nyújt bizonyos szintű feldolgozásra. A számítógépek alkalmazása lehetővé tette, hogy a nagyszótár előkészítésével párhuzamosan az intézetben több kisebb szótár is elkészüljön, pl. az értelmező szótár diákoknak szánt változata, s a szakemberek az értelmező kéziszótár újabb kiadásán is dolgoznak. Ezzel kapcsolatban már többen szorgalmazták (a mostani konferencián Lanstyák István és Szabómihály Gizella), hogy az új kiadásba kerüljenek be a határontúli magyar nemzeti közösségek által használt tipikus szavak és kifejezések is. A magam részéről nagy megelégedéssel nyugtáztam, hogy ezzel a kéréssel a magyarországi illetékes kollégák is egyetértenek, hiszen ilyen szellemben beszélt záróelőadásában Pusztai Ferenc is. Remélem, ezek a tervek minél hamarabb megvalósulnak, s az értelmező kéziszótár már nem csak a magyarországi nyelv szótára lesz, hanem joggal nevezhetjük a magyar nyelv szótárának. SZABÓMIHÁLY GIZELLA 6