A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-10-07 / 41. szám
FIGYELŐ HÉT Anekdota a világ legnagyobb kenyeréről Minden valószínűség szerint Erdélyben sütötték a világ legnagyobb kenyerét, mégpedig 1663-ban, nem azért, mert nagyon gazdagok voltunk, hanem mert szegények és védtelenek, de hát azóta is ilyen ellentmondásokkal teli az életünk. Erről az óriáskenyérről Evlija Cselebi, a nevezetes török utazó számolt be, aki a török sereget kísérve, lelkiismeretesen mindent följegyzett, amit a magyaroklakta földön látott és hallott. Mikor Köprili Ahmed nagyvezér keresztül vonult Erdélyen, megüzente az újonnan választott fejedelemnek, Apafi Mihálynak, hogy jónéven venné, ha vendégül látná őt embereinek barátsága jeléül. Apafinak se teste, se lelke nem kívánta a török cimboraságot. Valósággal belekényszerítették a fejedelmi székbe. Tüzes trón volt az; de igen-igen szerette volna, ha a feje a nyakán marad. így hát azt válaszolta: nagy tisztesség az erdélyiek számára, ha a fényes orcájú padisah főembere, Köprili Ahmed, a rettenthetetlen, győzhetetlen nagyvezér egész seregével elfogadná a szíves meghívást egy, a Küküllő mentén tartandó lakomázásra. — Ha nem akarjuk, hogy a török—tatár sáskahad végigpusztítsa kicsiny országunkat, mosolygósabb felünket kell feléjük fordítanunk. így vélte a fejedelem, s a tanácsurak elégedetten gondolták, igaz, hogy Apafit a szultán ültette a nyakukba, de magunk közül való, neki is az fáj, ami nekünk. Nyomban megkezdődtek az előkészületek. Fejedelmi darabontok vitték a parancsot a székelyekhez, szászokhoz, hogy ennyi meg ennyi ökröt és birkát hajtsanak fel a Küküllő mellé, a megadott helyre. Küldjenek bölléreket, akik levágják, megnyúzzák a jószágot, de ne feledkezzenek meg arról sem, hogy útnak indítsák a legjobb szakácsnékat meg nyársforgató legényeket. Ambrus mester, akit a fejedelem asztalnoka bízott meg a lakoma rendezésével, a Maros menti malmokból hozatta a lisztet, s Enyedről, Vásárhelyről, Kolozsvárról rendelte magához a legderekabb pékeket. — Tegyük össze az eszünket, emberek — nógatta a hasbanvállas pirosképű pékeket —, hogyan süssünk elegendő kenyeret a török sáskahadnak. A pékekről köztudott, hogy vannak olyan okosak, mint a csizmadiák, így hát hamarosan kifundálták a haditervet. A lakoma előtt idejében berendelték a Küküllő menti falvak jobbágynépét. Ezer meg ezer teknőben dagasztották a fehérnépek a kenyértésztát. Mire megkelt a tészta, addigra a férfiak várárok szélességű gödröket ástak, pontosan negyvenet Evlija Cselebi szerint. Ezek aljába tüzet raktak, s mikor már vastag rétegben izott a parázs, az árokba öntötték a kelt tésztát. Tetejébe hamut hintettek, föléje és melléje új tüzeket raktak. Hét órán át sült a kenyér, aztán eltakarították a parazsat, rudakkal kiemelték a kenyereket, az égett héjat lefaragták, egy-egy kenyeret ökrös szekéren vontattak a lakoma színhelyére, s ott kiterített háziszőttes abroszokra borították. Köprili Ahmed előbb lóhátról szemlélte meg a négy méter széles, embermagasságú kenyereket. Magába szívta illatukkal együtt a kondérokban rotyogó birkapaprikás és az ökörsütés ínycsiklandozó szagát. Aztán leugrott a lováról és kegyeskedvén megölelni a fejedelmet, felkaftánozta. Vagyis, kitüntetésként a világ legnagyobb kenyereiért — amint mondta — aranyos kaftánnal ajándékozta meg. A janicsárok, szpáhik nekiláttak a lakomázásnak, s tán még a próféta által szigorúan tiltott boritalba is belekóstoltak, és virágos kedvük támadt, s mikor megszólaltak a török muzsikások, csimpolyások, citerások, cintányérosok, síposok, kedvük kerekedett táncra is. Meg is forgatták a szakácsnékat, csak azt nehezményezték, hogy az előrelátó Ambrus mester csupa vénasszonyt rendelt a sütés-főzéshez; a fiatalját elparancsolta a környékről. A fejedelmi selyemsátor alatt a nagyvezér elégedetten hörbölte a fekete levest, vagyis a kávét: — Nagy kár, Apafi uram, hogy Allah kifürkészhetetlen akaratából pogány kutyának születtél. Ha áttérnél Mohamed próféta egyedül üdvözítő hitére, bizony mondom, sokra vihetnéd. De a barátságomra így is számíthatsz. A fejedelem azt felelte, köszöni alássan az invitálást, de ő már megmarad ősei hitében, és bár a nélkülöző erdélyi nép szája elől kellett megvonni a betevő falatot, mégis örvendezik, hogy kedvére szolgálhatott a fényes orcájú padisah legvitézebb hadvezérének. Ilyen cifra beszéddel, lakomákkal, ajándékokkal kellett a védtelen Erdélynek csitítania, szelídítenie az idegen fenevadat. Hogy mi járt Apafi fejében, azt nem jegyezhette fel Evlija Cselebi, de mi, mai erdélyiek, számos történelmi és személyes tapasztalat birtokában, tudjuk mire gondolhatott. MÉHES GYÖRGY Misztériumjáték-fesztivál Budán VENDEG: A KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ Szeptember derekán a budai vár Kapisztrán téri Magdolna tornya tövében kétnapos misztériumjáték-fesztivált szervezett a magyarországi Vitai Kft. E nyár végi látványosság több tucat kultúrbarát érdeklődőt csalt át a hangulatos helyszínre az egyidőben zajlott Budapesti Nemzetközi Vásárról és a III. Budapesti Nemzetközi Borfesztiválról is. Hogy mi minden került terítékre e rendezvény során? Többek között parádés utcaszínházi felvonulás óriásbábokkal és komédiásokkal, kacagtató bábelőadások, továbbá komolyabb hangvételű színházi produkciók. Életre kelt Vitéz László, Ludas Matyi, János vitéz, Árgyélus királyfi...; sikert akarott a bemutatott "Helység kalapácsa", a "Tetejetlen fa", a "Szép magyar komédia", a "Parasztbiblia", a "Regös"... A magyarországi együttesek (ORT-IKI Bábegyüttes, Hökkentő Vásári Kacagtató Társulat, Vojtina Bábegyüttes, Lopótök Színház, Hattyú Dal Színház, Pályi János Együttese, gyergyószentmiklósi Figurína Stúdió Színház) mellett Szlovákiát, illetve a szlovákiai magyar kultúrát egyedül a Komáromi Jókai Színház képviselte. A társulat a már Komáromban és Vácott is nagy sikert aratott "Mária evangéliuma" című Tolcsvay—Müller—Müller Sziámi-rockoperával mutatkozott be a fesztivál közönségének. Tehát a váci püspöki székesegyház után ismét e csodaszép darab témájához méltó környezetben nyerte el a közönség tetszését az előadás (rendezte: Beke Sándor, főszereplők: László Zsuzsa, Boldoghy Olivér, Derzsi György). A produkciók sorát káprázatos tűzijáték zárta le. Kép és szöveg: Miskó I. 13
