A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-10-07 / 41. szám
HÉT ÉLŐ MÚLT MAGYAR ELEMI ISKOLÁK az első Csehszlovák Köztársaságban A Csehszlovák Köztársaság iskolarendszerében fontos helyet foglaltak el a nemzeti iskolák (národné školy), amelyek körébe — más országokétól eltérően — az óvodák, a népiskolák (elemi iskolák), a foglalkoztató stb. iskolák mellett a polgári iskolák is beletartoztak. Fenntartójukat illetőleg is tarka volt a kép, mert az állami iskolák mellett voltak községi, felekezeti, magán stb. iskolák. Szlovákia — eltérően Csehországtól — évszázadokon keresztül Magyarországhoz tartozott, ami kulturális életében, iskolarendszerében is megnyilvánult. A nemzeti iskolák megszervezése Szlovensfkón az új állam létrejötte után az első világháború előtti magyar iskolatörvényeken alapult, amelyek többsége — kisebb-nagyobb módosításokkal — a 11/1918 sz. törvény alapján érvényben maradt. A köztársaság határainak véglegesítése után azonnal hozzáfogtak a határ menti nemzetiségi területeken működő nemzeti kisebbségi iskolák felszámolásához, illetve "csehszlovák" tannyelvű állami elemi (nemzeti) iskolák létesítéséhez. A csehszlovák kisebbségi iskolák nem téveszthetők össze a nemzeti kisebbségi iskolákkal! 1919-ben a csehszlovák nemzetgyűlés törvényt fogadott el a nemzeti iskolákról (189/1919. sz.tc.), amely többek között meghatározza, hogy hol lehet nemzeti iskolát létesíteni, hány gyermekre van ehhez szükség, milyen legyen az iskola tanítási nyelve stb. A korabeli szlovenszkói magyar lapokban sok olyan írás található, amely arról szól, hogy az iskolaügyi hatóságok, a Szlovák Liga (Slovenská liga) hathatós támogatásával hogyan játszották ki a törvény 1. paragrafusát, amely kimondja, hogy a megszervezésre kerülő nemzeti iskola tanítási nyelvének meg kell egyeznie a gyermekek anyanyelvével. "Sok olyan községben, amelyben ugyan jelentős magyar kisebbség található, egyáltalán nincs magyar iskola" — írják az újságok. Azt is megemlítik, hogy 132 olyan község, település van Szlovenszkón, ahol van negyven magyar tanköteles gyermek, és mégsincs magyar iskola. Viszont túl sok, 162 azoknak a csehszlovák iskoláknak a száma, amelyeket olyan magyar községekben létesítettek, ahol a csehszlovák lakosság száma elenyésző volt! — olvasható a lapokban. Ezt akkoriban azzal indokolták meg, hogy "vissza kell szlovákosítani az elmagyarosított részeket". A szlovákoknak magyar vidékekre való telepítésével, a színtiszta magyar vidékeken szlovák iskolák alapításával sikerült fellazítani az összefüggő nemzetiségi területeket. Ahol nem sikerült a magyar iskolát megszüntetni, ott továbbra is meghagyták az egyház gondozásában. A felekezeti magyar iskolák nem voltak úgy felszerelve, ellátva, mint az állami szlovák iskolák. Az iskolafenntartó egyházak nem rendelkeztek elegendő anyagiakkal, ami megmutatkozott az iskolák ellátottságán. "Legyenek iskoláink mind külsőleg, mind belsőleg korunk kívánalmainak megfelelőek. Iskolaépületeink legkevésbé sem reprezentálják azt a minden másoknak felette álló érdeket, melynek szolgálatára hivatva volnának... Rendszerint alacsony, kis ablakú, poros levegőjű szobácskákkal, ún. iskolatermekkel találkozunk, melyek mind az ósdiság bélyegét viselik magukon s mint egy-egy szomorú, szemrehányó kérdőjel merednek elénk a haladó, a tökéletesedés felé szinte rohanó XX. század közepette. Hát még ha figyelembe vesszük a növendékek számát. Összefoglalva, egymás hegyén-hátán ülve lesik, várják tanítójuk ajkáról a tudomány áldását" — olvasható a korabeli magyar folyóiratokban. A szlovenszkói magyar elemi iskolák 2/3-a felekezeti volt. A magyar tanítók 70 százaléka egyházi iskolában működött, Ruszinszkón még több. A felekezeti iskolák nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a szlovákiai magyarság két évtizeden keresztül megőrizte nyelvét, hitét, magyarságtudatát. A kis falusi iskolák "kultúrközpontok" voltak. A kultúrház szerepét töltötték be. A tanító valóban a falu "lámpása" volt. Ma már nehezen tudja elképzelni az ember, hogy a két világháború közötti időszakban a falusi magyar tanító hogyan tudott olyan sok mindenre időt szakítani, hogyan tudott az elvárásoknak megfelelni. Abban az időben a legtöbb magyar elemi iskola osztatlan volt. A falusi tanító sokszor 50—60 tanulóval foglalkozott. A tanítás után még volt ereje és ideje könyvtárat, színjátszó csoportot, dalárdát vezetni, fogyasztási vagy hitelszövetkezetben körmölni, és ellátni sokszor a kántori teendőket is. Az iskolaügyi hatóságoknak a tanítási nyelv megváltoztatására, új szlovák iskolák építésére irányuló erőfeszítése eredményes volt. A köztársaság fennállásának első tíz évében, vagyis 1918-tól 1928-ig az elemi iskolák mintegy 75 százalékában változik meg a tanítási nyelv. Ezenkívül megnyitottak 275 szlovák elemi iskolát. Annak ellenére, hogy a csehszlovák kormány komoly erőfeszítéseket tett a szlovák iskolahálózat kiépítésére, a két országrész oktatásügye közötti különbségeket nem tudták megszüntetni. Csak egyetlenegy példa, adat a különbségek szemléltetésére: a történelmi országrészekben egy elemi iskolai osztályra 37—38 tanuló esett, Szlovenszkón 52—53. A csehszlovák iskolarendszer egységesítését kívánta elősegíteni az 1922-ben elfogadott, ún. "kis iskolatörvény", amely Szlovenszkón is kötelezővé tette a 8 évig tartó iskolalátogatást, fokozatosan az 1927/28-as iskolai évtől. A korabeli magyar szaklapokban közölt írásokból kitűnik, hogy a magyar elemi iskolai tanítók túlnyomó többsége — annak ellenére, hogy számukra újabb megterhelést jelentett — helyesléssel fogadta az említett törvényt. 14 ILLUSZTRÁCIÓS FELVÉTEL: PRIKLER LÁSZLÓ
