A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-10-07 / 41. szám
HÉT Változások Tornócon Tornóc területe már a római kor előtt is lakott volt, igaz ugyan, hogy az első írásos emlék a ma kétezer-négyszáz lelket számláló településről 1113-ból származik. Ekkor a falut Durmuznak hívták. Egy időben itt volt a Vágsellyei járás székhelye, a főszolgabírói hivatal, valamint a járásbíróság. Mindez azt bizonyítja, hogy a község valamikor komoly szerepet játszott a régió életében. Ez ma sincs másképp. Rábek Gyula mérnök, Tornóc fiatal polgármestere nem kis büszkeséggel mondja, hogy a környékbeli falvak polgármesteri hivatalában dolgozók hozzájuk járnak a számítógép kezelésének csínját-bínját megtanulni. — Amikor a polgármesteri hivatalba kerültem, egyik célkitűzésem az volt, hogy a hivatalt számítógépekkel szereljük fel — emlékezik vissza a polgármester. — Mivel az eredeti szakmám éppen a számítógépekkel függ össze, nem okozott különösebb gondot ezek beszerelése. Rábek Gyula függetlenként indult a pótválasztásokon 1992-ben. A falu polgárai bizalmat szavaztak neki. Nem ígért sokat, de amire ígéretet tett, azt teljesítette is. — Az elmúlt két és fél év alatt két utcát gázosítottunk, bevezettük a vizet a futballpályára, felépítettük a teniszpályát, parkosítottunk, rendbe raktuk a Tornóchoz tartozó Felső-Jattóban lévő temetőt. Mind az óvodába, mind az iskolába bevezettettük a földgázt. Elkezdtünk egy nagy munkát: a falu csatornahálózatának kiépítését. A munkálatokra ötmillió korona hitelt vettünk fel, s a hálózat mintegy kétharmada már elkészült. — Tornác polgármesterének jelenleg mi okozza a legnagyobb fejtörést? — A környezetszennyezés okozza a legnagyobb problémát a faluban. A községet szeméttelepek veszik körül. Közel van a OTT JÁRTUNK A tornóci manifesztáció emlékműve Levelek — hozzám Rábek Gyula mérnök, Tornóc polgármestere vágsellyei Duslo és a szeredi alumíniumkohó is. Igaz a Duslo fizet az államnak a környezetszennyezésért, ám a pénzt nem azok kapják meg, akiket a szennyezés a legjobban érint. A falunkban főleg az idősebbek körében viszonylag magas a rákos megbetegedések száma. Az egészségügyi központban a közelmúltban szereltek fel egy inhaláló berendezést a gyerekek részére. —A munkanélküliség, a bűnözés terjedése nem jelent gondot a faluban? — Az utóbbi nem okoz különösebb gondokat. A munkanélküliségről sajnos, nem mondhatjuk el ugyanezt. Jelenleg körülbelül kétszázra tehető a faluban élő munkanélküliek száma. A közelmúltban sikerült húsznak munkát biztosítani. Ők közszolgálati munkát végeznek. A faluban a legtöbb munkalehetőséget az állami gazdaság adta. Ott valamikor hatszáz ember dolgozott, ma csak kétszáznyolcvan, s félő, ha ez a létszám csökken, akkor a faluban élő munkanélküliek száma növekszik majd. — A község lakóinak harminc százaléka magyar nemzetiségű, a faluban viszont csak szlovák tanítási nyelvű iskola működik.-i- Ez így van. A hetvenes években működött itt egy 1—4. osztályos magyar iskola, de később az érdektelenség miatt megszűnt. Jelenleg a magyar gyerekek vagy Vágsellyére járnak, vagy a szlovák tanítási nyelvű iskolát látogatják itt, a faluban. — Milyen a község kulturális élete? — Annak ellenére, hogy a településen nincsen magyar tanítási nyelvű iskola, a Csemadok viszonylag jól működik. Ezenkívül a helyi művelődési házban hetente videonapot rendeznek a legkisebbek számára, a fiataloknak meg szinte minden hétvégén diszkót szerveznek. A művelődési otthonban 2 különböző jellegű tanfolyamokat is látogatni hatnak a falu polgárai. IHi 3 — Végezetül hadd kérdezzem meg: kíván Ľ indulni az idei önkormányzati választásokon? < — Igen. Ugyanis a megkezdett munkát, ž mivel én kezdtem el, én is szeretném ^ befejezni. * [2 — Köszönöm a beszélgetést. S KAMONCZA MÁRTA Ilonka nénitől, a kedves gömöri asszonytól, Zádorból, gyakorta kapok levelet. A Garant mentén nőtt fel, de ismeri a zoboraljai szokásokat, néphagyományokat is, hiszen ott volt éveken át tanító néni. Amikor a kurtaszoknyás falvakról írtam, nyomban felrótta tévedésemet, és most sürget, mikor térek vissza a kurtaszoknyásokhoz. A kurtaszoknyásokról azért nem írtam, mert megtette azt helyettem is kedves kolleginám Kamoncza Márta, lapunk A Hét 26. számában terjedelmesen, szép képekkel illusztrálva, beszámolt a kéméndi kurtaszoknyás találkozóról. Igyhát nem tartottam szükségesnek, hogy erőinket egyazon témakörre összpontosítsuk. Ilonka néni azonban szeptember elején írt levelében másban is ludasnak talált. Idézem levelének néhány sorát: "A Hét 35. számában olvasom "A nyitrai várban" című cikket, és igen sérti a szemem "Veresmarti Mihály". Én tanultam, mindig is Vörösmarty Mihály volt. Maga ne keresztelje át 1994-ben. Szóval, látszik, hogy nem járt magyar iskolába." Válaszomat mindjárt a levél utolsó mondatánál kezdem, vagyis nincs a családomban olyan, még a közeli barátaim között sem, aki ne "magyar" iskolába járt volna. Igaz, a jogfosztottság idején én is, mint sok más magyar gyerek "szlovák" iskolában kezdtem a tanulást — a fiatalabbak kedvéért szeretném hangsúlyozni —, de csak azért, mert akkor más lehetőség nem volt. Miután megnyíltak a magyar iskolák, úgy 1950 szeptemberétől szüleim nyomban a magyarba írattak, és attól kezdve csak magyarba jártam: Párkányban, Pozsonyban, s mint mondani szokás, néha az iskola "mellé" járás is a magyar iskola mellé járás volt. Mindezeket nem dicsőség gyanánt sorolom fel, csupán azért teszem szóvá, hogy akkortájt az volt a természetes, ha a magyar gyerek magyar iskolába járt. Nem származott hátránya belőle szülőjének a munkahelyén és neki sem a magasabb fokú felvételiknél. Ami Vörösmarty Mihályt illeti, dehogyis áll szándékomban átkeresztelni koszorús és nagy költőnket, akiről mondani szoktam, hogy az ő köntöséből bújt elő a tizenkilencedik század költészete, sőt a huszadik századé is bizonyos értelemben. Am nagyon kérem Ilonka nénémet, hogy vegye kézbe újra lapunk 35. számát, és olvassa el figyelmesen rövidke jegyzetemet. Mindjárt az évszám is elárulja: Veresmarti Mihály (1572—1645), nem azonos Vörösmarty Mihály költővel, hanem a pozsonyi kanonokról, hitíróról van szó, aki 38 éves korában a református vallásról — Pázmány Péter érdemeként — áttért a katolikus vallásra... Erről ennyit, és bízom benne, hogy megértettük egymást. Őszinte örömömre szolgál, hogy olvassa lapunkat és figyeli soraimat. (motesiky) 12
