A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-10-07 / 41. szám
HÍRMONDÓ HÉT A LAPTERJESZTÉSRŐL Szeptember elején a páti fürdőben, gyönyörű környezetben ülésezett a Csemadok csúcsszerve. A választmányi ülés azon fázisában, amikor a Hont Kiadó két lapjáról, a Tábortűzről és az A Hét kulturális hetilapról esett szó, jelen voltak a Csemadok OV titkárai és elnökei is. Örömmel hallgattam Tóth Elemérnek, a Tábortűz ifjúsági gyermeklapunk főszerkesztőjének a beszámolóját, aki arról tájékoztatott, hogy csaknem tizenkétezer az előfizetők száma és a lapot olvassák Dél-Szlovákia majdnem minden iskolájában. Nagyon jók a kapcsolatok az alapiskolákkal, általában az iskolaév végén már tudják, hogy mennyien veszik meg majd a lapot egy-egy iskolában. Lapunk, az A Hét főszerkesztője kissé visszafogottabb volt. Tény, hogy az utóbbi három esztendőben megcsappant a példányszám. Számos oka lehet ennek, de az is tény, hogy sok magyar kezében is — utazás közben, buszon vagy vonaton — szlovák folyóiratokat látunk. Talán nem jut el az olvasókhoz lapunk? De addig, amíg mindezekről nem győződtünk meg és nincsenek számadataink, nagyon nehéz beszélni, esetleg érvelni. Jártomban-keltemben meggyőződtem róla, hogy Kassán a legforgalmasabb helyeken sem kapható A Hét. Sok helyen a falvainkban sem árulják és a legtöbb helyen azzal érvelnek, hogy még az a kevés négy-öt darab sem fogy el, amit rendelnek. Szeptember elején Nagycétényben jártam és a postán megtudtam, hogy néha bizony — ebben a majd kétezer magyart számláló községben is — viszszamaradnak példányok. A nagycétónyi postához tartozó Nyitracsehiben is csak öten járatják a lapot, három-négy esztendővel ezelőtt 45-en olvasták... Ám a Galántai járásban sem lehet virágosabb a helyzet, noha egyetlen községről nem lehet ítélkezni. Tornócon járva, a városiasodni akaró falu egyetlen standján A Hót egyetlen példányát árulják. A postán arról tájékoztattak, hogy sajnos Tornócon nincs magyar iskola, a fiatalok nem tudnak magyarul olvasni. Nem tudnak, vagy nem akarnak? Visszakanyarodván a Csemadok választmányának tanácskozásához, akadtak javaslatok, amelykből kiemelném dr. Szabó Rezső gondolatát, aki elmondta, hogy egykoron a költő Gyurcsó István volt a lapterjesztéssel megbízott személy, aki járta a falvakat és minden alkalmat megragadott, hogy a lapot terjessze. Munkája nemcsak abból állt, hogy a lapot terjessze, hanem egy-egy útjáról visszatérve, tájékoztatta a szerkesztőséget, hogy miről szeretnének olvasni az emberek és miről írjanak a szerkesztők. Nyilván hasonló együttműködés és terjesztési módszer is hozzájárult a lap olvasottságához, példányszáma növekedéséhez. Csakhogy felötlik az olvasóban is, hol találni manapság Gyurcsó Istvánhoz hasonló önfeláldozó lapterjesztőt, és hol vannak azok az olvasók: értelmiségiek, orvosok, papok, mérnökök, pedagógusok és kétkezi munkások, akik olvassák és egyben elmondanák, hogy miről szeretnének olvasni? Végeredményben az A Hétét továbbra is írni, szerkeszteni kell és megtalálni az Tornócon Blšťák Michal árulja az újságot utat az olvasóhoz. Manapság a lapterjesztés sem lebecsülendő feladat, hiszen a piacból élnek a vállalkozók és az emberek. NIOTESIKY ÁRPÁD PÉLDAKÉPÜK: GIDRÓ BONIFÁC Matematikai és fizikai napok Komáromban Szeptember elején másodízben rendezték meg a Gidró Bonifác Matematikai és Fizikai Napokat a komáromi Selye János Gimnáziumban, a helybeli Ipari Szakközépiskola és a Pozsonyi Módszertani Központ közreműködésével. E hagyományteremtő rendezvény névadója, Gidró Bonifác négy évtizeden át volt a Komáromi Szent Benedek Rendi Gimnázium kiváló matematika—fizika szakos tanára, csaknem két évtizedig pedig e híres intézmény igazgatója. A századfordulón és a két világháború között megjelent sajtótermékek is bizonyítják, hogy Gidró nemcsak tehetséges tanítványait szerepeltette sikeresen a korabeli versenyeken, pályázatokon, hanem az itteni magyar társadalmi-kulturális élet egyik lelkes szervezője — vezéregyénisége is volt. Szorgos építő munkásságának elismeréseképpen az akkori kormány tanügyi főtanácsossá, rendje tihanyi apáttá nevezte ki, szeretett városa pedig díszpolgárává választotta. E jeles egyéniségtől 1938. december 8-án vett végső búcsút számtalan tisztelője, hajdani kollégája és növendéke. Példaértékű tevékenységének jelentőségét tudatosítva róla nevezték el a tavaly először megszervezett matematikai és fizikai napokat, amely összejövetel valójában egy csaknem száz évvel ezelőtti kezdeményezés folytatása. Mint azt az egyik főszervezőtől, OLÁH GYÖRGY tanártól (Ipari Középiskola) megtudtam, főleg a régió és a Dunaszerdahelyi járás matematika és fizika szakos pedagógusai (idén kb. harmincán) azzal a szándékkal találkoztak a Duna-parti városban, hogy új ismeretekkel, ötletekkel gyarapodva kezdhessék el az idei tanévet. Sajnos, az alap- és középiskolák igazgatói csak kevés esetben ösztönzik kollégáikat e szakmai napokon való részvételre, ennek "köszönhetően" a tavalyi hetven fő körüli létszám csökkent — még mindig csak kevés vérbeli pedagógus hallgatta végig az érdekes, tanulságos előadás-sorozatot, illetve kapcsolódott be a vitába és a gyakorlatok megoldásába. Mivel tavaly több anyagi eszköz állt a szervezők rendelkezésére, ezért három napig tanácskozhattak a matematika- és fizikaoktatás helyzetéről, a szlovákiai és magyarországi tapasztalatokról. Az idei, két napig tartó sűrített programban BÖDÖK ZSIGMOND (Komárom) a csillagászat legújabb érdekességeiről, SCHARNITZKY VIKTOR (Budapest) a matematikai egyetemi felvételi feladatokról, VANCSÓ ÖDÖN (Budapest) a statisztika oktatásáról az általános és középiskolában, KESZEGH ISTVÁN (Komárom) a versenyekre és a felvételire való felkészülésről, SZABÓ ENDRE (Komárom) a fizikai olimpiai feladatok megoldásáról, RADNAI GYULA (Budapest) a fizika történetéről, GNÄDIG PÉTER (Budapest) pedig a tehetséggondozás fontosságáról és a magyar olimpiai csapat felkészítéséről számolt be az érdeklődőknek. Az előadásokat szakmai beszélgetések és kísérletek sora, továbbá kultúrműsor követte. Remélhetőleg a következő években egyre gyarapodik azon pedagógusok száma, akik — példát véve Gidró Bonifác szakmai nagyságáról és magyarságtudatáról — önként kívánják gyarapítani tudásukat, bővíteni baráti-szakmai ismeretségeiket. Önmaguk és tanítványaik érdekében! MISKÓ I. 9
