A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-10-07 / 41. szám
HÉTVÁNDORLÁSOK UT A PIRAMISOK FELE Larnaka, őskori nevén Kition, Ciprus-sziget délkeleti partján fekszik. Kis tengeri és nagy légi kikötője van. A part mentén egymást érik a szállodák, amelyek tele vannak bábeli nyelvet beszélő fürdővendégekkel. A közös nyelv az angol, nélküle nehéz boldogulni. A görögön kívül — amely a sziget nyelve — láttam német és orosz feliratot is, de ez igen ritka. A Beau Rivage (szép tengerpart) szállodánkban meglepően sok az orosz vendég. Pénzük is lehet bőven, mert állandóan vásárolnak. Egyik kirándulásunk célja Egyiptom. Légkondicionált autóbusszal a délebbre fekvő Limassolba utazunk, hogy ott hajóra szállva reggelre Port Saidba jussunk. A Princesa Marissá nagy hajó, a vacsora, a reggeli kitűnő. A fedélzeten sok új ismeretség kötődhet, játókszalonjában rulett, biliárd, játékautomaták. Szerencsére mi nem veszíthetünk, mert nincs mit. Mi azért jöttünk, hogy lássunk, tapasztaljunk, gyönyörködjünk. A reggel már Port Saidban talál bennünket. Az útlevélvizsgálat után egy hosszú ppntonhídon kell eljutnunk a szárazföldre. Ám ez nem megy könnyen, mert a keskeny úton jobbról-balról árusok kínálják — szinte lerázhatatlanul — a portékájukat. Végre elérjük kijelölt buszunkat, s elindulunk Kairó felé. Kijutva, a városból, utunk a sivatagon át vezet. Átjutunk a Szuezi-csatornán, rátérünk a sivatagi országútra. Nem így képzeltem el. Azt hittem, hogy ez egy homokból kiemelkedő széles sztráda. Csalódottan tapasztaltam, hogy csak két autóbusz fér el rajta. A betonnal egy magasságban már terpeszkedik is a sivatag, s csak néhol emelkedik ki belőle egy-egy homokbucka. Az utat magas datolyapálmák meg hirdetőtáblák teszik változatossá, amelyek a japán autókat kínálják. Körülbelül 150 km megtétele után elérjük Kairó külvárosát. Buszunk megáll, mert utasvizsgálat következik. Nem veszélytelen az út. Fegyveres katonaőrség ellenőrzi kilétünket, s csak engedélyükkel folytathatjuk utunkat. Végre elénk tárul a városóriás. Átjutunk a széles Níluson. Hatalmas felhőkarcolók mellett apróbb házak, a bulvárokon kívül az utcák girbegurbák. A járdák felváltva aszfaltozottak, homokos rész szakítja meg őket. A városból kifelé menet vezetőnk egy vályogból készült holt városra mutat, ahol senki sem lakik. Lassan közeledünk célunk felé: a piramisokhoz. Valamikor a piramisok távolabb voltak a várostól. Mivel azonban a város délebbre terjeszkedett, a távolság egyre szűkült. Szinte melibevág a váratlan látomás: a piramisok. Olyan érzés ez, mint mikor Poprádon kiszállunk a vonatból, és elénk tárul a Magas-Tátra. Akik akarnak, kiszállhatnak, tevéken folytathatják útjukat. Mi megyünk tovább a piramis aljához. Kiszállunk. Ez a Cheopsz. Odébb további piramisok sorakoznak. Belépőjegyünkkel bejutunk a szűk labirintuson át a gúla gyomrába (olyan alacsony, hogy lehajolva is beverem a fejem a kőbe). Elénk tárul egy kb. 5x4x3 m3-es terem, ahol egy üres szarkofágot látni egy félretolt márványlappal. Semmi látnivaló, pedig ebben a hőségben (40 °C) többet érdemelnénk. Mindegy, gyerünk vissza a napra! Fényképezünk. Meglátjuk a rejtelmes Szfinkszet is, majd utunkat folytatjuk vissza a városba, hogy megnézzük a világhírű régiségi múzeumot. Impozáns épület. Bent vezetőnk bemutatja Tutenkamen fáraó hagyatékát. Arany a fáraó trónusa, a feleségéé, a fiáé. Az arany sok helyütt díszítve van féldrágakővel. Aranylemezekből van fonva a heverő is. Ott látható az a fahajó is, amelyen a fáraó lelke átúszott a másvilágba. Csupa évezredes régiség, tanúja az akkori kultúrának. Szédelegve jövünk ki, s tovább megyünk egy ékszerkereskedésbe, ahol bemutatják, hogyan készítették 5000 évvel ezelőtt a papirost. Sásból hasítottak vékony lemezeket, azokat összerakták, a bennük levő kevés cukortól összetapadtak, s egy nehéz prés alatt papirossá alakultak. Ezekre írtak, festettek. Ilyen művészi képekkel voltak teleaggatva a falak. Előkerültek a pénztárcák, s ki-ki vehetett magának valamilyen emléket. Emlékekkel telve, vissza-visszatekintve hagytuk el Kairót, majd Port Saidnál behajózva reggelre Limassolba értünk. Onnan buszunk Larnakába, a szállodához szállított bennünket, ahol kipihenhettük fáradalmainkat. SZABÓ ZOLTÁN BASZK GÉNEK Az Észak-Spanyolországban és Délnyugat- Franciaországban élő baszkok Európa legelszigeteltebb népcsoportja. A baszkok körülbelül 18 000 évvel ezelőtt különültek el, illetőleg ennyi ideje tekinthetők különálló populációnak. Nyelvük egyedülálló, nem hasonlít egyetlen ma beszélt más nyelvhez sem. Genetikailag is elkülönülnek más népektől: sokkal több közöttük az Rh-negatív vércsoportú ember, ugyanakkor a B-vércsoport szinte teljesen hiányzik. Sok egyéb gén gyakorisága is más a baszkoknál, mint a többi európai népnél. A régészeti leletek tanúsága szerint 20 500 és 16 000 évvel ezelőtt a baszkok lélekszáma hirtelen megnőtt, azután többé-kevésbé állandó maradt. Nehezen fogadták el a mást, az újat, s nyilván ennek köszönhetik, hogy egészen napjainkig szinte érintetlenül maradtak fenn. A genetikusok szerint ez is igazolja, hogy a kultúra (beleértve a nyelvet is) fontos szerepet játszott a genetikai jellemzők fennmaradásában. 6
