A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-10-07 / 41. szám
INTERJÚ Imádom a gyermekeket... Vác népe önfeledt, boldog mámorban ünnepelt azon a bizonyos szombaton — afféle Világi vigalommal. A modern világ stilizált provincionalizmusa tömör egységben volt jelen (sörsátor, ökörsütés) az utóbbi időben nemigen látott Papp János színművész vezetésével egy pompás lovasjáték-sorozat formájában. Mindezek fénypontja azonban a Komáromi Jókai Színház vendégjátékában maguk a szerzők, a Tolcsvay—Müller páros által is a váci Konstantin térre álmodott Mária evangéliuma előadás volt. A város még egy káprázatos tűzijátékkal is megtoldotta az előadást, amely mintegy folytatása lett a rockopera záróképének, Jézus és Mária megdicsőülésének. A hatalmas érdeklődés a rendezőket is meglepte, rengetegen állták végig az előadást. A túlfűtött hangulatban nem volt nehéz diktafonközeibe csábítanom hazai színjátszásunk egyik legszebb képviselőjét, Mák Ildikót. — Nyáron kevesebbet játszottak, mire fordította az idejét? — Bár nem sok, de a szabadidőben is van néhány felkérésem szereplésre. Ha meg otthon vagyok, akkor a 13 éves fiam köré gyűjtöm a bátyám gyerekeit, és szinte mást se csinálok, csak főzök. Imádom a gyerekeket, de ha hosszabb időre hazamegyek anyukámhoz, ott nem folytatom a főzést, mert ott én vagyok a "gyerek". — Hol van a mama kondérja? — Most Füleken, bár Rozsnyón születtem, ahonnan 1973-ban indultam el, és nem mondhatom, hogy a mama vagy a papa legnagyobb örömére. Egy komáromi beugrás után Beke Sándor hívására Kassára kerültem, ahol a kapott főszerep egy életre meghatározta további sorsomat. Tamási Áron Vitéz lélek című darabjának Boróka szerepében debütáltam, aztán mikor Komáromba kerültem, már bizalommal fogadtak. — Lelki kondíciója mellett szemmel láthatóan a testit sem hanyagolta el. Sport? — Asztaliteniszeztem, és a Csehszlovákiai Országos Bajnokságon a hetedik helyig vittem. — Most is remekül tartja magát, fiatalabb korában nagyon hajtottak Önre a fiúk? — A kilóimmal mindig volt némi gondom. Sohase voltam cingár, viszont mivel bátyáim vannak, állandó fiúbarátaim is voltak. — Én nem órájuk gondoltam elsősorban... — Tudom, de csak később derült ki, ki mindenki volt belém szerelmes. Egyszer egy újságírónak azt mondtam, hogy májusban mindig szerelmes vagyok. Ezt követően rengetegen megállítottak a városban, hogy igaz-e? Azóta nem mondok ilyesmit. — Ha jól tudom, a művésznő férje tanár. Egyébként mi jobb, ha a társ "civil", vagy ha szakmabeli? — A szakmai társat nekem a kollégák jelentik, akik nyíltan megmondják a hibáimat, és átsegítenek a szakmai gondokon. Otthon teljesen ki tudok kapcsolódni, és civillé válók magam is. —Akarva-akaratlanul minden színész beskatulyázódik egy idő után. Ön milyen szerepeket rakna,szívesen "katonaládájába"? X RÉGI ÍRÓK, RÉGI ADOMÁK 1848. március idusának zűrzavarában vetődött fel, hogy ki kell szabadítani budai börtönéből Táncsics Mihályt, a nagy demokratát és radikálist. Az ifjak föl is vonultak Budára, és vállukon hozták ki börtönéből Táncsicsot. De rövidesen meg is gyűlt vele a bajuk. Az egyik gyűlésen ugyanis szóba került az egymás közötti megszólítás kérdése, hiszen a forradalmi ifjúság mégsem urazhatta egymást. Megegyeztek a polgártárs megszólításban, mert ez járta a francia forradalom alatt is. Táncsis azonban túl polgári ízűnek, azaz langyosnak találta e megszólítást, és nagy hangon javasolta: szólítsák egymást "kend"-nek. Az ifjaknak azonban sehogy sem tetszett a "kend", nagyon póriasnak, parasztosnak találták. Igyekeztek hát meggyőzni Táncsics Mihályt az ellenkezőjéről. A radikiális népfi azonban megmakacsolta magát, s jottányit sem engedett javaslatából. Jókai végül megunta a huzavonát, s ráröffent Táncsicsra: "Hallja-e, kend, Táncsics Mihály. Kend nekem ugyan Kend, ám én Kendnek soha nem leszek Kend!" A forradalmi ifjak jóízű kacagásra fakadtak, meg is bukott Táncsics javaslata. A Hanván élő Tompa Mihály kocsisát Péternek hívták becsületes nevén, ám a gazdája következetesen Aesopusnak szólította. Az ógörög meseíró neve azért ragadt rá, mert hetet-havat összehordott s úgy hazudozott, mintha iskolában tanulta volna. Tompa Mihály is sokszor megjárta vele, mert kocsisa gyakran félrevezette. Egy ízben annyira felbosszantotta a lobbanékony és nagy erejű költőt, hogy dühében megragadta kocsisát, s mint a pelyhet, a levegőbe emelte. A talaját vesztett ember ijedten rúgkapálózott a költő vasmarkában, s könyörgött, hogy ne üsse meg a gazdája. — Dehogy ütlek én meg, Péter! Erre sohasem vetemednék. Inkább te üsd meg magadat! — kiáltotta Tompa, s a kocsist a földre huppantotta. Lisznyai Damó Kálmánt ma már csak az irodalomtörténészek, filológusok ismerik, pedig valaha ünnepelt költő volt, Petőfi is barátságába fogadta. Különösen a Petőfi halálát követő években örvendett nagy népszerűségnek, mikor faluról falura, városról városra járva, pörge, árvalányhajas kalpagban és palóc népviselet-HÉT — A naivakorból hál' istennek kinőttem. Jól megírt szerepeket szeretnék kapni, és arra vágyom, hogy aki rám osztja, az egyszersmind engem akarjon benne megformázni. Eddig háromszor kínáltak máshol olyan szerepeket, amelyekért érdemes volt "kiruccanni”, de mindenképpen ennél a színháznál szeretnék maradni. BEKE ISTVÁN ben szavalta el a közönség előtt hazafias verseit. A nép Petőfi eszméinek és költészetének folytatóját látta benne s mindenütt méltó ovációval fogadta. Mint tudjuk, Lisznyai Petőfinek még a nyomába sem léphetett, s ezt akkor is tudta mindenki, aki egy kicsit is értett az irodalomhoz. Lisznyai sok bolondságot összehordott verseiben palóc népköltői minőségében. Egyes produktumai emlékeztetnek sok mai szürrealista felfogására. Biográfusa sok fura verssort jegyzetelt ki műveiből. Például: Szin szin szin/ cin cin cin/ Intyim pinty/ Lityim binty/ Dümmögés mümmögés/ Kígyó szisz/ békát visz/ Lityi lütty/ kígyó fütty... Persze írt ő ennél "különbeket" is. A korabeli írók nagy része mosolygott rajta, s paródiákban fejezte ki nemtetszését. Arany János hagyatéka között is találtak egy Lisznyaihoz szóló humoros verset, amelyben kifigurázza a balgatag költőt: Hej Kálmán,/ Igazán/ Megvallván,/ Bolondok/ E hangok,/ Melyeket/ A rekedt/ Trombita/ Sipíta./ Mit ér ez?/ Ki érez/ Hipp-huppot?/ Csipp-csuppot? Gyerekes/ Szó repes/ Ajkidon/ Kálmusom. Arany paródiája, amely csak halála után jelent meg, sok emberben megbotránkozást keltett, másoknál mosolyt fakasztott. Máig kuriózumként tartják számon. A szerkesztőségek sokáig ezzel a kísérőszöveggel adták vissza a rossz verseket: — Ez csak "lityi lütty, kígyó fütty!"-Des-7
