A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-09-30 / 40. szám
MINERVA ___________ Jeles tudománytörténeti évforduló: ___________ 450 éve jelent meg Mattioli füvészkönyve A reneszánsz nem csak a művészetek terén jelenti az antik témákhoz, mintákhoz való visszatérést. A reneszánsz tudomány is újra felfedezi az ókori görögöket, igyekszik azonban nem szolgai módon, hanem az új tapasztalatok, felismerések birtokában, azokkal konfrontálva hasznosítani a több mint másfélezer éves ismereteket. A16. század kezdetéig az orvosok által leginkább használt növényi eredetű gyógyszerek terén a legnagyobb tekintély az első században élt görög Dioszkoridész volt. Főművében, a Peri hylész aitrikész (A gyógyító anyagok-ról) című ötrészes könyvében összefoglalta mindazon ismereteket, melyeket az ókori orvosok a növények, állati anyagok és ásványok gyógyhatásairól tudtak. A mű természetesen csak kéziratban létezett, melyet a századok során ismételten átírtak, kibővítettek — például a mérgekről szóló fejezettel. Nyomtatásban először Velencében jelent meg 1478-ban, latinul, majd később Párizsban görögül is. E kiadások nyomán Dioszkoridész klasszikus munkája újra hozzáférhetőbbé vált és a reneszánsz kori orvosok egyik alapkönyvévé lépett elő. A 16. század elején azonban, melyet a tudománytörténet az újkori botanika kialakulása korának tekint, párhuzamosan az újabb növények megismerésével — gondoljunk csak az Újvilágból, Amerikából behozott új növényekre —, egyre nehezebb Dioszkoridész eredeti szövegéhez igazodni. Az első latin fordítások ugyanis inkább csak a szöveghűségre s nem az antik tudásanyag kritikus értékelésére törekedtek. Ez utóbbira — több más kortársa közül — a legsikeresebben egy itáliai orvos vállalkozott: Pietro Andrea Mattioli. (A több más kortárs közül most csupán a szívünkhöz legközelebb álló nagyszombati születésű Zsámboky Jánosra utalunk, aki 1570-től fáradozott egy Konstantinápolyból hozott, a 6. századból származó Dioszkoridész-átirat "javított" kiadásán — a mű csak halála után, 1598-ban jelent meg.) Mattioli, latinosán: Matthiolus 1501. március 12-én született Siena közelében. Orvos gyermekeként nem meglepő, hogy ő is hasonló pályára lépett: Padovában szerzett oklevelet. Több itáliai városban orvoskodott, 1542-től Trieszttől északra, Gorizia városi orvosa. Itt, az Alpok tövében kezd el füvészkedni, s hamarosan rádöbben, hogy Dioszkoridész görög fogantatású kézikönyve az észak-itáliai flórára vonatkoztatva kiegészítésre, korrekcióra szorul. Két év múlva, 1544-ben Velencében ki is adja első Dioszkoridész-fordítását, olasz nyelven. A mű magyarra fordított címe: Dioszkoridész öt könyve... bőséges tanulmányokkal, kiegészítésekkel és bölcs megjegyzésekkel. Az ábrák nélkül kiadott olasz munkát elismerés fogadta, különösen a könyv gyakorlati felhasználhatóságát növelő kommentárjai miatt. Rövidesen újabb, bővített kiadásokra van szükség, s hogy a könyv ''nemzetközileg'' is használható legyen, Mattioli 1554-ben latinul is kiadja azt. Azóta napjainkig mintegy 40 újrakiadása jelent meg. A magyar orvostörténetírás atyja, Weszprémi István szerint létezett magyar fordítása is — Ibrányi készítette —, de ez ma ismeretlen. Mattioli azonban jól tudta, hogy egy füvészkönyv igazi botanikai felhasználhatóságát a szemléletes ábrák jelentik — ám egy illusztrált könyv kiadása akkoriban is tetemes összegbe került. Hogy e célját mégis elérje, 1554-ben elfogadta (Tiroli) Ferdinánd főherceg meghívását. Ferdinánd I. (Habsburg) Ferdinánd magyar s cseh király másodszülött fia volt. Mivel a királyi atya többnyire Bécsben tartózkodott, fiát nevezte ki csehországi helytartónak, aki Prágában nagyszabású építkezésbe kezd — ő építette például a hatszögű Csillag-kastélyt, melyben ma az 1620-as fehér-hegyi csatára vonatkozó gyűjtemény látható. Mivel a főherceg, nemcsak az (építő) művészet, hanem a tudomány bőkezű mecénása is, Mattioli jól érzi magát Prágában. Gyógyítgatja a főherceg családját, rokonságát, 1556-ban részt vesz a főherceg oldalán egy törökellenes hadjáratban (Magyarországon?), tudományos vitát folytat egy portugál orvos-botanikussal, és főleg rajzol s rajzoltatja leendő, új Dioszkoridész könyvének illusztrációit. Ekkortájt már a cseh földre is "begyűrűzik" a Dürer által tökélyre vitt fametszetek készítése, elsősorban a Melantrich-féle nyomdászműhely jóvoltából. A főherceg és a cseh rendek jelentős anyagi támogatásával — de szívesen fogadnánk ilyen bőkezű szponzorokat ma is! — 1562-ben e nyomdából kerül ki Mattioli legújabb, illusztrált Dioszkoridészkommentárja, cseh nyelven: Herbáf jinak bylinár velmi užitečný címen. A cseh fordítás a jeles orvos és csillagász — az ő javaslatára hívják majd meg Tycho de Brahe dán csillagászt Prágába — 1571 -tői a Cseh Királyság főorvosa (protomedikusa) Tedeáš Hájek z Hájku (1525?—1600) munkája. Ez az első füvészkönyv (herbárium), amely illusztrálva, nagyméretű fametszetekkel díszítve jelent meg. Egy év múlva egy másik prágai orvos, Handschius fordításában németül is kiadják. Mattioli karrierje csúcsán: 1562-ben nemesi rangra emelik, és elnyeri az udvari tanácsos címet is. Olasz és latin Dioszkoridész könyvéből addigra már több mint 32 000 példány kelt el, s megindul hódító útjára az illusztrált cseh, illetve német változat is. 1564-ben a közben
