A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-09-30 / 40. szám
HÉT K Babits Mihály könyve Az először 1939-ben kiadott Babits-könyv, a Keresztiil-kasul az életemen című időbeli "útirajz-féle" mai kiadója, a Pesti Szalon Könyvkiadó egyebek között azzal ajánlja figyelmünkbe Babits Mihály könyvét, hogy az "nemcsak kortörténeti adalék, hanem személyes hangú, hiteles, emberi vallomás is". Ez kétségtelenül igaz, ám ugyanakkor megállapíthatjuk, hogy noha Babits könyve "kortörténeti adalék" is, mindenekelőtt ma is időszerű, ma is érvényes művészi próza, amiből pedig logikusan az következik, hogy a világ Babits korától tulajdonképpen semmit sem haladt előre. Ráadásul mi még Babits kortársainál is hátrányosabb helyzetben vagyunk, hiszen bármerre nézünk, sehol sem látunk egy Babits-formátumú írástudót, aki bátran vallaná, hogy "Politikához nincsen közöm; amihez közöm van, az az erkölcs", s felhívná a figyelmet arra, hogy "Az igaz irodalom elsenyved a korlátok közt. A tömegműveltség sablontermékei ellenben vígan virulnak s gyönyörűen alkalmazkodnak. Pedig ezekben van a valódi »nemzeti veszedelem«. "... ami egyszer igaz volt, mindig igaz marad. S ha mindenki ellene cselekszik, akkor is igaz marad. Kétszer kettő négy marad akkor is, ha minden táblára ötöt írnak" — hirdeti Babits, aki nem a politika, hanem elsősorban a szó szoros értelmében vett katolikus (azaz egyetemes keresztény) erkölcs talaján állva írja le a következő sorokat (melyek akár napilapunk mai számában is megjelenhetnének): "Nálunk újabban a szellemiség újjáéledéséről beszélnek, a materializmus bukásáról; a vallási nemtörődöm mintha alábbhagyott volna, sokan tódulnak a templomokba, akik azelőtt feléje se mentek volna. De hánynak jut eszébe ezek közül a vallásosok közül, hogy a vallás túlvilágot is jelent, s aki nem készül a halálra, az nem is igazi keresztény? Mennyi minden válnék itt értelmetlenné, ha csak egy halvány lehetőséget is megengednők, hogy a halál nem pusztán negatív valami, és befolyásolhatja életünket. Igazán következetes talán csak az az esztétikus, aki azért nem tartja megfelelő megoldásnak a hős halálát a tragédiák végén, mert hisz a túlvilág is létezik, ahol jó és gonosz úgyis elveszi jutalmát s büntetését... Ha erre gondolnának, legalább akik keresztény hívőknek vallják magukat, másképp látnák a földi dolgokat, s alighanem másképp is viselkednének." De hát — igaza van Babitsnak — pogányok vagyunk. S Babits halála óta csupán annyit változott a világ, hogy már nem születnek benne Babits-formátumú írástudók, akiknek legalábbis közük van az erkölcshöz.- ver -KIÁLLÍTÁS Nyitott szemek napja E címmel különös, megdöbbentő kiállítást láthattunk szeptember első hetében a pozsonyi Kultúra Házában. Már az épület homlokzatára kifeszített hatalmas vászonplakát (rajta ketrecbe zárt riadt tekintetű majom) figyelmeztette az arra járókat, hogy aki ide belép, nem mindennapi látványban lesz része. Fekete—vörös drapériák mögött Vangelis zenéje szólt és egy drótkerítést idéző, kötelekkel befont szűk folyosón keresztül meneteltünk, olyan érzéssel, mint a ketrecbe zárt, védtelen állatok. A falakon elszomorító, hátborzongtató képeket láthattunk az állatkísérletekről, a csapdába esett, megcsonkított állatokról. És fejünk felett a sejtelmes, vöröses fényben ott lógott egy óriás csapda (csapóvas) makettje. A hatalmas fűrészes fogak, mintha a húsunkba téptek volna. Itt értettem meg igazán a sok félénk, szomorú, segélyt kérő, irgalmat váró állatszemek üzenetét. "... a bunda fájdalom" — olvasom az egyik szórólapon, ahol azt írják, hogy eddig több ezer együttérző ember, különösen az asszonyok, mondtak le a természetes bunda viseléséről, amikor megtudták, hogy milyen kegyetlen módon szerzik be a nyersanyagot. Szívbemarkoló annak a színes plakátnak a felirata is, ahol egy bundás kisállat néz ránk, és bús szemekkel kérdi: — A te mamádnak van bundája? Az én anyukám elvesztette. A tartalmas, elgondolkoztató kiállítást a Szabadságot az állatoknak nevű állatvédő szervezet rendezte, és több neves intézmény, vállalat támogatta. Fiatal, lelkes állatvédők szórólapokat osztogattak, és felhívták a figyelmet az állatvédők áldozatkész munkájára. (ozsvald) FOLYÓIRAT Respublika A Respublika című, magát "heti hírmagazinnak" minősítő folyóirat alighanem a legfiatalabb sajtótermékek közé tartozik Magyarországon, hiszen — I. évfolyamának 15. számát lapozom most — legfeljebb négy hónappal ezelőtt indulhatott. A kezembe került 15. szám mindenesetre "felnőtt", kiforrott koncepcióról, határozott szerkesztőségi elképzelésekről tanúskodik, s rengeteg számunkra — azaz a Magyarország határain túl élők számára — is érdekes anyagot tartalmaz. A lapgazdát (Mercantil Kft.) s a szerkesztőséget az én szememben különösen az teszi rokonszenvessé, hogy manapság — a nyelvi igénytelenség és züllés, anyanyelvűnk mindennapos, s főleg sajtóbeli megbecstelenítése idején — a nyelvi tisztaság érdekében nemcsak értő szerkesztőket, hanem korrektorokat is alkalmaz, hiszen a legtöbb kiadó és szerkesztőség éppen ezeknek az embereknek, a nyelvhelyesség őrzőinek kiiktatásával, mellőzésével próbál "takarékoskodni". Egyszóval: a Respublika minden magyarul értő ember számára olvasható és érthető. (S legalább zárójelben megjegyzem — mert napjainkban ez sem éppen elhanyagolható szempont —, hogy a százoldalas hetilap mindössze 96 forintba kerül.) A lap rendkívül gazdag cikk-, riport-, interjúkínálatából (jóllehet én a Hegedűs Gézával folytatott beszélgetést olvastam a legszívesebben, amely bizony lehetett volna hosszabb is) itt A szabadság útja című közleményre, a sokak által csodadoktornak tekintett Gábor S. Pá/lal készített interjúra hívom fel A Hét olvasóinak figyelmét. S mivel a rendelkezésemre álló papírfelület meglehetősen korlátozott, a következőkben Gábor S. Pál szavait idézem, a köztünk is nagy számban élő ún. "pánikbetegek" megnyugtatására: "Olyan emberekről van szó, akiket évekig vagy akár évtizedekig kezeltek hiába mindenféle vélt szervi problémával... Sok beteg érkezik hozzám ezernyi zárójelentéssel, s ezekből olykor kiderül: húsz évvel ezelőtt szédüléses-fejfájásos pánikja volt, utána pedig kialakult a szívpánik, ami légszomjjal jár. A beteg ilyenkor meg van győződve arról, hogy szívinfarktusa van, és úgy érzi, hogy menten elveszti az eszméletét. A szorongás egyébként mindig tárgyat keres magának, és meg is találja azt. Ugyanez a forrása a gondolkodászavarnak: az ember csak a végzetet látja, ha a jövőre tekint, a múltból is csak a rosszra emlékezik. A tudomány azonban már felismerte, hogy a szorongást egy szorongásellenes anyag hiánya okozza az agyban. Ennek termelését gyógyszer pótolja." A pánikbetegség tehát ambuláns módon gyógyítható. Egyetlen szám alapján természetesen lehetetlen egy lapot minősíteni, megítélni. A Respublikában azonban — véleményem szerint — mindenki találhat olyasmit, ami érdekli. Varga Erzsébet 18
