A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-09-30 / 40. szám
LAPOZGATÓMI békélniük egymással mindig aktuálissá tesz egy ilyen találkozót... — Ezt maga is tudja, hiszen olyan országban él, ahol tudják, milyen fájdalmas ez a kérdés. Ez mindenkinek alapproblémája, alapélménye. — Észrevettem, hogy a magukat ''mélymagyaroknak" tartó csoportok nem képviseltetik itt magukat. Valóban létezik egy ilyen ellentét az egyes magyarországi csoportok között? S ez annyira éles, hogy ignorálják egymás rendezvényeit? — Ez igazában az elmúlt négy évnek köszönhető. Az előző kormány elérte, hogy a '89-es nagy reménység után egyszercsak így szembeszállnak egymással az emberek. Nekem is vannak barátaim, akik nem állnak velem szóba és én se velük. Elég rémes ez. — Ez is oka volt annak, hogy Ön egy időre kiment Amerikába ? — Sok minden egyéb, de ez is benne volt. — Érdekes, hogy a "játékfilmes" Jancsó Miklós újabban dokumentumfilmeket készít. — Igen. Több dokumentumfilmet készítettem. A zsidókról csináltam egy ötrészes sorozatot. Most a romákról forgatok filmet, aztán talán játékfilmet is készítek, de az rettenetesen sokba kerül. — Azt hallottam, hogy a "nagy öregek": Bacsó Péter, Makk Károly és Ön egy játékfilmet készítenek közösen. Bizonyára nagyon érdekes kísérlet lesz. Miről fog szólni ez a film? — Nem Bacsó Péter, hanem Sándor Pál, Makk Károly, Rózsa János és én — vagyis négyen csináljuk. A témáját nem árulom el, meglepetés lesz. Meg kell majd nézni! Jancsó Miklós ezután valóban odakísért Balogh Attila költőhöz és barátaihoz, akikkel legalább két órát töltöttem el, s rengeteg mindenről beszélgettünk. A pomázi nemzetiségi találkozó műsorfüzetében az áll, hogy a pomázi születésű és ‘76-ban elhunyt zeneszerző, Vujicsics Tihamér 65. születésnapjának emlékére szervezték, s ez a szándék nagyon tiszteletreméltó. De vajon szükség van-e bármiféle évfordulóra ahhoz, hogy ilyen csodálatos rendezvény létrejöhessen? Kell-e megint évekig várni egy újabb nemzetiségi találkozóra? Vagy az egész csak pénzkérdés? Meggyőződésem, hogy elsősorban elhatározás és lelkes céltudat kérdése. Mint Balogh Attila állítja: ha az elképzelés, az eszme, a nemes cél már megvan, az anyagiak is "hozzászerezhetők”. Szóval elképzelhető, hogy a mostanihoz hasonló nemzetiségi találkozóra jövőre is sor kerül Pomázon. S azután is minden évben, amíg csak lesznek Szakái Zoltánok, Jancsó Miklósok, egymás felé dobbanó szivek. MELAJ ERZSÉBET Trianoni határok a középkorban? GYORSFÉNYKÉP ES PONTOS LELTÁR Az idei ünnepi könyvhéten jelent meg az Akadémia Kiadó gondozásában a Korai Magyar Történeti Lexikon, melyet Kristó Gyula professzor vezetése alatt állítottak össze. A 753 oldalas hatalmas mű több mint kétezer szócikket tartalmaz az aacheni kincstől Zsombolyig. Mintegy félszáz térkép teszi követhetővé a szócikkek anyagát. A 170 magyarországi és határon túli szerző hatszáz évről (800—1387) mondja el véleményét. Az alsó határt az avar birodalom összeomlása, a felsőt Zsigmond király trónra lépése indokolja. Ennek a kötetnek a sorsa is furcsán alakult. Eredetileg arról volt szó, hogy a Német Demokratikus Köztársaság és Lengyelország tudományos akadémiai vezetésével készült volna el egy enciklopédia, mely Európa korai történetét mutatta volna be. A 70-es évek végén fogant ötlet azonban visszautasításra talált a magyar kutatók részéről. "Hamarosan kiderült azonban — nyilatkozta Kristó Gyula történész —, a mai országhatárok alapján kívánják az egyes országok között szétosztani, azaz például Pozsony szócikkének megírása Csehszlovákiának, Kolozsváré Romániának jutott volna, holott köztudomás szerint ezen városok a magyar királyság fontos települései voltak, akkortájt úgyszólván szlovák és román lakosság nélkül. Még súlyosabb volt a helyzet a tekintetben, hogy a szomszéd országok szakemberei meguknak vindikáltak minden olyan személyt, akinek a trianoni országhatárokon kívüli középkori magyar területekhez bármi köze volt (...). Miután egy ilyen alapkoncepció pontosan kirajzolta volna a középkorban a trianoni országhatárokat, rövid úton kiderült, ebben a munkában sem a régészeti intézet, sem a történeti vonatkozások megírására felkért szegedi egyetemi középkorkutató műhely nem vehet részt. Kezdeményeztük a vállalkozásból való kilépésünket. Próbálkozásunknak volt olyan reménytelen szakasza, amikor az illetékesek azt mondták: előbb lépünk ki a Varsói Szerződésből, mint a Koratörténeti enciklopédiából." Trianon visszavetítése a 20. századot megelőző korszakokra mindmáig súlyos módszertani tehertétele a szlovák és román történetírásnak. Végül is sikerült kivárni a történelmi változásokat, és megszülethetett a Lexikon, mely "egyszerre gyorsfénykép arról, hogy mit tudunk ma a 9—14. századról, ugyanakkor pontos leltár is, hogy miben vannak számottevő nézeteltérések", (i.m. 6.o.) Az csak természetes, hogy minden ilyen jellegű mű magán viseli az ismertetett korszak kutatási egyenetlenségeit. Böngészve az adatokat, az ember szemébe ötlik egy bosszantó nyomdahiba az egyik szócikk végén: "A 6—9. sz.-ból adatolható etnikumok (csehek, horvátok, lengyelek, dánok (II), románok, magyarok) a középkor folyamán megmaradtak." (439.0.) Dákokról sem lehet szó, hiszen a lexikon ezek eltűnését maximum az 5. század elejére teszi (157.0). A besenyő—magyar kapcsolatok címszónál hiányoljuk a besenyők magyarországi letelepülésének térképét, amelyet az Arrabona 14 (Xantus János Múzeum, Győr 1972) c. kiadványban találunk meg (242.0.). A kötetet ismerteti és szakszerűen bírálja a dákó—román kontinuitás elméletét, melyet az erdélyi román iskola fő képviselői dolgoztak ki a 18. sz. végétől kezdődően. A morvák szócikk kitér a Nagymorva Birodalom fogalmára is, mely "csak az újkori szlovák "nemzeti" történetírás szülötte". (468). Ez túl sommás megállapítás. Ugyanis Luxemburgi János (1296—1346) cseh király országának kiterjesztését Nagy Moravia elméletével kívánta ideológiailag is megalapozni, s ez az ötlet komoly jogigényként volt használható. Aemeas Silvius Piccolomini azután ezt az ötletet átvette munkájába, s mivel a szerző később pápa lett, senki sem kételkedett adatainak megalapozottságában. Mindenképpen méltánylandó Kristó Gyula szándéka, melyről az előszóban vall: "Fontos célkitűzésünk volt, hogy minden egyes szócikkben az elérhető legteljesebb objektivitás érvényesüljön. (...) így hát a kutatók rendre azt az utat választották, hogy a tények felsorakoztatása mellett az egymásnak ellentmondó vagy egymást nem fedő értékeléseket, megállapításokat is bemutatták. A szerkesztők óvakodtak attól, hogy egységesítsék az anyagot, s ezzel eltüntessék a véleménykülönbségeket." (6.0.) Ez az alázatos megközelítés többé-kevésbé érvényesült. így a Szent Korona szócikkben is. Az egyes kutatók 1074 és a 15. sz. közé teszik a korona keletkezésének időpontját, de a mű nem mulasztja el megemlíteni Csömör Lajos véleményét, mely az ékszert sokkal korábbinak véli: a karoling korszak idejére teszi (800 körül). De ezt az utóbbi adatot a lexikon nem közli. A Zemplén szócikk említi a feltárt fejedelmi sírt, s azt is, hogy Fettich Nándor szerint Álmos sírjáról lenne szó, amit a szerző megalapozatlan véleménynek tart. A zene szócikkben viszont hiányoljuk annak említését, hogy népzenénk — egyes kutatók véleménye szerint — sok rokon vonást mutat az ujgurokéval, sőt egyes dallamok teljesen azonosak. A kötet az alső időhatár miatt nem foglalkozhat a korábbi időszakokkal, de a magyar őstörténet szócikkben röviden összefoglalja fő vonalakban mai ismereteinket. Talán ebben az esetben sikerült a legkevésbé a szerkesztői szándék, mivel a szöveg a hagyományos finnugor indíttatású elméletet követi. Ez nem lenne gond, ha röviden, változatosan ismertetné a többi, megalapozott véleményt is. A kötetet, minden erénye és vitathatatlanul úttörő jellege ellenére, amit a szócikkek végén megadott irodalom csak hatványoz, Hamvas Béla már több évtizede megfogalmazott figyelmeztetésére gondolva így jellemezhetjük: "A tudomány baklövéseit igen nagy óvatossággal követi el, még ennél is több: módszeresen. Ami később megakadályozza abban, hogy a hiba kijavítását lehetővé tegye. Mert mire a bajt észreveszi, már éppen a módszerességénél és óvatosságánál fogva annyi egyéb vonatkozással került viszonyba, hogyha a téves gondolatot ki is emelik, minden vonatkozását felszámolni már nem lehet és közvetett nyoma megmarad." BALASSA ZOLTÁN 15
