A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-09-23 / 39. szám
mi OTT JÁRTUNK AZ APPONYI KÖNYVTÁR SORSA Az Apponyi-család kastélya mai állapotában A vándornak, ha útra kel és Nagyappony felé veszi útját, akkor Nyitrától Nagytapolcsány felé haladva, a nyitradarázsl templomkápolna tövében jobbra kell lekanyarodnia a főútról. Útját a Tribeč hagyvonulatának erdőkoszorúja kíséri. Felsőelefánt irányába tekintve bizony elcsodálkozik az ember, hogy e gyönyörűséges vidék közepette, mitől lett oly bánatos a szerzetes-költő, Ányos Pál lelke, és mitől hajtotta remeteségre fejét a pálosrendi ifjú. Továbbhaladván az Apponyi-vár romjainak körvonalait láthatjuk, amely évszázadokon át védbástyája volt a vidéknek a tatár- és törökdúlások idején. Az Apponyi-család sírboltjában Az ősi elmar Nemsokára aztán a falu templomtornya bukkan elő, és Nagyapponyba érvén két kastélyt is találunk, amelynek egyike az Apponyi-családé volt, miután az ősi vár lakhatatlanná vált. A kastélynak különböző építészeti stílusok, átalakítások nyomán alakult ki mai barokkos, romantikus változata. Ám nyomban el kell árulnom kedves olvasóimnak, hogy a falu szívében fekvő kastély alapos enyészetnek indult. A körülötte fekvő angolparkot lassan-lassan benövi a gaz, a kastély vakolata mállik, egyetlen ablaka és ajtaja sincs ép állapotban, egykoron díszes termei, szobái lakhatatlanok. A híres könyvtárban, amely emeletes volt, égbenyúló polcokon őrizték az értékes angol, latin, német és magyar nyelvű fóliánsokat. Ma már minden a múlté... Verőfényes augusztusi napon érkeztünk Nagyapponyba. Fényképeztük a kastélyt, amelynek utolsó gazdája a nyitrai agráregyetem volt, a főiskola tangazdaságának irodái működtek benne. Történt, hogy a kilencvenes években megpróbálták megállítani az enyészetet, és megmenteni a kastélyt a teljes pusztulástól. Az irodákat kiköltöztették, jöttek a szorgos kezű szakemberek, kőművesek és szállították az építkezési anyagot, de egy szép napon aztán az építők kezdtek elmaradozni, mígnem az Apponyi-kastély restaurálása teljesen leállt. Most egyetlen ember szorgoskodik a kastély körül, Činčura bácsi igyekszik lekaszálni a gazt és bedeszkázni, eltorlaszolni a bejáratokat a kíváncsiskodók és kincskeresők elől. Miután bemutatkoztunk, kedvesen fogadott bennünket, és néhány pillanat múlva mesélni kezdett a régmúlt időkről, az angolpark fürdőmedencéjéről, a szökőkutakról és teniszpályákról. Az öreg gondnok hatalmas terembe, a kastély északi szárnyában fekvő könyvtárba vezetett, amelynek csak a málladozó falai meredeztek felénk, és az egykoron világszerte ismert könyvtár nyomait sem leltük. Megkérdeztük, hogy mi történt a könyvtárral? — Jöttek a csehek, és vagy öt teherautóra felpakolták a könyveket, és elvitték. — Mikor történt ez? — Mikor, mikor? Nagyon régen, de arra biztosan emlékezem, hogy a csehek vitték el a könyveket... Nem vitatkoztunk tovább az idős karbantartóval és őrrel. A falu temploma felé vettük utunkat, amelyet nemrég restauráltak. Az Apponyi-család sírboltjának bejárata felett a családi címer ékeskedik, ajtaja természetesen zárva, de egy arra járó asszonyság biztatott, hogy kérjük meg a plébános urat, nála van a kripta kulcsa. Szótfogadtunk. A fiatal pap készségesnek bizonyult. Jókora kulcsot ragadott meg, és a sírbolthoz vezetett. A kriptában az Apponyi-dinasztia tíz sarja piheni örök álmát. Köztük pihen az a gróf Apponyi Antal is (1782—1852), aki megharagudván Pozsony székvásorának honatyáira — mivel nem kapott tőlük támogatást —, a könyvtárat Nagyapponyba telepítette. Keze nyomán a könyvtár 25 ezer kötetre duzzadt. Fia, Gyula bizony nem sokat törődött a könyvtárral. Az őt követő leszármazott gróf Apponyi Lajos (1849— 1909) nemcsak a könyvtárat gyarapította, hanem kórházat (Margit Kórház) és leányintézetet is alapított. Sajnos vállalkozásai nagyon igényesek voltak, kénytelen volt a könyvtár néhány kötetét elárverezni. A krónikák szerint a londoni 4
