A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-09-16 / 38. szám
OTT JÁRTUNK ZASZLOAVATASON TAPOLCÁN ismerik. Ezúttal arra voltunk kíváncsiak, milyen belső érzelmekkel értékeli a jelen napot, az ünnepséget? — Az ember kissé elfogult aziránt, amit maga szervez, de azon túlmenően, olyan napunk volt, ami az ember életében nem mindig adódik. Mindjárt az, hogy ilyen rangú emberek egy Balaton menti városkában összejönnek: Pozsonytól, egészen Csíkszeredáig és Londontól, Kassán át egészen Bangkokig, akiket a magyarságtudat, a történelem szeretete és ismerete fog össze. Az egyesületünk négy világrész, tizenkét országában működik, találkozóinkra sokan ismételten, évről évre visszatérnek — ezt a szellem építkezésének nevezném, s erre bizony a világ minden táján nagy szükség van mostanában. — Honnan jött a zászló gondolata? — Talán ott folytatnám, hogy sokan azt vallják, hogy az elmúlt ötven esztendőben nem volt szellemi építkezés. Pedig volt, és akadtak pozitívumok is. Mindenben vannak pozitívumok és ez egy ősi mentalitásra vezethető vissza. Viszont az elmúlt évtizedekben sok minden elmaradt, olyan szimbólumok kerültek előtérbe, amelyek vagy nem voltak nemzetiek, és eléggé emberközeliek, vagy talán az emberek ellenszegültek a rájuk erőszakolt dolgoknak. A zászlónk viszont egy kicsit visszatérés a múlthoz, őseinkhez, de egyben a jelenünket és a jövőnket is szimbolizálja. — Hány tagja van a társaságnak, és milyen feltételek mellett lehet valakiből tag? — Száznegyven tagunk van, tizennégy országból verbuválódtunk. A kérdés második részével kapcsolatban: azt a nézetet vallom, hogy minden.szervezetnek alapvetően kétféle tagra van szüksége. Az egyik, aki a cél érdekében a kellő munkát végzi. Magyar történelmi egyesület vagyunk, tehát mindazok, akik a történelemmel komolyabban foglalkoznak — tagjaink lehetnek. A másik, ami egy egyesületbe kell, azok a szervező emberek, és így a magyar történelem szeretetében összefogunk. Van bizonyos egyszeri tagdíj, amit a vezetőség valamikor négyszáz dollárban állapított meg, de ez nem azt jelenti, hogy valaki megveszi a tagságot, hanem csupán támogatásról van szó. — Ön a társaság elnöke, ezt a feladatot hivatásszerűen tölti be, vagy van valamilyen más foglalkozása is? — Az egyesületünkben a költségeinket saját magunk viseljük, tehát sem fizetett elnökünk, még csak tisztviselőnk sincsen. Ebben az egyesületben előadásokért vagy más szolgáltatásokért még soha egy vasat sem kapott senki. Utazást, az ellátást és egyéb kiadásait mindenki, most is a saját költségén viseli... Én is a fizetésemből élek, állami tisztviselő vagyok, üzemgazdászként dolgozom. Dr. Csihák György még azt is elmondta, hogy lapunkat a ZMTE tagsága nagy tiszteletben tartja, hiszen beszélgetéseket közöl tagjaikkal, és rendszeresen figyeli az egyesület munkáját. MOTESIKY ÁRPÁD (Fotók: szerző) A Balatontól picit távolabb, a Bakony csücskében fekvő Tapolcán, a nyári turizmus idején is kissé csendesebb az élet. Talán a fenti megfontolásból választotta a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület (ZMTE), immár kilencedik alkalommal Tapolcát Magyar Őstörténeti Találkozójának színhelyéül. Az idén azonban nemcsak találkozót és a III. Magyar Történelmi Iskoláját tartotta meg Tapolcán a ZMTE, hanem augusztus 14-én zászlóavatóra is sor került. A "zászlószentelőnek" voltak szlovákiai résztvevői is: Csámpay Ottó és Lukács József régész Kassáról szalagot tűztek a felavatott zászló rúdjára, és ebből az alkalomból mondott ünnepi köszöntőt dr. Mikó Jenő, a Szlovákiai Református Egyház püspöke. Dr. Csihák György, a ZMTE elnöke a díszzászlóról ezeket mondta: "A zászló szimbólum, de szimbólum minden összetevője. A rúd csúcsának egyik oldalán Zürich város címere, a másik oldalon a koronás magyar kiscímer, a harmadik oldalon az adományozó megyék díszcímere, a zászlólapon pedig a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület felirat, benne oroszlán és az életfa.'1 A zászlószentelést dr. Szendy József érsek végezte, és megáldotta Mikó Jenő is. A zászlóavató szentmisével végződött, majd a mise után a zsérei hagyományőrző csoport elénekelte "A csitári hegyek alatt" kezdetű népdalt, talán mondanunk sem kell, hogy velük énekeltek az erdélyiek, vajdaságiak és mindazok, akik az ünnepségen jelen voltak. Este, a vacsora után ismerkedési est, táncház következett, amelyen a zsériek bemutatták népi hagyományaikat. Előbb még Jókai Mária ismertette Zoboralja múltját, jelenét, és felvázolta jövőjét, bizony nem hiányzott a tánc és a jó hangulat sem, Tapolca polgármestere Sibak András csak azt sajnálta, hogy hiányzik a jó borocska a hangulathoz, de megígérte, majd egy másik alkalommal kipótolja a mulasztást... Volt az estnek egy igen érdekes személyisége, dr. Cey-Bert Róbert Gyula, akit a zászlóavatásnál mint zászlótartót, színes öltözékében, fején eredeti sámánkalappal, már megismertünk. A zsérei asszonyok receptjeit még hazafelé a buszban is emlegették. A hosszú ideig Délkelet-Ázsiában kutató történész azonban szólt más dolgokról is. "A burmai őserdőben egy üldözött sámánnal éltem együtt több hónapon át, .tőle azt tanultam, hogy tegyél jót, mert a jó visszaszáll rád. Rád, családodra és népedre! Soha ne tegyél rosszat, mert az is visszaszáll rád... És tegyél jót őseiddel, kövesd az útjukat, mert egy híd vagy, amelynek egyik vége az őseid oldalán van, a másik vége a jövő, a leszármazottaidé. Ha nem építjük ezt a hidat, akkor egy nép soha nem tud eljutni a múltból a jövőbe! És ott megértettem azt, hogy évszázadok óta elvágtuk magunkat az őseinktől, az ősi tanítástól. Idegenek vezettek bennünket és még most is, még most sem lehet igazat tanulni az iskolákban, mert ellopták tőlünk a magyar történelmet. Pedig hűen kell követni a történelmi igazságot..." A ZMTE elnökét, dr. Csihák Györgyöt olvasóink közül sokan talán személyesen is A Zürichi Magyar Történelmi Egyesület első szimbóluma a fehér mezőben aranyozott oroszlán Dr. Csihák György bemutatta a zászlót Dr. Cey-Bert Róbert Gyula zászlótartó 12
