A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-09-16 / 38. szám
HÉTÉVFORDULÓ A kultúra szolgálatában A huszadik század elején született, az akkor még falusias Zalaegerszegen. Ez a század indította útnak, hogy megélje derűjét és borúját, háborúkkal, forradalmakkal lángbaborított éveit, évtizedeit. Amit tapasztalt, nem volt mindig lélekemelő, de Keresztury Dezső minden idegszálával igyekezett átvészelni a nehéz időket, anélkül, hogy a legkritikusabb helyzetekben is letért volna a becsület és tisztesség útjáról, a vérébe ivódott humánum platformjáról. Nem volt forradalmár lélek, lázongó karakter, de nem is kellett szégyenkeznie politikai baklövéseiért. Mesteréhez és példaképéhez hasonlított, a bölcs és meggondolt Arany Jánoshoz, akiről főművét írta. "Nem voltam én lelkes forradalmár, természetem sem az. Engem az Isten nem teremtett forradalmi elemnek, reformpárti, igazságpárti voltam mindig..." — vallotta egyik interjújában. Élete színes és mozgalmas volt, barátai, ismerősei e század kiemelkedő egyéniségei voltak: írók, művészek, filozófusok, akiktől sokat tanult s akiknek körében mindig jól érezte magát. Keresztury kilencven esztendejével a magyar írók doyenje, akit tisztelet és szeretet övez. Érdekes, hogy magas kora ellenére sem csökkent érdeklődése az irodalom s az élet dolgai iránt, a fáradtság s a betegségek sem tudták legyőzni lelkében a kíváncsiságot a világ kultúrája iránt. Az író annak idején polgári családból indult, apja Zalaegerszeg polgármestere volt. A gimnáziumból a híres-neves Eötvös-kollégiumba került, ahol elvégezte a magyar—német szakot, majd bölcsészdoktori oklevelet szerzett a pesti egyetemen. Elhelyezkedése nem okozott különösebb nehézséget, mert Farkas Gyula, a berlini egyetem tanára meghívta magyar lektornak. Hét esztendeig élt és dolgozott Berlinben, gyarapítva tudását, szélesítve látókörét. Berlin abban az időben vonzó és nyitott város volt, sok ezer magyar dolgozott és tanult itt. Ekkor barátkozott össze Szilárd Leóval, aki Einstein asszisztense volt. Itt került kapcsolatba Déry Tiborral, Boldizsár Ivánnal, Méliusz Józseffel és másokkal. A magyarok mellett német barátokra is szert tett. Harminchatban került haza, és az Eötvös-kollégium tanára, majd a háború után igazgatója lett. Közben szerkesztette a külföldön is jó hírnévnek örvendő Pester Lloyd kulturális rovatát. A háború elvonulása után a pesti tudományegyetem magántanáraként működött, s egyike volt azoknak, akik megalapították az írószövetséget. Mindez rengeteg ve-A 90 esztendős Keresztury Dezsőről sződséggel járt, hiszen romokban hevert a város. Illyés Gyula rábeszélésére a parasztpárt színeiben elvállalta a vallás- és közoktatásügyi miniszterséget. így emlékezik ezekre az időkre: "Voltaképpen 1945 után kultuszminiszterként én alapítottam az írószövetséget... Vezetőségi tag is voltam. Majd fordultak az idők. Miniszterből hirtelen klerikális-reakciós lettem Rákosiék számára..." Ám az ’56-os forradalom idején azok között van, akik megindítják az írószövetségben a szervezett munkát. De ez sem végződött jól. Kereszturyt továbbvetette a sors. Nehéz eldönteni, hogy inkább a költőt tiszteljük benne, vagy az irodalomtörténészt és kritikust. Hiszen munkája, tevékenysége nagyon sokrétű volt és maradt. Érdekes, hogy első verseskötete, a Dunántúli hexameterek nagy késéssel, csak 1956-ban jelent meg. Ötvenkét éves volt akkor a költő. Versein nem érezni a kezdő költők erőfeszítését, naivitását, világmegváltó szándékát. Bölcsen, méltósággal, éretten lép a közönség elé, kész formákkal, kiérlelt tartalommal, címadó versében emléket formálva szülőföldjéről, ifjúságáról. Emelkedett és nemesen kimunkált líra az övé, hangja a nagy elődök, a klasszikusok hangjára rímel, mélyen magyar és mégis egyetemes, át- meg átszőve a világ kultúrájának hajszálereivel. De kitapogatható benne a magyar történelem folyása, a történelmi sorsfordulók következménye. S persze hangot kap a költő énje, a szerelem lobogása, a bánat és az öröm fényjátéka, a közelítő öregség, s az elmúlás fölötti töprengés. Köszöntés című versében írja: Jó munkában jó vég,/ kék kék könnyűség ég,/ csókra csendes, mély álom:/ szép volt. A gyors idő/ kerekén sors mi jő,/ már nyugodt szívvel várom:/ csak mit kezdtem, véget,/ pár évet az élet/ még tőlem ne sajnáljon... Keresztury a hűség erős szálaival kötődik szülőföldjéhez, vagy ahogyan ő állítja: szülőföldjeihez. Első szülőföldje születési helye, Zalaegerszeg. Második szülőföldje, a Balaton-vidék. Harmadik az Eötvös-kollégium. A költő és irodalomtörténész e három helyet jelöli meghatározó jelleggel sorsának, gondolkodásának alakulása szempontjából elsődlegesnek. Irodalomtörténeti, kritikai munkásságával, műfordítói tevékenységével, amely elsősorban a magyar és német irodaíom kölcsönhatásait erősíti, szinte végigvonul az elmúlt hetven év irodalmi életén. Se szeri, se száma az őáltala szerkesztett antológiáknak, irodalmi emlékkönyveknek, monográfiáknak, könyvekhez írt elő- és utószóinak, tanulmányainak, kritikáinak. Részt vállalt a művelődéspolitikában, irodalmi és könyvtári kiállításokat rendezett, foglalkozott a színházi és filmélettel, sőt drámaírásra is jutott idejéből, tehetségéből. Keresztury a Nyugat második nemzedékéhez tartozik, illetve tartozott, aki Horváth János irodalomtörténész emlőin nőtt fel. Jellemző rá, hogy minden műve megírása előtt alapos tanulmányt folytatott, s amit megírt, azon érezhetjük széles körű szakismeretét, változatos stílusát. Ő volt és maradt Arany János életének és más klasszikusok működésének tudós kutatója, mérlegelője. Közreműködött műveik válogatásában, szerkesztésében, kritikai kiadásában. Polihisztor is volt és maradt a szó nemes értelmében, sokoldalú irodalomtudós s alkotó. Köszöntsük hát a 90 esztendős Keresztury Dezsőt szívünk melegével s megkülönböztetett tisztelettel a magyar irodalomban, kultúrában végzett szolgálatáért, emberséges magatartásáért. Befejezésként idézzük Csillagok között című versciklusának hat sorát: Auschwitz után is lehetett,/ kellett is verset írni./ Zrínyi díszruhát ölthetett,/ a sorsot így is kivívni./ Ki tud dühöt, gyászt, lelkeket/ elnémulásra bírni? DÉNES GYÖRGY 10
