A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-08 / 28. szám
OTTJÁRTUNK JUBILEUMI DÍJÖZÖN hanem mindenki tanulni akart. Itt valóban sokat lehetett tanulni. Darabelemzés, dramaturgiai fölépítés, szerepmegoldás, díszlet- és jelmezproblémák — mindenről volt szó bőven. Nem lennénk méltányosak a zsűrivel, ha csak a szigorúságáról esnék szó. Nemcsak ledorongoltak, valamennyi előadásban megpróbálták megtalálni a pozitívumot, a jó megoldásokat, és biztatni is igyekeztek. (Azért egy-egy túlérzékeny embernek lesz mit tennie, hogy túltegye magát a személyét illető negatív kritikán.) A kerek egy hétig tartó fesztiválnak, sajnos, volt egy nagy hátránya is. Kevesen engedhetik és engedhették meg maguknak — még maguk a résztvevők sem —, hogy ott lehessenek valamennyi előadáson és rendezvényen. Sok volt napközben az üresjárat, amelyet meg lehetett volna tölteni. Én sem maradhattam ott végig, nem láthattam valamennyi előadást, így nem nyújthatok átfogó értékelést sem. Az általam látott előadásokról azt mondhatnám — és most valószínűleg sokan megneheztelnek rám —, hogy véleményem általában megegyezett a zsűri véleményével. A csoportok legnagyobb hibája szerintem is a nem megfelelő darabválasztás. Jól összeszokott, kitűnő játékot produkáló csoportok sokszor gyenge, mondanivalójukban gyakran közhelyszinten maradó darabokat vittek színre. Hál'istennek az is előfordult, hogy maga a rendezés és az előadásmód túlszárnyalta a darabot, s ezzel vitt valamiféle filozófiai többletet a műbe. A látványszínház megteremtésével és a klasszikus értelemben vett szórakoztatással talán csak egyetlen csoport próbálkozott, s ez mindenképpen kevés, mert azt hiszem, hogy a lényeg a sokrétűség. Minden stílust, műfajt, kísérletezést szívesen látnánk a szlovákiai magyar amatőr színházak műsorán. Komáromból hazafelé tartva középiskolás kamaszfiúkkal utaztam a vonaton. Világmegváltó terveikről beszélgettek, meg arról, ki melyik főiskolán szeretne továbbtanulni. Az egyikük például egy amerikai egyetemre akar bejutni. A tervek szépek voltak, csupán az volt a szomorú, hogy a diploma felé kacsingató fiúk a legtrágárabb kifejezéseket szinte töltelékszóként használták. Spiró György Csirkefej című drámája jutott eszembe. Éppen néhány nappal azelőtt lépett fel vele a füleki Zsebszínház a fesztiválon, s meg is nyerte a fődíjat. A darab cselekménye a város peremén, egy lepusztult épület udvarán játszódik, reményvesztett, igazi kapcsolatteremtésre képtelen, a társadalom perifériáján élő emberek között. A szerző a teljes emberi leépülés ábrázolására nyers, naturalista nyelvezetet választott. Ott, abban a környezetben a félig aszociális elemek szájából valóban hitelesnek tűnik ez a beszéd, hiszen ezek az emberek rettenetes körülmények között élnek, s az élettől már semmit sem várnak. De miért kell így beszélniük ezeknek a fiúknak, akik az életben még mindent elérhetnek és el is akarnak érni? Ez is kortünet lenne? A válasz nem egyszerű. Lehet, hogy a többi társadalmi réteg életében is legalább akkora a baj, mint a Spiró-darab nyomorultjainak világában? Melaj Erzsébet Fotó: Görföl Jenő (1) és Milan Antal (2) Beszélgetés MÁZIK ISTVÁNnal Az idei Jókai Napok abszolút győztese a megalakulásának tizenötödik évfordulóját ünneplő füleki ZSÁKSZINHÁZ volt. A tehetséges csapat SPIRÓ GYÖRGY "CSIRKEFEJ" című tragédiáját mutatta be, és a feszüvál fődíján kivül három egyéni díjjal is gazdagította az eddigi babérgyűjteményét... Továbbá a tavaly született kistestvér, az APROPÓ DIÁKSZÍNPAD is két díjjal öregbítette a füleki színjátszók jó hírnevét... Az eredményhirdetés utáni örömittas hangulatban MÁZIK ISTVÁNt, a Zsákszinház rendezőjét a díjnyertes produkcióról, az utánpótlásról és további terveiről faggattam. — Méltóképpen jubiláltok, hiszen ezen a fesztiválon a fülekiek "arattak"... — Hát igen, fantasztikus érzés, hogy a kicsikkel együtt hat díjjal térhetünk haza — nagyon boldogok vagyunk! Talán ekkora sikerünk még sosem volt... és köszönjük az illetékeseknek a Komáromban töltött feledhetetlen napokat, élményeket! — Spiró tragédiája Füleken szlovákiai ősbemutatónak, a zsűri szerint pedig merész vállalkozásnak szjámít(ott). Szerinted is e legutóbbi rendezésed bizonyulta legnehezebb feladatnak az eddigi munkáid között? — Minden bizonnyal igen. E Spiró-előadás egy heroikus vállalkozás abból kifolyólag is, hogy kiszámíthatatlan a közönség reakciója (például a trágár kifejezések miatt) és természetesen a szakmai zsűri véleménye is. Ugyanis Magyarországon a "Csirkefej "-et a Katona József Színház Gobbi Hilda, később Törőcsik Mari emlékezetes főszereplésével mutatta be, ami nagyon magas mércét jelent minden további próbálkozószínjátszó számára. Nos, igyekeztünk a legtöbbet kihozni magunkból. Követtünk el hibákat, amelyek a továbbiakban kiküszöbölhetőek. Szeretnénk csiszolni e produkciót — emelni előadásaink színvonalát. — A tavalyi födij elnyerése után elárultad olvasóinknak, hogy vagy e Spiró-darab, vagy pedig Hrabal ''Szigorúan ellenőrzött vonalok"-ja lesz a jubileumi produkciótok. Végül is miért az előbbire esett a választásod? — Az indoklásom nagyon egyszerű: a "Csirkefej"-hez inkább akadtak megfelelő szereplőim, mint az utóbbi darabhoz. A Hrabal-darab MiloSához nem találtam teljesen hiteles alakítót, és nem szerettem volna becsapni a közönséget... — Nos, e szereposztásod telitalálat. Ezt leginkább igazolja a legjobb női alakítás díjának elnyerése. A Vénasszonyt játszó MEDE GABRIELLA két évvel ezelőtt egy hasonló díjban részesült... — 1992-ben "A szent család"-beli kiváló anya alakításáért jutalmazták. Tavaly pedig Rózenfeld Ilona a "Csoda" Veronika-alakításáért kaput meg ugyanezt a díjat. Úgy tűnik, hogy a szebbik nem képviselői tarolnak a társulatunkban. — Am az idén a srácok is kitettek magukért, hiszen ALBERT ISTVÁN és GULYÁS LÁSZLÓ részesült a legjobb férfi epizódalakítás díjában. Emellett az utódaitokkal, az APROPÓ DIÁKSZÍNPAD szereplőivel sem vallottatok szégyent, sőt....' — Drukkoltunk a kicsiknek, akik elnyerték a CARAT C.C. különdiját, DARABOS MAGDOLNA pedig az ígéretes színészi teljesítményért a Ferenczy Anna Alapítvány díját kapta. Szvorák Zsuzsa rendezővel és a csoporttal nagyon jó az együttműködésünk, igyekszünk támogatni őket. Külön öröm számomra, hogy ifjú tehetségeket fedezhet(t)ünk fel, így az utánpótlásunk biztosítottnak látszik. Ezért irigyelnek is, mint rendezőt... Már több alkalommal nyilatkoztam azt, hogy Fülek környékén sok tehetséges, színházszerető emberke tevékenykedik, értéket teremt. Ez az állításom ismét beigazolódott. — Sok érdeklődő nem jöhetett el Komáromba. Ők hol tekinthetik meg a győztes produkciót? — Több hazai városban, községben szeretnénk előadni a "Csirkefej"-et. A hazai turnén kivül egy magyarországi körutat is tervezünk, július 1-jén fellépünk Zsámbékon, a határon túli amatőr színházak fesztiválján. Ósszel pedig következik a hagyományos erdélyi turné, ahová az Apropót is visszük magunkkal. — Egy beszélgetésünk során említetted, hogy lépéseket teszel a füleki hivatásos (vagy félprofi) színház megalakítása érdekében. Ez ügyben milyenek az eddigi fejlemények? — Talán kissé túloztam, amikor beszélni mertem erről az álmomról... Legalábbis egyelőre még korai lenne nyilatkozni a részletekről. Egyrészt ez is pénzkérdés, másrészt pedig még mindig jobb az egyik legjobb műkedvelő csoportként tevékenykedni, mint kevésbé jó hivatásos társulatként... Ám tény, hogy Közép-Szlovákia magyarlakta vidékén is igény mutatkozna egy hivatásos magyar színház iránt! — A vágyak után következzenek a tények! Megkérlek, hogy szólj a jövőre vonatkozó rendezői elképzeléseidről, terveidről! — Szeretnénk megőrizni, illetve emelni az eddigi színvonalat, és hát az említett Hrabal-darab bemutatásáról sem mondtunk le véglegesen... Egyelőre ennyit a továbbiakról. — A jubileumi évfordulót a fesztiválgyőzelemmel együtt ünneplitek, vagy már korábban is pezsgőben furödtetek? — Nem vártuk ki a Jókai Napokat, hanem e darab füleki ősbemutatóján ünnepeltünk. Hozzávetőleg ötszáz néző tekintette meg az első előadást, és megható volt, amikor a közönség tizenhét percig állva tapsolt nekünk. E csodálatos élményt eddig csak a jelenlegi győzelmünk múlta felül! — Visszaadlak a gratulálni kívánók seregének. További önfeledt ünneplést és ehhez hasonló sikereket kívánok! Miskó Ildikó Fotó: Thór Tamás A HÉT 3 Jelenet a fődíjas előadásból
