A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-08 / 28. szám
ÉLŐ MÚLT Baráti kézfogás Kitelepített udvardiak találkozója a szülőfölddel 1993-ban jelent meg a Madách Kiadó gondozásában Udvard múltja és jelene (Egy királyi kúria története) című monográfiám. A község önkormányzata úgy határozott, hogy a könyvecskét minden 1947—1948-ban Magyarországra kitelepített udvardi családhoz eljuttatja és meghívja őket egy kétnapos találkozóra. A szervezés oroszlánrészét Száraz József, Udvard polgármestere, Kusy Károly alpolgármester, Szücsné Mihalovics Agnes, Pintérné Vadkerti Gizella és a többi önkormányzati tag vállalta, Magyarországon pedig Vancsó Sándor, Szecsányi Gyula, Gergely Lajos és Pintér Lajos. Udvardról 1945-ben 30, 1947—1948-ban mintegy 181 családot telepítettek, illetve utasítottak ki. A meghivás eredménye meglepő volt. 270 volt udvardi jelentkezett, és jött el a találkozóra. Ezenkívül a polgármester számos levelet kapott azoktól, akik előrehaladott koruk vagy betegség miatt nem jöhettek el. Udvard lakossága nagy szeretettel fogadta a vendégeket, hiszen rokonok, barátok, szomszédok jöttek látogatóba. Sokuk szemében örömkönnyek csillogtak, sokan 47 év után először látták viszont drága szülőföldjüket. A találkozó mottója a megbékélés, baráti kézfogás és megbocsátás volt. A község önkormányzata a helyi Csemadok-szervezettel karöltve tartalmas programot készített a két napra. Május 21-én volt az udvardi Mezőgazdasági Szövetkezet Klubjában az ünnepélyes fogadás. Pintémé Vadkerti Gizella köszöntötte a vendégeket Szabó János egykori udvardi kántor-főtanító "Szülőföldem" című versével. Száraz József polgármester ünnepi beszédében visszatért azokra a szomorú évekre, amikor a szlovákiai magyarság súlyos üldözésnek volt kitéve, míg végül egy részét Magyarországra telepítették ki, másik részét pedig Csehországba deportálták kényszermunkára. Több udvardi polgárt a Szovjetunióba hurcoltak "málenkij robot"-ra. Beszédében hangsúlyozta, hogy mi a megbocsátás, megbékélés hívei vagyunk, és csupán egy kérésünk van, hogy az 1945 és 1948 között történtek soha ne ismétlődhessenek meg. A találkozón részt vett dr.. Szénási Lajos és neje a Magyar Köztársaság pozsonyi nagykövetségének képviseletében, dr. Molnár Imre, a Rákóczi Szövetség főtitkára, Hodossy Gyula, a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség elnöke, az udvardi születésű dr. Benyó a Magyar Mérnökök Világszövetségének elnöke és még számos neves vendég. Az ünnepi beszéd után a Komáromi Jókai Színház művészei adtak ünnepi műsort. Megható mozzanata volt a fogadásnak, amikor a Rákóczi Szövetség főtitkára egy értékes, II. Rákóczi Ferencet ábrázoló plakettet adott át a polgármesternek, majd egy-egy a budapesti Országházat ábrázoló emlékplakettet nyújtott át Kusy Károlynak, Ángyéi Miklósnak és Száraz Józsefnek. A hazalátogatott udvardiak nevében Vancsó Sándor, Szecsányi Gyula, Gergely Lajos és Pintér Lajos köszöntötték a jelenlevőket, és emléktárgyakat adtak át a község önkormányzatának. Az ünnepi ebéd után gazdag műsor várta a vendégeket. Délután megtekintették a híres udvardi Kálváriát. A helyi Csemadok aszszonykórusa fogadta őket szép egyházi énekekkel. A Kálvária-dombon Elek László plébános szólt az egybegyűltekhez, majd a kiscserkészek kedveskedtek szép műsorukkal. Ezt követően özvegy Kalazi Lajosné — akit szintén kitelepítettek 1947-ben — "Szülőföldem" című saját versét mondta el, és a Kálvária-látogatás a Himnusz hangjaival ért véget. Ezután Maczko László alelnök borkóstolóra hívta meg a vendégeket a szövetkezet szőlőjébe. A közös vacsora után a szövetkezeti klubban a Csemadok érsekújvári és udvardi szervezeteinek kultúrcsoportja Záhorszky Elemér rendezésében műsort adott elő. Udvardot Zsapka Attila, Istenesné Dékány Annika és Szmatana Lajos, valamint Munka Lajos cigányzenekara képviselte. Fergeteges taps volt a köszönet a nagyszerű műsorért. A beszélgetés, a múlt felidézése késő éjszakáig folyt, Munka Lajos zenekara pedig régi udvardi népdalokat játszott. Május 22-én a római katolikus templomban tartottak ünnepi szentmisét a szülőfalutól távolkerült udvardiakért. Elek László plébános megható beszédében méltatta a találkozó jelentőségét, a megbékélés és megbocsátás gondolatát. Ezekhez a gondolatokhoz csatlakozott a mise végén Pálinkás Lajos egykori udvardi lakos, aki a krisztusi szeretet gondolatát hangsúlyozta. A magyar alapiskola tanulói szép verseket szavaltak a szülőföldről. Istenesné Dékány Annika az Ave Maria eléneklésével tette még bensőségesebbé a mise hangulatát. A befejezés az asszonykórusé volt. Elénekelték Dinnyés Károly egykori udvardi főtanító "Búcsú a szülőföldtől" című dalát, amellyel 1947-ben és 1948- ban vasárnaponként a templomban búcsúztatta a kitelepítésre ítélt udvardi családokat. A mise itán a klubban folytatódott a találkozó. Videofelvételről vetítették a vendégeknek az Udvardról készített összeállítást, majd e sorok szerzője ismertette a monográfia folytatását "Udvard nevezetességei" címmel. A könyv Udvard gazdasági és természeti helyzetét, az áfiat- és növényvilágot, a helyi ásatásokat, az egykori Udvardi járást, annak székhelyét Udvard várost, Udvard török megszállásának történetét, az udvardi szőlészet múltját, az udvardi templomot, temetőket és kálváriát, az egykor Udvardon élt nemesi családokat, a falu hagyományait, népszokásait és az udvardi lakodalom végbemenetelét ismerteti meg az olvasóval. Készülőben van "Udvard mindenes gyűjteménye" címmel az udvardi antológia is. Az előadás után dr. Benyó Zoltán professzor átadta a polgármesternek, a "Magyarország a világűrből" című értékes atlaszt. Szót kért Ladislav Kiš mérnök, aki az Udvardra telepített szlovákok nevében elítélte azt az embertelen bánásmódot, amelyben az itteni magyarságnak része volt. Sajnálattal állapította meg, hogy mindmáig nem nyilvánították semmissé a beneši dekrétumokat, és hogy hivatalosan nem történt meg a bocsánatkérés. A község önkormányzata minden hazalátogatott családnak fényképalbumot nyújtott át Udvard jellegzetes épületeinek színes fényképével, rövid kísérőszöveggel, Udvard címerével és pecsétjével. Ezután következtek a búcsúzás percei. A vendégek köszönetét mondtak a két szép napért, és azzal búcsúztak, hogy a kitelepítés ötvenedik évfordulóján ismét szeretnének találkozni a szülőfölddel. Ángyéi Miklós 4 A HÉT
