A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-09-09 / 37. szám
vi* HÉTÉVFORDULÓ A MOSOLYGÓ VIPERA FOTÓ: J. DUBEŇ Ebben az esztendőben emlékeztünk meg Kodolányi János születésének 95. és halálának 25. évfordulójáról. Kodolányi novella- és regényírásunk kiemelkedő mestere volt. Annak Idején hatalmas olvasótábor lelkesedett könyveiért, különös, szürke és sötét tónusú elbeszéléseiért. Mint a legtöbb induló, ő is versekkel kezdte. De amikor megírta Sötétség című elbeszélését, költői vénája megszakadt. Fölfigyeltek súlyos kérdéseket tárgyaló mondanivalójára, nyomasztó hangulatú, a magyarság, a magyar paraszt bajait fölmutató törekvésére. Az író egy életvitelében, szokásaiban és erkölcsében zárt területnek, a nyugat-magyarországi Ormánságnak mindennapjait jelenítette meg, drámai képekben ecsetelve a leépülő ősi magyar településeket, az egyke-rendszer, a szellemi sötétség lélekbomlasztó terjedését. Elbeszéléseiben, regényeiben, a Szép Zsuzskában, a Börtönben, a Kántor József megdicsőülésében, a Szakadékokban, a Futótűzben stb. föltárta a közvélemény előtt a pusztuló magyarság szörnyű helyzetét, a lassan előrenyomuló svábság térfoglalását Baranyában. Érdekes, hogy a magyar parasztság szószólója nem volt paraszti származék. Apja az urak világához tartozott, erdőtanácsos volt, akire jellemző, hogy egyetlen könyvet vásárolt életében. "Bezzeg van náluk kincstári jómód, hintó, nagy park, kutyabőr" — jegyezte meg Juhász Géza irodalomtörténész. Szülei különváltan éltek, s a jómódba csöppent fiúnak bizony hiányzott az anyai melegség, a szülői szeretet. S ezeket sem elfoglalt apjától, sem urizáló mostohaanyjától nem kaphatta meg. Csak akkor érezhette magát igazán fölszabadultnak, amikor az úri környezetből a parasztgyerekek közé vegyülhetett. Bár ő katolikus volt, megkedvelte a református parasztfiúkat. Később ez az érzés vitte rá, hogy áttérjen a református vallásra. Kodolányi Telkiben látta meg a napvilágot, onnan Pécsváradra, majd az ormánsági Vajszlóra költöztek. A Pécsi Reálgimnáziumban tanul. Minden könyvet elolvas, ami a kezébe kerül. A nyelvekre veti magát: franciát, angolt, finnt és törököt tanul. Petőfi, Ady, Móricz könyveit kedveli a legjobban, megismerkedik a magyar- és a világirodalom legjobbjaival. A széles körű érdeklődés tanulmányai elhanyagolásához vezet. A pécsi reálban megbukik, s a fehérvári gimnáziumban tanul tovább. "Elárasztja verssel, tanulmánnyal az önképzőkört" — írta róla Juhász Géza, majd így folytatja. "Sovány, bicegő, éles hangú, rövidlátó diák. Kozmopolita és vad magyar: vogul-osztyák népköltési gyűjteményt szerez. Aszkéta és határtalanul indulatos — kést üt az egyik társába. Betegnek mondják, hát embertelen önfegyelemmel edzi magát. Évekig padlón hál, tárt ablaknál télen-nyáron, párna és takaró nélkül; koplal és kigombolt nyakkal jár. Amit tanul, átél, mind jövendő sorsára készíti elő." Kodolányinak már gyermekkorában megbetegedett a lába, s a rokkantság végigkísérte egész életén. Talán ez a testi hiba fokozta beteges ingerlékenységét, konok eltökéltségét, hogy vigye valamire. Persze tehetséggel is bőven meg volt áldva. Kodolányi a Nyugat második nemzedékének egyik legmarkánsabb írójává küzdötte föl magát, műveit az egész ország olvasta, tanulmányozta. Móricz Zsigmond baráti kezet nyújtott felé. Működésének első szakaszában főképpen a parasztság, a korabeli magyarság élete volt regényeinek, elbeszéléseinek, színműveinek, tanulmányainak tárgya. Később a magyarság története felé fordult, széles távlatokat nyitva eredetének megrajzolásához, a magyar középkor föltárásához. Sokan állítják, hogy Kodolányi történelmi műveiből lehet igazán elképzelni és megismerni a magyar középkor mindennapjait. Működésének utolsó szakaszában a misztikum, a biblia tárgyköre köti le érdeklődését, biblikus tárgyú regényeket ír. Közben papírra veti emlékezéseit. Középkori körképéből kiemelhetjük, a Vas fiait, a Julianus barátot, a Boldog Margitot, majd az Emese álma című trilógiát. Bibliai tárgyú regényedből megemlíthetjük a Vízöntőt, az Új ég, Új földet, a Jehuda bar Simont, s az Égő csipkebokort. Önéletrajzának első része, a Süllyedő világ 1940-ben jelent meg, folytatása, a Visszapillantó tükör 1968-ban. Nem tudom, naplóját kiadták-e már. Kodolányi sok szálú, eseményekben gazdag élete beleágyazódott a magyar irodalomba. Sokan és sokat írtak sorsáról, munkásságáról. Életében gyakran nyomorgott családjával együtt. Még éheztek is. Mesélte: egy alkalommal kilométereket gyalogolt rossz lábával Pestről Budára, mert villamosjegyet sem tudott vásárolni. Kodolányinak jóbarátja volt Szabó Lőrinc, együtt dolgoztak Az Est című napilapnál. Folyton vitatkoztak, élcelődtek, s összeveszvén évekig nem beszéltek. A Visszapillantó tükörben írta, hogy Szabó Lőrinc, becenevén Lorenzo őt "mosolygó viperának" titulálta. Máskor a Magyarság című lap 10
