A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-09-09 / 37. szám
HÉTHÍRMONDÓ A Hírharang legújabb számáról A napokban jelent meg a Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság tájékoztató füzetének, a Hírharangnak legújabb száma, amely immár az ötödik évfolyamába lépett. A kiadvány elején Liszka József, az SZMNT elnöke, a Hírharang szerkesztője elmélkedik egy olyan jelenségről, amely "igencsak jellemzi népünket", s ez a jelenség sajnos megfigyelhető a Néprajzi Társaságon belül is. (Igaz, nem olyan méretben, mint közéletünkben.) Nem másról, mint a régiók közti csetepatékról van szó és arról, hogy nálunk valakit folyton elnyomnak. A cikk szerzője erről így ír: "Úgy látszik, közös szlovákiai magyar létünk egyik (ha nem az egyetlen) biztos meghatározója a Győry Dezső megénekelte hosszú keskeny pántlikán belüli régiók közti állandó csetepaté, sértődöttségek. Mert nálunk valakit valakik mindig elnyomnak. Folytonosan elnyomják, de legalábbis szabotálják a velük való együttműködést, lehetetlenné teszik a keletieket — természetesen a nyugatiak; miközben ezeket a nyugatiakat is annak rendje s módja szerint elnyomják a pozsonyiak (és a hozzájuk számítandó dunaszerdahelyiek). De hogy ezek a fránya nyugatiak végképp ne élvezhessék a keletiek felett gyakorolt uralmuk gyümölcseit, reájuk telepedtek (például a derék komáromiak esetében) a jöttment keletiek, a gömöri klán, s most azok uralják városukat... És a sort tovább is folytathatnám, bár talán ennyiből is látszik, hogy valójában nem egy nemzeti közösséget meghatározó jelenségcsokorról van szó, hanem sokkal inkább patologikus esetről, s vizsgálata inkább a pszichiáterek munkakörébe tartozik, semmint a nemzetkara kterolőgusokéba..." Ezt követően részletes beszámolót olvashatunk az SZMNT V. tisztújító közgyűléséről. Megismerkedhetünk a Néprajzi Társaság új elnökségével, képet alkothatunk a kialakult vitáról. Ez év áprilisában a magyarországi Csongrádon megrendezett Néprajzkutatók tanácskozásán az SZMNT-ot B. Kovács István választmányi tag, a rimaszombati Gömöri Múzeum igazgatója képviselte. Beszámolója szintén a Hírharangban olvasható, melyből megtudhatjuk, hogy a résztvevők köre azon intézmények és társaságok képviselőiből verbuválódott, amelyek hivatásszerűen és célirányosan foglalkoznak a magyar néphagyomány vizsgálatával. A magyarországi intézmények mellett képviseltették magukat a határokon kívüli oktatási műhelyek, kutatási központok és szakmai társaságok. A résztvevők a tanácskozás befejeztével egy kilenc pontból álló emlékeztetőt dolgoztak ki. Az említett dokumentumban javaslatot tesznek a magyarországi és a határokon túli néprajzi társaságok, műhelyek munkájának jobb összehangolására, felhívják a figyelmet legégetőbb munkák elvégzésének fontosságára. Javaslatot tesznek arra, hogy a Magyar Néprajzi Társaság egy terjedelmileg tömör, e szaktudományt érintő híreket minél gyakrabban és rendszeresebben közlő tájékoztató kiadványt jelentessen meg, melynek címe Néprajzi Hírlevél lenne. Danis Ferenc írásában arról számol be, hogy megalakult a Honti Múzeum és Galéria Baráti Köre. Leírja, hogy lassan folynak a tatarozási munkálatok az ipolysági Honti Múzeum épületén, s a lassúság oka a pénzhiány. Több alapítványnál is pályáztak anyagi támogatásért, sajnos pénzt nem kaptak, így önerőből fogtak hozzá az épület rendbetételéhez. A "Tájoló" című rovatban Liszka József számol be egy németországi tudományos konferenciáról, melynek szervezője a Baden-Würtenberg Tartomány Kisemlékeket Kutató és Ápoló Egyesülete volt. A rendezvényen a hazaiakon kívül osztrák, belga, lengyel, cseh és magyar kutatók vettek részt, Szlovákiából az egyetlen vendég a Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság elnöke volt. Két pályázati felhívásról is értesíti olvasóit az SZMNT tájékoztatója, melyekről nyilván a többi hazai lap is be fog számolni részletesen. A "Figyelő" című rovatban sok, néprajzzal kapcsolatos információt kap az olvasó. Egyebek mellett megtudhatjuk, hogy a Magyar Néprajzi Múzeum által meghirdetett XII. Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázatra összesen 294 pályamunka érkezett, s ebből mindössze tíz Szlovákiából. Ennek ellenére a mátyóci Bodnár Lajos második, Jakus Gyula Kéméndről, Nagy Endre Érsekújvárról és Szobi Mátyás Felsőszecséről harmadik helyezést értek el. PUSKO GÁBOR Andrásy Tibor képei Augusztus 10-én Pozsonyban a Madách-Posonium Kultúra könyvesboltjának Galériájában Andrásy Tibor ismert grafikus és festőművész műveiből nyílt az egy hónapig tartó kiállítás. A megnyitót ezúttal is Kubická Kucsera Klára művészettörténész tartotta. Beszédében kiemelte: Andrásy Tibor mintha alázatot érezne a természet és a világ szépsége előtt. Érdeklődését évek óta megosztotta az erdei, hegyi tájak és a Duna mente között. Az utóbbi években azonban a művészt lelke mélyéig megrázta a változás, amely a Dunával történt. Az eddigi realista ábrázolás helyett egy apokaliptikus világot tár elénk. Képeiben belső szorongása egybefonódik az egyén és a táj fenyegetettségével.-d-4 Csallóközi ballada 8
