A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-09-09 / 37. szám
SZKUKALEK LAJOS ILLUSZTRÁCIÓJA HÍRMONDÓHÉT PACKÁZNAK VELÜNK. "S mindig rossz volt, s mindig packázott a hivatal; gondolj erre, mikor sorba állsz egy pénztár előtt, hogy udvarias és alázatos várakozás után adót fizethess, vagy megmentsél valamit, ami jog és törvény szerint máskülönben is a tiéd. A hivatalnak nem az a célja, hogy "jó" legyen. Célja nem emberi, hanem állami." (MáraI Sándor: Füves könyv) Velem az utóbbi időben a vámhivatalok packáznak. Márai Sándortól tudjuk (lásd fent), hogy hivatalok azért vannak, hogy minden időkben packázzanak a derék honpolgárral. De hogy csak úgy ľart pour ľart? Az idén tavasszal történt, hogy az órsekújvári vámhivatalból értesítést kaptam, miszerint Berlinből "áru" érkezett a számomra: igazoljam, kifizettem-e, s ha igen, akkor milyen módon. A feladó alapján gondoltam, hogy csak valamiféle könyvküldeményt kaphattam (árukereskedelemmel különben nem foglalkozom), felhívtam hát az illetékes HIVATALT, mondván, nyilván könyvek érkeztek, mégpedig ajándékként. Ez a "nyilván" persze nem elégítette ki a törvény és rend éber őreit, a feladó nyilatkozatára volt szükségük, ami — mint mondották volt — német nyelvű is lehet (akár), csak majd itthon szerezzem be közjegyzőileg hitelesített fordítását. Nos, egyszerűbbnek találtam, ha magam írok egy nyilatkozatot ékes szlovák nyelven, s német barátaimat csupán arra kérem, hogy a kettőspont után sorolják már föl, mi mindent küldtek ajándékba, s bélyegzővel, aláírással is hitelesítsék. Postafordultával vissza is érkezett a nyilatkozat, amelyen két pecsét is volt (biztos, ami biztos) és a fölsorolásban egyetlen folyóirat, egyetlen száma. Csatolva hozzá egy bocsánatkérő levél, hogy a számukra pofonegyszerűnek tűnő postai küldeményük ilyen kellemetlenségeket okozott. Miután aztán ezt a nyilatkozatot elküldtem Érsekújvárra, néhány napon belül már meg is kaptam jogos tulajdonomat — egy régibb Irodalmi Szemle formátumú és vastagságú folyóiratot. Hát ilyen egyszerű az egész, alig egy hónapot vett igénybe a procedúra... Két brossúrányi könyvet küldtem néhány hónapja Bécsbe. Annak rendje s módja szerint a csomagolásra ráírtam, hogy Knihy — Bücher, s a csomagolást is úgy készítettem el, hogy minden gond nélkül ellenőrizni lehessen tartalmát. Ennek ellenére a küldemény két hét múlva (I) Pozsonyból visszajött azzal, hogy nem volt vámkezelve. A postán hosszas kutatás után kiderítettem, hogy a helyi vámhivatal egy illetékese naponta tart szolgálatot, vele kell "vámkezeltetni". O nemigen értette, hogy miért jött vissza a küldemény, szó nélkül rányomta a bélyegzőjét. Tanácsként annyit mondott, hogy a postán kapható egy világoszöld nyomtatvány, amely tulajdonképpen vámáru-nyilatkozat. Ha azt kitöltőm és ráragasztom, többé nem lehet baj. (Csak zárójelben jegyzem meg, annak ecsetelése is megérne egy külön misét, míg sikerült elérnem, hogy ne kelljen ismét megfizetnem a száznyolcvan koronás postaköltséget.) A minap (minap? szóval szűk egy hónapja) ismét könyvet küldtem egy bécsi ismerősömnek. Ráragasztottam a vámáru-nyilatkozatot, amiből kiderült, hogy a "csomag" tartalma könyv és ajándékként megy. Mindez a csomagolás miatt bármikor ellenőrizhető is volt. És mit tesz Isten? A csomag visszajött. Ugyanazzal az indoklással mint az előző... Ismét a helyi vámhivatal illetékese, aki most már végképp nem érti az egészet, de rányomja a bélyegzőt, s megegyezünk, hogy ezentúl mindig így kell tenni. Lám, ilyen könnyen tanul az ember... Ennyivel be is fejezhetném akár, de még Márai Sándor egy története motoszkál a fejemben, amelyben leírja, hogyan utazott életében először, közvetlenül az első világháborút követően Nyugat-Európába, azaz Franciaországba. A német— belga határon néhány kilométeren keresztül angol katonák felügyelték a nemzetközi vonatot. íme a történet: "Az »európai katonák« elsétáltak az ablak mellett, olyan lézengő járással, mint nálunk az urak, mikor estefelé hazaérnek a vadászatról. Angol szokás szerint közös poggyászkocsiba dobálták fel a málhákat, s nem adtak vevényt. Megkérdeztem tőlük, hogyan kapom meg Párizsban bőröndjeimet. "Majd rámutat" — mondta az egyik, és csodálkozva nézett. — S elhiszik? — kérdeztem. Kivette a szájából a cigarettát. — No hallja? — mondja az európai katona őszinte elképedéssel és rossz németséggel. — Csak nem fog hazudni?... Szólt valamit társának angolul, fejcsóválva ment odébb, s néha gyanakodva visszanézett." Nos, ha ez a derék "európai katona" csak néhány hetet élt volna tájainkon, minden bizonnyal nem csóválta volna a fejét utasunk tamáskodó megjegyzésére. Hisz láthattuk: az illetékes szervek nem hisznek a vámáru-nyilatkozatot kitöltőnek, sőt, vélhetően a saját szemüknek sem. Nekik egy bélyegző kell, s ezek után már lehet bármi a csomagban... Vajon mi ez: ösztönös, velünk született gyanakvás, bürokrácia vagy csak amolyan ľart pour l’art-packázás? Netán mindez együtt? LISZKA JÓZSEF MEDIAN ELLEN NEVINS Az igazi főnök A mai világ felelősségteljes munkát végző, elfoglalt emberei nem sokat törődnek azzal, ki mit eszik ebédre, ki a beteg, milyen egy "igazi férfi”, ki tölti a benzint az autójukba... Ezek az emberek azt akarják megtudni, hogyan válhatnak "igazi főnökké". Nekik szól a könyv kellemes humorával, érdekes meglátásaival. Ára: 109,- Sk + postaköltség FRENCY V. WIZARD A Démon — A Sámán A könyv szerzője eredeti foglalkozását tekintve filmrendező és forgatókönyvíró — egy hollywoodi stúdió megbízásából hosszabb időt töltött a Távol-Keleten. Kötetünk két regényt tartalmaz. A Démon a Távol-Keleten játszódik, és rendelkezik a sikerkönyv minden kellékével, miszticizmus és különleges karakterek teszik izgalmassá a regényt, amelyből nem hiányozhat a mágikus szerelem sem. A Sámán a XIII. századi Koreában kezdődik, és napjaink Los Angelesében fejeződik be. Ára: 109,- Sk + postaköltség Megrendelhető: AB — ART Komárnická 20 821 03 Bratislava 9
