A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)

1994-09-09 / 37. szám

HÉTELŐ MULT Kis törvény — nagy remények FOTÓ: KRASCSENITS GÉZA A Csehszlovák Köztársaság fenn­állásának ötödik évében, 1922-ben került sor az első jelentősebb ok­tatási törvény, az úgynevezett "kis iskolatörvénynek" az elfogadására. Mint minden alapvető társadalmi változás időszakában, az államfor­dulat után is felmerült az oktatás megreformálásának a gondolata. (Sőt, már hamarabb is, még a "fordulat" előtt.) A törvénytervezet már a kidolgo­zás időszakában megkapta a kis jelzőt, bizonyára azért, mert a kormánykoalíciónak nem volt szán­dékában nagyobb változtatásokat eszközölni a fennálló iskolarend­szerben, vagy talán azért, mert csak 13 paragrafusból állt. A nemzetgyű­lés kisebb változtatásokkal elfogad­ta. Kicsinek nevezték a törvényt, de hatása viszonylag nagy volt, hiszen az egész köztársaság területén kötelezővé tette a nyolc évig (14 éves korig) tartó iskolalátogatást. (Addig csak Csehországban volt kötelező.) Összehasonlításképpen meg kell említeni, hogy Magyaror­szágon az 1921. évi törvény meg­újította az 1868-as törvény rendel­kezéseit, és visszaállította a 6 osztályos népiskolát. Csak 1940- ben jelent meg egy törvény, amely az iskolakötelezettséget 2 évvel meghosszabbította. Másik fontos rendelkezése volt, hogy elrendelte a polgári nevelés (erkölcstan), ház­tartástan (lányoknak), kézimunka (fiúknak) és a testnevelés tanítását a népiskolákban. Fontos rendelkezést tartalmazott a 10. paragrafus, amely kimondja a tanítók és a tanítónők egyenjogú­ságát, vagyis azt, hogy a nevelés­ben mindkét nembeli pedagógus egyformán alkalmazható, és ezt az elvet a megüresedett állások betöl­tésénél is figyelembe kell venni. A törvény a tiltakozások ellenére továbbra is kötelezővé tette a vallásoktatást. Tanítása körül a vita évekig tartott. Foglalkozik a "kis iskolatörvény" — de főleg a végrehajtására kiadott rendelkezés — a csehszlovák nyelvnek a nemzetiségi iskolákban folyó tanításáról is. Már akkor is központi téma volt, s azóta már hányszor? Akkoriban még oktatásának állí­tólagos nem kielégítő volta nem késztette a legfelső tanügyi hatósá­got az alternatív iskola felkínálására. A törvény csak a nemzeti isko­lákkal foglalkozik, a közép- és főiskolákat nem érintette, és Ru­­szinszkóra nem terjedt ki. Szlo­­venszkón az 1927/28-as iskolai évtől vezették be. A kis törvényjavaslat nagy vihart kavart a parlamentben. A "nemze­tiek" azt kifogásolták, hogy erősen magánviseli az osztrák és a magyar, vagyis a Monarchia iskolarendsze­rének a jegyeit, és csak részlet­­megoldásokat tartalmaz. Másoknak az nem tetszett a törvényjavaslat­ban, hogy nagy teret enged az oktatásban az egyházaknak. Nagy felháborodást váltott ki a törvénytervezetnek az a része, amely a tanulók osztálylétszámáról rendelkezik. (A törvénytervezet az 1932/33. isk. évig 50-re kívánta csökkenteni az egyosztályos elemi és 60-ra a többosztályos és a polg. iskolák egy-egy osztályának a ta­nulólétszámát.) A képviselők az iskolaügyi kor­mányzat szemére vetették, hogy mindenre van pénz, csak a népis­kolákra nincs. A meghirdetett taka­rékosság csak az elemi és polgári iskolákat érinti. Az egyik képviselő megemlítette, hogy a középiskolákban egy osz­tályra 32, a gimnáziumokban 28 tanuló esik, az elemi iskolákban éveken keresztül 80, sőt azon felül lesz a létszám. A kis iskolatörvény felhatalmazta a kormányt, hogy a szlovákiai polgári iskolák szervezetét a cseh polgári iskolák szervezetéhez mó­dosítsa, vagyis, hogy 3 osztályos legyen. Elhangzott a parlamenti vita során olyan megjegyzés is, hogy a "kis iskolatörvény" nem rendelkezik az ingyenes tanszer- és tan­könyvellátásról, és meghagyja a "szégyenteljes tandíjat". Néhány éven belül újra a szülők gondja lesz a tankönyvek és tanszerek megvá­sárlása, és a régen elfelejtett tandíj is kötelező lesz. Micsoda fejlődés?! A pedagógusképzésről akkor sem tudtak a tanítói szervezetek és a pártok közös nevezőre jutni. A magyarok sem. Az iskola szerepé­ről, küldetéséről azonban igen — kivéve a felekezeti és állami iskolák megosztottságát. Megegyezett a nézetük abban, hogy egy fiatal államban rendkívül fontos feladat hárul az iskolára. Fejlesztésük a legnyomorúságo­sabb időben is — hangoztatták többen a vita folyamán — egyike a legfontosabb feladatoknak. "Az iskola újjászületésre vár" — hangzott el többször is a parlament­ben a "kis iskolatörvóny" vitája során. . A vitába bekapcsolódott dr. Vavro Šrobár iskolaügyi miniszter is. El­mondta, hogy nincs szó új iskolai alaptörvényről, csak az érvényes iskolai törvényeket kívánják úgy módosítani, hogy elősegítse az ország, az iskolarendszer egysége­sítését. Az bizonyára nem fordult meg a fejében, hogy 67 év múlva ennek az ellenkezője lesz a cél. Megemlítette, hogy az új ország a magyar és az osztrák kormánytól szétzilált, siralmas állapotban lévő iskolarendszert örökölt. Iskolarendszerünk — de újabban már nemcsak annak — siralmas minősítésével gyakran találkozhat­tunk az elmúlt évek folyamán is. 1939 után a Szlovák Állam vezető iskolaügyi dolgozói nyilatkoztak a fentiekhez hasonlóan a szlovák iskolarendszer 1918—39 közötti ál­lapotáról. A második világháború után az első Csehszlovák Köztár­saság iskolarendszere kapta meg a "siralmas" minősítést a kétvágá­nyú, osztályjellegű, dualisztikus stb. jelzők mellett. Az 1989-es rendszerváltozást kö­vetően az előző politikai rendszer viszonyainak ilyen elmarasztaló ér­tékelése mellett mostanában főleg az iskolaügy, az egészségügy és a mezőgazdaság állapotát mondják siralmasnak, katasztrofálisnak. A miniszter a törvénytervezet legfontosabb rendelkezésének a 14 éves korig tartó iskolalátogatás elrendelését tartotta. A kis iskola­törvénynek nagy része volt abban, hogy a csehszlovák iskolarendszert és magát az államot is — a környező országokhoz viszonyítva — a leg­­demokratikusabbnak tartsák. A miniszter válaszolt a törvény-6

Next

/
Thumbnails
Contents