A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-09-09 / 37. szám
HÉTELŐ MULT Kis törvény — nagy remények FOTÓ: KRASCSENITS GÉZA A Csehszlovák Köztársaság fennállásának ötödik évében, 1922-ben került sor az első jelentősebb oktatási törvény, az úgynevezett "kis iskolatörvénynek" az elfogadására. Mint minden alapvető társadalmi változás időszakában, az államfordulat után is felmerült az oktatás megreformálásának a gondolata. (Sőt, már hamarabb is, még a "fordulat" előtt.) A törvénytervezet már a kidolgozás időszakában megkapta a kis jelzőt, bizonyára azért, mert a kormánykoalíciónak nem volt szándékában nagyobb változtatásokat eszközölni a fennálló iskolarendszerben, vagy talán azért, mert csak 13 paragrafusból állt. A nemzetgyűlés kisebb változtatásokkal elfogadta. Kicsinek nevezték a törvényt, de hatása viszonylag nagy volt, hiszen az egész köztársaság területén kötelezővé tette a nyolc évig (14 éves korig) tartó iskolalátogatást. (Addig csak Csehországban volt kötelező.) Összehasonlításképpen meg kell említeni, hogy Magyarországon az 1921. évi törvény megújította az 1868-as törvény rendelkezéseit, és visszaállította a 6 osztályos népiskolát. Csak 1940- ben jelent meg egy törvény, amely az iskolakötelezettséget 2 évvel meghosszabbította. Másik fontos rendelkezése volt, hogy elrendelte a polgári nevelés (erkölcstan), háztartástan (lányoknak), kézimunka (fiúknak) és a testnevelés tanítását a népiskolákban. Fontos rendelkezést tartalmazott a 10. paragrafus, amely kimondja a tanítók és a tanítónők egyenjogúságát, vagyis azt, hogy a nevelésben mindkét nembeli pedagógus egyformán alkalmazható, és ezt az elvet a megüresedett állások betöltésénél is figyelembe kell venni. A törvény a tiltakozások ellenére továbbra is kötelezővé tette a vallásoktatást. Tanítása körül a vita évekig tartott. Foglalkozik a "kis iskolatörvény" — de főleg a végrehajtására kiadott rendelkezés — a csehszlovák nyelvnek a nemzetiségi iskolákban folyó tanításáról is. Már akkor is központi téma volt, s azóta már hányszor? Akkoriban még oktatásának állítólagos nem kielégítő volta nem késztette a legfelső tanügyi hatóságot az alternatív iskola felkínálására. A törvény csak a nemzeti iskolákkal foglalkozik, a közép- és főiskolákat nem érintette, és Ruszinszkóra nem terjedt ki. Szlovenszkón az 1927/28-as iskolai évtől vezették be. A kis törvényjavaslat nagy vihart kavart a parlamentben. A "nemzetiek" azt kifogásolták, hogy erősen magánviseli az osztrák és a magyar, vagyis a Monarchia iskolarendszerének a jegyeit, és csak részletmegoldásokat tartalmaz. Másoknak az nem tetszett a törvényjavaslatban, hogy nagy teret enged az oktatásban az egyházaknak. Nagy felháborodást váltott ki a törvénytervezetnek az a része, amely a tanulók osztálylétszámáról rendelkezik. (A törvénytervezet az 1932/33. isk. évig 50-re kívánta csökkenteni az egyosztályos elemi és 60-ra a többosztályos és a polg. iskolák egy-egy osztályának a tanulólétszámát.) A képviselők az iskolaügyi kormányzat szemére vetették, hogy mindenre van pénz, csak a népiskolákra nincs. A meghirdetett takarékosság csak az elemi és polgári iskolákat érinti. Az egyik képviselő megemlítette, hogy a középiskolákban egy osztályra 32, a gimnáziumokban 28 tanuló esik, az elemi iskolákban éveken keresztül 80, sőt azon felül lesz a létszám. A kis iskolatörvény felhatalmazta a kormányt, hogy a szlovákiai polgári iskolák szervezetét a cseh polgári iskolák szervezetéhez módosítsa, vagyis, hogy 3 osztályos legyen. Elhangzott a parlamenti vita során olyan megjegyzés is, hogy a "kis iskolatörvény" nem rendelkezik az ingyenes tanszer- és tankönyvellátásról, és meghagyja a "szégyenteljes tandíjat". Néhány éven belül újra a szülők gondja lesz a tankönyvek és tanszerek megvásárlása, és a régen elfelejtett tandíj is kötelező lesz. Micsoda fejlődés?! A pedagógusképzésről akkor sem tudtak a tanítói szervezetek és a pártok közös nevezőre jutni. A magyarok sem. Az iskola szerepéről, küldetéséről azonban igen — kivéve a felekezeti és állami iskolák megosztottságát. Megegyezett a nézetük abban, hogy egy fiatal államban rendkívül fontos feladat hárul az iskolára. Fejlesztésük a legnyomorúságosabb időben is — hangoztatták többen a vita folyamán — egyike a legfontosabb feladatoknak. "Az iskola újjászületésre vár" — hangzott el többször is a parlamentben a "kis iskolatörvóny" vitája során. . A vitába bekapcsolódott dr. Vavro Šrobár iskolaügyi miniszter is. Elmondta, hogy nincs szó új iskolai alaptörvényről, csak az érvényes iskolai törvényeket kívánják úgy módosítani, hogy elősegítse az ország, az iskolarendszer egységesítését. Az bizonyára nem fordult meg a fejében, hogy 67 év múlva ennek az ellenkezője lesz a cél. Megemlítette, hogy az új ország a magyar és az osztrák kormánytól szétzilált, siralmas állapotban lévő iskolarendszert örökölt. Iskolarendszerünk — de újabban már nemcsak annak — siralmas minősítésével gyakran találkozhattunk az elmúlt évek folyamán is. 1939 után a Szlovák Állam vezető iskolaügyi dolgozói nyilatkoztak a fentiekhez hasonlóan a szlovák iskolarendszer 1918—39 közötti állapotáról. A második világháború után az első Csehszlovák Köztársaság iskolarendszere kapta meg a "siralmas" minősítést a kétvágányú, osztályjellegű, dualisztikus stb. jelzők mellett. Az 1989-es rendszerváltozást követően az előző politikai rendszer viszonyainak ilyen elmarasztaló értékelése mellett mostanában főleg az iskolaügy, az egészségügy és a mezőgazdaság állapotát mondják siralmasnak, katasztrofálisnak. A miniszter a törvénytervezet legfontosabb rendelkezésének a 14 éves korig tartó iskolalátogatás elrendelését tartotta. A kis iskolatörvénynek nagy része volt abban, hogy a csehszlovák iskolarendszert és magát az államot is — a környező országokhoz viszonyítva — a legdemokratikusabbnak tartsák. A miniszter válaszolt a törvény-6