A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-09-02 / 36. szám
HÉT OTT JÁRTUNK Tervek és lehetőségek Beszélgetés PÁSZTOR ISTVÁNnal, Királyhelmec polgármesterével Az idén ősszel két alkalommal járul az urnákhoz az ország népe. Először.,parlamenti, majd önkormányzati képviselőket választunk. Ez jó alkalom arra, hogy jelenlegi képviselőink mérleget vonjanak, vajon mi mindent sikerült elérniük az előző választások óta. Pásztor Istvántól, Királyhelmec polgármesterétől elsőként azt kérdezem, hogy az önkormányzatnak 1990 óta mit sikerült megvalósítania a városfejlesztés, illetve a közművesítés terén? — Mi is, hasonlóan az ország többi településéhez elég "vékony" pénztárcával kezdtünk. Ennek ellenére úgy gondolom, elég sok mindent tudtunk felépíteni, megjavítani. Több félbemaradt építkezést örököltünk, amelyeket sikerült befejeznünk. Ezenkívül megépítettük a főcsatorna vezetéket, egy utcát teljesen átépítettünk, körülbelül nyolc utcában kicseréltük, illetve felújítottuk az útburkolatot. Rendbe hoztuk a régi temetőt, az új temetőben lévő halottasházat rekonstruáltattuk. Mivel itt elég sok gond merült fel az ivóvíz körül, ezért több közkutat fúrattunk. Felújítottuk a művelődési házat. Ezeket a beruházásokat a város a saját anyagi eszközeiből fedezte. Állami támogatásból elkezdtünk egy új szeméttelep létrehozását, amely egyelőre áll, mert az idén egy fillért sem kaptunk rá. Részben állami támogatásból megépítettük az új központi gázfűtésű kazánházat. Tovább építettük az alapiskolát, amit sajnos nem tudtunk befejezni, mert ehhez még csaknem hatvan millió korona kellene. Az elmúlt négy év alatt tovább vezettük a gázvezetéket, jelenleg a város épületeinek kilencven százalékában gázfűtés van. Belekezdtünk az új piactér építésébe. Ezek voltak a nagyobb beruházások, melyeket az utóbbi évek során eszközöltünk. Természetesen több apró-cseprő javítást, felújítást végeztünk. Fontosnak tartom megemlíteni azt, hogy elkészítettük a város ún. sematikus tervét, amelyet számítógépre vittünk és elkészítettük a városfejlesztési tervet. Jelenleg milyen a város anyagi helyzete? — Meglehetősen rossz. Nagy a munkanélküliség, a beruházások száma gyakorlatilag nulla. S ez csak úgy javulna, ha az ország gazdasági politikája megváltozik. Jelenleg az önkormányzatok nemigen tudnak beruházni, hiszen szinte lehetetlen hitelhez jutni, de ha ez sikerülne is, olyan óriási a kamat, hogy nagyon meg kell gondolni mire és mennyit érdemes felvenni. Említette a munkanélküliséget. Jelenleg hány százalékos munkanélküliség van Királyhelmecen? — Már húsz százalék fölött van. Ez nagyrészt abból adódik, hogy annak idején erre a mezőgazdasági vidékre olyan ipart erőltettek, ami idegen volt ennek a régiónak, s most ezek az ipari üzemek sorra mennek csődbe. Vannak ugyan vállalkozások, de azok többnyire kevés, néhány tíz fővel dolgoznak. S ha ezek a magáncégek idővel ki is bővülnek, nem jelentenek megoldást a munkanélküliség kérdésében. Ön szerint mi jelenthetne itt megoldást? — Véleményem szerint, ha az állam gazdasági politikája változna. Nagyobb teret kapnának a regionális együttműködések, megváltozna az adópolitika, ösztönöznék a vállalkozókat, az önkormányzatokat. Például ha Királyhelmecen van egy jól működő magánvállalkozó, akkor az nem a városnak adózik, tehát lényegében az önkormányzatnak így nem igazán érdeke a magánvállalkozások támogatása. Ezen tehát a jövőben mindenképpen változtatni kellene. Nagy szükség lenne egy jó regionális gazdasági programra. Erre a régióra a nagy munkanélküliség mellett a bűnözés terjedése is jellemző... — Nekünk ezzel nincsenek különösebb gondjaink. Jól működik az állami rendőrség, van egy öt fős városi rendőrség és egy magánrendőrség is működik. Megítélésem szerint Királyhelmec egy biztonságos város ugyanúgy nappal, mind éjjel. Természetesen vannak apró-cseprő bűnügyek, de komolyabb bűnesetek szerencsére nincsenek. Ez a régió képviselve van a Kárpátok Eurorégiójában. Ön szerint hogyan működik ez a tömörülés? — Miután Szlovákiának itt csak megfigyelői státusza van, érdemi munkát nemigen tudunk kifejteni. Szerintem a regionális együttműködést csak úgy lehetne továbbfejleszteni, ha megvannak a megfelelő feltételek. Tehát vannak határátkelőhelyek, rugalmas az ügyintézés, nincsenek bürokratikus korlátok. Természetesen a jó regionális együttműködés egyik feltétele a stabil politikai helyzet is. Királyhelmec tagja a Bodrogközi Városok és Falvak Társulásának. Milyen céllal jött létre ez a csoportosulás? — Ennek a tömörülésnek az a célja, hogy felvállalja a régió gondjait és megfelelő szinten képviselje ezt a térséget. Harmincnégy tagunk van, ebből körülbelül huszonhat település aktívan működik. Egységesen lépünk fel a bennünket érintő kérdésekben. Például amikor Királyhelmecre katonaságot akartak telepíteni, egységesen tiltakoztunk, egységes az álláspontunk az ország területi felosztására vonatkozóan is. Köszönöm a beszélgetést. KAMONCZA MÁRTA A legidősebb Csemadok-tag Alsószecsén járva, több alkalommal is felfigyeltem egy idős, bajuszos, kalapos emberre, akivel néha-néha szót is váltottam a buszmegállónál. Az idén aztán, amikor a Csemadok elnökét Szobi Kálmánt kerestem, le is fényképeztem a 94 esztendős — velem szembe jövő — Peterke János bácsit. A Csemadok elnökétől megtudtam, hogy Peterke János bácsi ott volt a Csemadok bölcsőjénél. Mindig aktívan bekapcsolódott a szervezésbe, részt vett a rendezvényeken. — Mikor alakult Felsőszecsén a Csemadok? — Pontos adataink vannak a megalakulás időpontjáról; 1949. március 11-én alakult meg községünk Csemadok-szervezete. Az első elnökünk Göbő Gyula volt, lényegében neki köszönhető a szervezet megalakulása. Szívvel-lélekkel harcolt a Csemadokért, ígyhát nem csoda, hogy rá szavaztak az emberek. Támogatói elsősorban Kovács Kálmán, Szabó Dávid, Szabó Gyula, Mester Lajos, Pálinkás István és Karika Sándor voltak. — Akkoriban mi lelkesítette az embereket? — Megemlíteném, hogy 1947-ben Felsőszecse magyar ajkú lakossága hatszázról, kétszáznyolcvanra csökkent, az ismert okok (a kitelepítések) miatt; a zömében református vallású és magyar falut ezek a szomorú tények nagyon érzékenyen érintették. Nos, ekkor jött a Csemadok, amely fő feladatául a magyar nyelvű iskolák megnyitását, a magyar nyelven való művelődést, a magyar sajtó terjesztését és a kétnyelvűség érvényesítéséi tűzte zászlajára. Sajnos az őslakosság a ki- és betelepítések nyomán kisebbségbe került. Az embereket érdekelte a Csemadok munkája, hatvan tagunk volt, de hamarosan felduzzadt a taglétszám 150-re, ami országos méretben is rangot jelentett. Szobi Kálmán Peterke János bácsiról így beszélt: — Különösen a történelmi előadások érdekelték és megjegyzéseivel, hozzászólásaival értékessé tette ezeket az előadásokat. Az 1989-ben kiadott Csemadok-évkönyv — a 40. évforduló tiszteletére jelent meg — egyik fejezetében például megemlíti, hogy 1983-ban értékelték a tagok munkáját és kitüntették Szabó Árpádot, Végh Ernőt, Csekai Gyulát és Peterke Jánost. A Léváról Verebély irányába utazók, ha megpillantanak egy idős embert az út mentén, amint tavasszal üde füvet visz kis batyujában a jószágnak, könnyen felismerhetik: ő Peterke János bácsi, a legidősebb Csemadok-tag Felsőszecsén. (vidéki) 4
