A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-09-02 / 36. szám
HÉT TÚRÁI MEGÁLLÓ A váci — sorrendben a huszonkettedik — Országos Honismereti Akadémia résztvevőinek egy csoportját Tura, ez a Pest környéki nagyközség is várta. A helybéli tájház udvarán fogadták kedves szóval, jó szívvel, étellel-itallal a szerte Magyarországról és külföldről érkezett vendégeket. Meg műsorral is. A vendéglátók a községbe érkezők számára rövid tájékoztatót is készítettek, ebből tudom, hogy a Galga-menti falut az okiratok először 1220-ban említik. Sorolhatnám a falu történetének jelentősebb eseményeit sorokon, oldalakon keresztül, ám mégis inkább Tóth Istvánnak, a község polgármesterének szavait írom le, aki a tájház udvarán mondta magnószalagra, kérdéseimre válaszolva, gondolatait. — A tájház udvarán állunk, kezdjük tehát magával a házzal meg a hagyományokkal. — Az egész Galga-mentén jelentős hagyományai vannak a népművészetnek. Tura községben ez a népzene, a népdal, a népi hímzés. Falunk a népművészet mestereinek egész sorát adta. Kovács László, Kossuth-díjas népművelő gyűjtötte maga köré először az értékes hangú asszonyokat. Felhívta rájuk az ország figyelmét, sőt az országhatáron túlra is elvitte őket. Élnek a népművészet mesterei közül néhányan ma is Túrán. Maczkó Máriát, az Állami Népi Együttes tagját említeném például, vagy Sára Ferenc furulyást. A régiek közül a már említett Kovács Lászlón kívül a tájház falán elhelyezett emléktábla további öt nevét örökíti meg. Közülük ketten a zenében, hárman pedig a hímzésben vívtak ki maguknak országos elismerést. Az épület, ahol a tájház helyet kapott egy gyermektelen családé volt. 1989-ben döntött úgy a tanács, hogy a szép épületet meg kell menteni a falunak. Megvásárolták és még abban az évben át is adták a tájházat. Meg kell említenem, hogy akkor még nem én voltam a polgármester, tehát ez az elődöm munkája. Megítélésünk szerint — sőt a szakemberek véleménye szerint is — nagyon jól felszerelt, berendezett épület. A néphagyománynak — az itteninek — szinte minden ága megtalálható a tájházban. Lelkes gazdája van, aki a gyűjtésben, az anyag szaporításában is élen jár. — Mit jelent a múlt ilyen megbecsülése? — Azt szokták mondani, hogy ha az ember a gyökerét elszaggatja, akkor nem fog élni. A múlt megismerése talajt biztosít, tápot ad a következő generációknak, a fiataloknak, hogy ebből a földből táplálkozzanak, itt gyökeredzenek. Erőt ad mindig a jelen kínjainak, bajainak elviseléséhez. Fel tudnak majd nézni elődeikre, akik nemes lélekkel alkottak számukra szépet. — Az előbb, egy beszélgetésbe belehallgatva, mintha szlovákiai kapcsolatokat is emlegettek volna... — Több ágú kapcsolatteremtésre és kapcsolattartásra törekszünk a határon kívüli magyarsággal. A szlovákiaiak közül így választottuk Jászót. Az ottani elöljárókkal való találkozás, kölcsönös látogatások után felvettük a hivatalos kapcsolatot. Nemrégiben juniálisunk vendégei voltak, a közeljövőben pedig fiataljainkkal mi utazunk Jászóra. Dokumentumokkal szentesített testvérközségi kapcsolatokra törekszünk. Reméljük, hogy ez a kapcsolat azt a biztonságot jelenti majd az ott élőknek — szlovákoknak, magyaroknak egyaránt —, hogy ide látogatva, Pest közelében van egy biztos pont, ahol szívesen várják őket, van hol lehunyni a szemüket, lesz fedél a fejük felett. Ugyanezt várjuk mi is. Várják szeretettel a világot járni, látni, megismerni óhajtó fiataljainkat ott, azon a csodálatos vidéken, ha eljutnak valamikor oda. — Az előbbiekből kiderül, hogy más kapcsolatuk is van. — Ezt Erdély, pontosabban Csíkszentimre jelenti. Oda a távolság miatt ritkábban juthatunk el. Ám éppen ma indul népművészeti csoportunk hozzájuk. — Beszéljünk most — a népművészetet elhagyva — a falu hétköznapi gondjairól. — Vannak gondjaink, mint mindenütt az országban. A munkanélküliség szerencsére nem olyan mérvű, mint Borsodban vagy a Nyírségben. Szorgalmas nép lakja a vidéket. A mezőgazdaság egyelőre eltartja a lakosokat. Szociális gondok jelentkezgetnek. Évekkel ezelőtt elköltöztek a fiatalok, az idősek most érnek abba a korba, amikor kezdenek magatehetetlenekké válni. Ez szociális feszültséget jelent és nagy gondja az önkormányzatnak. Ám a gondoskodás, a törődés feladatunk, és remélem ennek OTT JÁRTUNK a feladatnak a jövőben is eleget tudunk majd tenni. Visszakanyarodva: itt szinte minden család a piacra dolgozik. Jó földek és hozzáértő emberek laknak itt, így viszonylag stabilan tudjuk átvészelni ezt a nehéz időszakot is. Mint már jeleztem, számunkra Pest közelsége nagy előnyt jelent. Ezzel a lehetőséggel sokáig szeretnénk — és minél jobban élni. (görföl) A tájszínház 5
